2024. április 16., kedd
ÖRÖMHÍR

Mindenem

Elégedetlen vagy, néha ingerült, néha meg szomorú? Talán munkanélküli lettél, az ivászatnak vagy a mértéktelen evészetnek adtad magad, rengeteg gyógyszeren élsz? Szétesett a családod? Magányosnak érzed magad? Vagy megbántottak, s te magadba húzódtál, mint csiga a házába, s inkább a házi kedvenceddel sétálsz, mint az emberekkel kommunikálsz? Talán szenvedsz, hogy a bámulatos karriered miatt sok irigyed és rosszakaród támadt? Kivel beszélgess erről? Kitől kérj tanácsot?

Az okostelefonhoz nyúlsz. Nem kell sokat keresgélned. Ötven, száz vagy még ennél több személynek – rokonodnak, barátodnak, ismerősödnek, munkatársadnak, ügyfelednek, kezelőorvosodnak… – az elérhetőségét őrzöd. A Facebookon vagy más népszerű közösségi oldalon megnézheted száz vagy több száz barátod, ismerősöd megosztott képeit, tartalmait, amikor azonban valami őszintén nyomja a szívedet, kinek mered elmondani?

A téged önzetlenül szerető szüleid, ha élnek, szívesen meghallgatnak, tanácsot is adnak, előbb-utóbb azonban megosztják a rájuk bízott gondodat a nővéreddel, az öcséddel, vagy a gyerekeiddel, akik a szüleid unokái. S teszik ezt csupa jó szándékkal, „hogy a család tekintettel legyen a bajaidra”. A kebelbarátnőd, ugye nem lehet rossz néven venni, ő is valószínűleg a „legjobb segítő szándékkal” megtárgyalja majd egy másik „szakértővel”, egy másik barátnővel a te ügyedet. A nők nem tudnak, vagy nem akarnak lakatot tenni a szájukra, s ilyenkor el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a konzervatívnak nevezett egyházamnak, hogy a 21. században sem enged a nyomásnak a nők pappá szentelése ügyében. El sem tudom ugyanis képzelni, hogy a papnők (tisztelet a kivételnek!) meg tudnák tartani a gyónási titkot.

Jézusnak a „Hát ti kinek tartatok engem?” kérdésére Simon-Péter azt válaszolta: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”(Mt 16,13–19). A „Kicsoda (nekem) Jézus?” kérdésre Pál apostol is kereste a választ. Ő, aki korábban a farizeusok csoportjához tartozó hívő zsidó emberként üldözte a keresztényeket, miután Jézus megszólította a damaszkuszi úton, és ennek hatására megtért, elment Jeruzsálembe Péter apostolhoz (Gal 1,18), tőle akart minél többet meghallani Jézusról. Nem véletlenül tette ezt.

Amikor valakire rábízzuk életünk minden titkát, akkor biztosak akarunk lenni, hogy megbízható személy-e. Pált ebben Jézus irántunk való szeretetének bizonyítéka, a kereszthalála erősítette meg.

Van-e valaki, akire rábízhatom legrejtettebb titkaimat, gondjaimat is? Szerintem Jézusra bízhatom magam, akinek annyira fontosak vagyunk, aki annyira szeret minket, hogy képes volt meghalni értünk, (örök) életünkért a kereszten. Ő nem érzéketlen, mint a pogány istenségek voltak. Élő és érző Istenként öltött emberi testet, beleszületett a bűnnel és fájdalommal teli világba, hogy megszabadítson minket az örök szenvedéstől. A Szentírás olvasásakor látjuk, hogy ő saját életében megtapasztalta, mit jelent embernek lenni. Dolgozott, tanított, barátai és ellenségei voltak. Heródes király féltette tőle a hatalmát, ő azonban nem törekedett földi hatalomra. A nagyok, hatalmasok helyett inkább a szegényekkel, éhezőkkel és elhagyatottakkal törődött. Mivel a sátán őt is megkörnyékezte, megért minket, félelemmel, kísértésekkel küzdő embereket.

A Szentírásban Jézus magát a „világ világosságának” nevezi, „kapunak”, és azt mondja, aki rajta keresztül megy be, az üdvözül. Ő a „Jó Pásztor”, aki ismeri övéit, és „út, igazság, élet”. Magát szőlőtőnek, minket meg szőlővesszőknek nevez: „Aki bennem marad, és én benne, az bő termést hoz.”

Istent nem látjuk, de Jézus magáról azt vallotta, hogy ő olyan, mint az Atya. Jézus szavai és tettei teljesen összhangban voltak, ezért hiteles. Isten név szerint nincs felsorolva a Facebook-barátaink között, de ő a legjobb barátunk. Mindenütt jelen van, mindig kéznél van, Lisa O. Engelhardt szerint az isteni segítség gyakran váratlanul, meglepetésszerűen érkezik: hirtelen agyadba villan, hogyan oldhatsz meg egy problémát, vagy előtted terem valaki, és segít neked. Máskor meg Isten, a legjobb barátod, aki „utolérhetetlen zseni, észkombájn, szuperhős – a világmindenség Ura” – megérinti szívedet, s ettől mindjárt jobban érzed magad.

A gondoskodó, szerető Isten, türelmesen ránk figyel. Minél jobban szenvedünk, annál melegebben ölel magához minket. Mellettünk, bennünk, körülöttünk van, és mindig, örökre velünk.

Barátságunk azonban csak akkor erős, ha Jézus kérdésére: Kinek tartasz engem?, őszintén tudom válaszolni: Uramnak, Istenemnek, mindenemnek. Akkor tapasztalom, hogy mit jelent vele élni, túlélni minden nap kihívását.