A hét folyamán egy munkareggelinek lehettem a házigazdája, amely Szerbiával és annak vezető gazdasági szerepével foglalkozott a nyugat-balkáni régióban. Az esemény a néppárti kis- és középvállalkozások érdekeit képviselő SME Europe-val és a Szerbiai Gazdasági és Iparkamarával közösen került megrendezésre, ahol többek között felszólalt Ana Hrustanović, a brüsszeli szerb EU-s képviselet vezetője, Zdravko Ilić, a gazdasági kamara brüsszeli irodavezetője és Franc Bogovič szlovén néppárti EP- képviselő is.
Nyitó- és üdvözlőbeszédemben elmondtam, hogy személyes tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy a szerbiai polgárok elkötelezettek az európai integráció mellett, ezért az EU-nak olyan intézkedéseket kell foganatosítania, amelyek közvetlenül a polgárok érdekeit szolgálják.
Továbbá két témakörre hívtam fel a jelenlévők figyelmét: az EU-s befektetések láthatóságára és a kis- és középvállalkozások szerepére a gazdaságban.
Nem vitás, hogy az Európai Unió a legnagyobb külkereskedelmi partnere Szerbiának és egyben a legnagyobb támogatója is, mégis a közvélemény sokszor ennek nincs tudatában, és olyan véleményen van, hogy Oroszország vagy Japán előrébb jár a támogatások és befektetések terén, mint az EU. Ennek az oka az uniós beruházások alacsony láthatósága, hiába az elköltött eurómilliók, ha erről a közvélemény nincs megfelelő módon tájékoztatva. Nem egyedi probléma ez, amely csak Szerbiára vagy a Nyugat-Balkánra lenne jellemző, hasonló a helyzet a tagállamokban is. Úgy gondolom, hogy az Európai Bizottságnak és a szerbiai kormánynak együttes erővel kell dolgozni az EU-s forrásokból finanszírozott projektumok és befektetések magasabb szintű láthatóságán.
Az Európai Unióban a vállalkozások 99%-át kis- és középvállalkozások (kkv-k) teszik ki, és az utóbbi időszakban az új munkahelyek 85%-a nekik köszönhetően jött létre, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a kkv-k képezik az európai gazdaság gerincét és ezzel összhangban külön bánásmódban és támogatásokban kell, hogy részesüljenek. Nincsenek adataim a szerbiai kkv-k részesedéséről a szerb gazdaságban, de úgy hiszem, ha nem is ilyen nagy arányban, de hasonló módon járulhatnának hozzá annak sikerességéhez. A szerb piac és gazdaság még gyerekcipőben jár a nyugatihoz képest, ahol több évszázados hagyománya van a piaci elvekre épülő gazdálkodásoknak. Ezért is gondolom úgy, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a fiatalok körében a vállalkozó szellem népszerűsítésére. Persze a vállalkozói szellem nem elegendő, az államnak olyan intézkedéseket kell elfogadni, amelyek ösztönzik a vállalkozások nyitását, átlátható és előrelátható szabályozást és kedvezményeket biztosít a kezdő kkv-k számára.
Legyen szó a kis- és középvállalkozásokról, infrastruktúráról vagy szociális politikáról, az Európai Unió készen áll, hogy segítsen és eszközöket biztosítson Szerbiának, hogy kellőképpen felkészülhessen a csatlakozásra. Ezért nem is az a legfontosabb, hogy mikor fog Szerbia teljes jogú taggá válni, hanem az, hogy a tárgyalási és csatlakozási folyamatok végére jól működő adminisztrációja és közintézményei és versenyképes gazdasága legyen, amellyel a polgárok csak nyerhetnek.
Ugyanígy fontosnak tartottam megjegyezni, hogy a vajdasági magyar közösség szempontjából a legfontosabb, hogy egy a jogaiban megerősödött közösségként kerüljön ki a csatlakozási folyamatból.
