Látszólag jó üzlet egy euróért két bankot is vásárolni. Főleg akkor, ha az állam is besegít. Olaszországban éppen ez történt.
Csak az a baj, hogy csődbe jutott pénzintézetekről van szó, amelyek 150 évig bírták szusszal, mígnem a napokban az európai jegybank (ECB) szép csöndben – szűkszavú közleményben – megerősítette: már egyik sem alkalmas feladatának ellátására.
A Veneto tartománybeli Banca Popolare di Vicenza és a Veneto Banca a rossz hitelekbe (kinnlevőségekbe) bukott bele. Az állam azonban nem hagyja veszni egyiket sem, máris mentőövet dobott nekik.
A kormány 5,2 milliárd euróval (más források szerint „csak” 4,8 milliárddal) száll be a mentésbe (vagyis a feltőkésítésbe), ezenkívül 12 milliárd euróig hitelgaranciát vállalt a bankok „jónak” minősített követeléseire. A vevő, vagyis az Intesa Sanpaolo pedig – a nem teljesítő hitelektől megszabadított – két pénzintézetért lepenget egy eurót.
Az ügylet fő célja, hogy megakadályozzák egy bankpánik kialakulását. Úgy tűnik, ez sikerült, hiszen az új tulajdonos jóvoltából zavartalanul folytatódik a munka a két bankban.
A betétesek nyilván örömmel nyugtázták a változást, az alkalmazottak azonban már nem annyira, mert négyezret vagy elbocsátanak vagy nyugdíjba küldenek közülük.
Az ország második legnagyobb pénzintézetének számító Intesa Sanpaolo sem panaszkodhat, hiszen részvényeinek árfolyama emelkedett a tőzsdén. Annak ellenére is, hogy a vásárlás nincs összhangban az uniós bankszabályozással.
Az EU ugyanis jelentősen korlátozza a kormányzati beavatkozást. Az előírások szerint a bajba került bankok megmentésére, túlélésére szánt összegnek csupán egy részét adhatja az állam (adófizetői pénzből), a többit magántőkéből kell biztosítani.
Furcsa módon az olasz kormánydöntést az EU versenyjogi biztosa mégis tudomásul vette. Margrethe Vestager azzal érvel, hogy ezúttal az észak-olasz tartományban csak így lehetett megakadályozni a bankpánik kialakulását, illetve esetleges átterjedését a hazai és az uniós pénzintézetekre. Az állásfoglalás hírére az európai bankrészvények árfolyama is emelkedett a hét elején.
Ekkora összeget (vagyis összesen 17 milliárd eurót) bankmentésre még nem biztosítottak Olaszországban. A példátlan lépést azonban már megelőzték egyéb mentőakciók.
Tavaly például a világ legrégebbi bankjának, a toszkánai székhelyű Banca Monte dei Paschi di Sienának a megmentésére áldozott eurómilliárdokat a kormány, ehhez azonban külön engedélyt kapott Brüsszeltől.
Az EU engedékenysége azzal függhet össze, hogy az olasz bankrendszer rendkívül sérülékeny. A pénzintézetek ugyanis képtelenek behajtani legalább 360 milliárd euró hitelt.
Az összeg az euróövezet bankjainál lévő problémás hitelek harmadának felel meg.
Ezért, ha valamelyik olasz hitelintézet bedőlne, az súlyos megrázkódtatást okozna mind az ország bankrendszerében, mind az EU-ban, különösen pedig az eurózónában.
Ezért Róma és az ECB mindenáron igyekszik megakadályozni a legrosszabbat, azaz a bankok iránti bizalom megingását és a katasztrofális következményekkel fenyegető pánik kialakulását.
