Nagybecskereken a vezetékes vizet – a magas arzéntartalom miatt – immár 14. éve tilos emberi szükségletre használni. Pontosabban nem ajánlott, mivel az emberek egy része, elsősorban azok, akiknek nem futja palackozott vízre, továbbra is a csapvizet használja. A tiltást felülírja az emberek szociális helyzete.
A mindenkori helyi hatalom az elmúlt másfél évtized alatt a maga tehetségével és az adott helyzet lehetőségeivel összhangban kereste a megoldást. Most úgy látszik, hogy közel vannak a megoldáshoz.
A 2012-es összetételű helyi hatalom szerződést írt alá egy német társasággal a vízgyár építéséről, de a 26 millió eurós beruházást a hatalomváltás után leállították. Ehelyett az új hatalmi többség döntésének értelmében szerződést írtak alá az olasz Zilio csoportosulással. A beruházó 2015 februárjában vállalta, hogy nyolc hónapon belül egészséges (arzénmentes) csapvizet juttat a városi vízvezetékbe. Ez azonban az ígért határidőn belül nem történt meg. A nyolc hónap elteltével csak a víztisztító alapkőletételére került sor. Akkor egy újabb határidőt jelöltek meg: azt ígérték, hogy a 2015-ös év végéig megkezdi működését a víztisztító berendezés. Mivel addig sem történt semmi, a helyi hatalom mandátumának a végét jelölték ki (2016 áprilisa) újabb határidőnek. A végső időpont 2016 júliusa volt.
(Fotó: Kecskés István)
Az utóbbi másfél hónap alatt azonban felgyorsultak az események. Ivan Dević, a Városi Vízművek igazgatója a városi képviselő-testület május 11-ei ülésén kijelentette, hogy már „csak napok kérdése”, hogy mikor kezdi meg a próbaüzemeltetését a víztisztító. Eltelt egy hónap és mégsem történt semmi. Aztán a helyi parlament következő ülésének a kezdete előtt, június 15-én, a reggeli órákban – maximális publicitás mellett – megkezdték a nagybecskereki víztisztító tartályainak a feltöltését, és ezzel kezdetét vette a próbaüzemeltetése. A nyilatkozatokban mindenki „történelminek” nevezte az eseményt.
Nenad Obradović, a beruházást végző Synertech vállalat igazgatója azt ígérte, hogy miután a vezetékbe kerül az első megtisztított vízmennyiség, szemmel láthatóan javul majd a vezetékes víz minősége. Erre azonban mégsem került sor. A vízművek igazgatója ugyanis olyan döntést hozott, hogy a víztisztítóból csak akkor kerülhet víz a hálózatba, ha az ellenőrzés megmutatja, hogy a minősége megfelel a szerbiai előírásoknak. Hogy erre mikor kerül sor, az elsősorban a próbaüzemeltetés menetétől, pontosabban a víz minőségétől függ.
Így aztán az elmúlt két hét alatt megtisztított víz nem a vezetékbe, hanem a szennyvíz-levezető csatornába került, míg egy része a rendszerben köröz. Annyi tehát biztos, hogy a nagybecskereki vízvezetékből továbbra is arzénes víz folyik. Egy korábbi ígéret szerint kezdetben a megtisztított víz a teljes mennyiségnek a harminc százalékát teszi ki, majd pedig fokozatosan növelik ezt a mennyiséget, mindaddig, amíg nem éri el a száz százalékot.
Akkor következik a legfontosabb pillanat: a megtisztított víz minőségének az ellenőrzése, vagyis annak a megállapítása, hogy valóban arzénmentes víz került-e a vezetékbe. Ez majd a Közegészségügyi Intézet laboratóriumában derül ki. A kétkedők szerint az arzénmentesítés rendkívül komoly feladat (vannak, akik azt állítják, hogy ez eleve lehetetlen), mivel a 100–150 méter mélységből felhozott víz összetétele nem mindig egyforma, a berendezést pedig nem könnyű ahhoz idomítani.
Van azonban még egy talány. Mitől lett akkor tisztább az utóbbi napokban a nagybecskereki csapvíz? Mert, hogy ezt a tényt a Vízművek igazgatója is megerősítette, és azt a magyarázatot adta, hogy „bizonyos intézkedéseket” foganatosítottak a szentmihályi úti kutakon, amelyekből ellátják a hálózatot. Felmerül a laikus kérdés: ezt miért nem tették meg eddig?
Egy dolog azonban biztosra vehető. A nagybecskereki víztisztítónak lesz (legalább) még egy ünnepélyes üzembe helyezése. Hogy erre pontosan mikor kerül sor, az elsősorban attól függ, hogyan mutatkozik majd be a berendezés. Feltételezhető, hogy nem akárki lesz a megnyitó vendége. Ugyanis a napokban új aszfaltréteget húztak a létesítmény felé vezető útra.
