2024. március 29., péntek
KALANDTÚRA

Nicosia – a kettévágott polis

Számos népcsoporthoz hasonlóan a görögök és a törökök sem kedvelik egymást. Ciprus területén annyira elfajultak a nézetkülönbségek, hogy a valamikori gyarmattartóknak kellett közbelépniük. 55 évvel ezelőtt egy angol tiszt zöld tintával jelölte be a szigetország térképén a törököket és görögöket elválasztó 180 km hosszú határt, a Zöld vonalat. A 200–2000 méter széles tamponzóna nem kímélt sem családokat, sem birtokokat, de még a fővárost is kettévágta. Így a berlini fal lebontása után is maradt Európának egy szégyenfoltja – talán az utolsó.

Nicosia, vagy ahogy a helyiek nevezik Lefkosa, ma egy modern mediterrán város. Igaz, nem tengerparton fekszik, de a Ciprusra látogató turisták mindig útba ejtik. A város északi harmada az el nem ismert észak-ciprusi Török Köztársaság fővárosa, a déli kétharmad pedig a ciprusi görögök fővárosa. A két városrész közt húzódik a pár száz méter széles ütköző zóna, amely a kéksisakosok ellenőrzése alatt áll. Nicosia az egyetlen város a 27 európai uniós államban, amelynek a területén ENSZ békefenntartók állomásoznak.

A Ledra utca szeli át észak-déli irányban a várost. Déli része igazi görögös atmoszférájú: szűk és kanyargós középkori utcákkal, félhomályos tavernákkal, ortodox templomokkal és agorákkal. Tíz méter magas hamisciprusok és pálmafák, olajfák és narancsfák jellemzik. A mindig vidám görögök valamely kávézóban halk szirtakira kortyolgatják az ouzót, Ciprus és Görögország nemzeti italát. Nyugati új autók parkolnak a görög ciprióták rendezett otthonai és mesébe illő kertjei előtt. A lakosok kedvesek, segítőkészek, barátságosak. A sétálóutca közepén egyszer csak homokzsákokba botlunk, és hatalmas zászlórúd jelzi, hogy itt a vége az utca görög részének. Útlevél-ellenőrzés és vámvizsgálat következik, majd belépünk a 150–200 méter széles zónába. Minden ajtó, ablak és utca befalazva, a természet ismét mindent birtokba vett. Egy átjáró van szabadon, ahol fel-felbukkan egy járőröző UN jelzésű fehér dzsip. A török vámvizsgálat után az Atatürk-téren találjuk magunkat. Egy egész más világ tárul elénk: igazi török városkép, orientális életmód és ételek, gyönyörű hastáncos nők, törökfürdők, karavánszerájok, galambok, macskaköves utcák, lepukkadt házak, mecsetek, piacok és vízipipázó öregek. Több török udvarban bazárvárost alakítottak ki, az utcán egymást érik a rahát-árusok és a kebabosok, a levegő telítve friss feketekávé illattal. A rámenős török kereskedőktől alig lehet mozogni, venni kell legalább egy agyagsípot.

Nicosia már a VII. században a szigetország fővárosa volt. Mai arculatát azoktól a hódítóktól, birodalmaktól és királyságoktól örökölte, amelyek a sziget felett uralkodtak az elmúlt 4500 évben. Legdinamikusabban a velenceiek, Bizánc és az angolok uralma idején fejlődött. A görögök is és a törökök is messze földön híresek a lokálpatriotizmusról. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Ciprus az egyetlen olyan ország, amelynek lobogójában benne van az ország térképe. A görög és a török oldal, együtt.