Friedrichshafen a Bódeni-tó németországi partján fekszik, ipari nagyváros, közlekedési csomópont. Közvetlenül a tó mellett található a híres Zeppelin Múzeum, mely a léghajózás történetét és fejlődését mutatja be. A múzeum fő kincse a valamikor katasztrófát szenvedett Hindenburg LZ 129 léghajó hűen rekonstruált mása, melybe fel lehet menni, megnézni a hajó luxuskabinjait, a szalont, a mosdókat, a kapitány kabinját, a konyhát. Sok érdekes fényképet, dokumentumot láthatunk a Hindenburg szerkezetéről, a nagy hangárról, melyben épült, a léghajón használt tárgyakról, pl. teáscsészékről, a személyzetről. Film mutatja be a „lebegő luxushajó” utolsó útját, kigyulladását.
Nagyon érdekes a „csodakamra”, melyben 350 különböző anyagból – üvegből, porcelánból, kerámiából – készült kis zeppelin-modelleket, nippeket, bélyegeket, festményeket láthatunk.
A léggömbök, légballonok az 1700-as években jelentek meg. 1783-ban a levegőbe emelkedett az első – Montgolfier-fivérek által gyártott hőlégballon – három élő utassal – egy juhval, egy kakassal és egy kacsával. A ballon 15 perc múlva lezuhant, szerencsére az utasok túlélték a légikatasztrófát!
Számosan követték példájukat, a ballonok azonban ki voltak szolgáltatva a szél kényének-kegyének, s nem sikerült megoldani irányításukat. 1785-ben Jean-Pierre Blanchard és John Jeffries átrepülte a La Manche csatornát. Eleinte a ballonokat héliummal, majd hidrogénnel töltötték. 1978-ban egy héliummal töltött ballon három utassal átrepült az Atlanti-óceánon 137 óra alatt. 1999-ben Bertrand Piccard és Brian Jones világ körüli utat tett meg 19 nap és 21 óra alatt – ez kevesebb, mint Jules Verne elképzelt 80 napja.
Ferdinand von Zeppelin gróf volt az első, aki a magyar Schwarz Dávid terveinek továbbfejlesztésével merev testű, kormányozható léghajót tudott építeni. (Zeppelin a magyar feltaláló gépének 1897-es, katasztrófával végződött bemutatója után vette meg a terveket az özvegytől.)
A Zeppelin által tervezett LZ-1 léghajó hossza 128, átmérője 11,7 méter volt és 16 elválasztott gáztartályt tartalmazott. A léghajó első próbaútját 1900. július 2-án tette a Bódeni-tó felett és 17 percig tartózkodott a levegőben, de a kormánymű tökéletlenségei miatt a kikötőoszlop közelében csaknem eltört. A hibák kiküszöbölése után a jármű 31 kilométeres óránkénti sebességet ért el, de a fejlesztés felemésztette Zeppelin vagyonát: a csődtől csak II. Vilmos császár támogatása és egy javára rendezett sorsjáték mentette meg.
Az LZ-III 1906-ban már egy napig maradt a levegőben, Zeppelin összesen 40 típust tervezett. A szemet gyönyörködtető és csendes léghajókat az első világháborúban is bevetették, de gyorsan alul maradt a levegőnél nehezebb, de gyorsabb repülőgépekkel szemben: lassúsága miatt ki volt szolgáltatva, s mivel rendkívül robbanékony volt, könnyű célpontot jelentett.
Zeppelin járművének nagy sikerei és kudarcai azonban csak 1917-ben bekövetkezett halála után következtek. 1928-ban megépítették a Graf Zeppelin nevű utasszállító léghajót. A felhajtóerőt adó hidrogént eddigre már a kevésbé robbanékony héliumra cserélték fel. 1934-ben Joseph Goebbels kétmillió márkát utalt át a léghajók fejlesztésére, majd Göring még kilencmilliót.
A léghajógyárnak sikerült megépíteni az addig legnagyobb és legluxusabb kivitelezésű hajót, a Hindenburg LZ 129-est. A hajó hossza 245 méter volt, átmérője 41,2 méter, dúralumíniumból készült, sebessége óránként 135 km volt, maximum 132 utas fért bele. Interkontinentális repülésre szánták. Első repülésére 1936. március 4-én került sor, több utat tett meg a tó körül, a berlini olimpiai játékok alkalmából megjelent a stadion felett.
Rendszeresen közlekedett az Egyesült Államokba, 34-szer repülte át az óceánt, fedélzetén híres emberekkel, náci politikusokkal, újságírókkal, milliomosokkal. A nácik propagandacélokra is használták – röpiratokat szórt le. Miután az amerikaiak nem voltak hajlandók a már fegyverkező hitleri Németországnak szállítani a héliumot, ismét hidrogénnel töltötték fel.
Valószínűleg ez is hozzásegített a tragédiához. 1937. május 6-án következett be a katasztrófa, melyet több újságíró is lefényképezett. A Hindenburg elérte Bostont, majd New York felé indult, az amerikai haditengerészet lakehursti bázisa felé. De rosszra fordult az idő, baj volt a landolással. A hajó elveszítette vízszintes irányát. Hidrogént, majd ballasztanyagokat engedtek ki, de hiába. Amikor Pruss kapitány ledobta a horgonyköteleket, a léghajó lángba borult. 95 utas közül 35-en nem élte túl a balesetet.
Mai napig sem tudják a katasztrófa pontos okát – lehetett légköri statisztikus kisülés, vagy túlterheltség, de az is lehetséges, hogy a horgony felsértette a léghajót, a kiáramló hidrogén pedig berobbant.
A németek álma a „luxushajóról” szertefoszlott.
Az érdekes múzeumi tárlat után kellemes kiülni a múzeum teraszára egy kávéra, és gyönyörködni a tó felett elegánsan lebegő léghajókban. Ugyanis turistaattrakció lett a léghajós repülés. Én is szívesen részt vettem volna egy zeppelin-túrán, ha nem lett volna olyan drága. 30 perc repülés a tó felett kb. 250 euró, 40 perc már 350 euró. Münchenig két órát tart a repülés és 600 euróba kerül.
Talán majd egyszer...
| Magyarországon 1931. március 29-én szállt le a csepeli repülőtéren az első zeppelin, elsőként Karinthy Frigyes lépett ki belőle. A zeppelin magyarországi körrepülésre indult, ám a rossz időjárás miatt csak Debrecenbe jutott el, s még aznap visszatért Németországba. |
