2024. március 28., csütörtök

Irányok és kilométerek

Szerkesztői összefoglaló az Ünnepi Könyvhét eseményeiről

Ha jól emlékszem, 2015 egyik szeptemberi estéjén Bányai János tanár úr hol tartasz? – hol tartunk? kérdése nyomán tartottam egy röpke leltárt a Forum Könyvkiadó Intézet szerkesztőjeként a kiadóban eltöltött, akkor már két évemről. Arról is beszéltem, hogy szinte valamennyi életpillanatom a Forum köré összpontosul, és hogy vannak olyan ismétlődő események, amelyek értelmet adnak a kiadói-szerkesztői munkának. Ezek közé az események közé soroltam természetesen a Kanizsai Írótábort, a Belgrádi Nemzetközi Könyvvásárt, a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált és persze az Ünnepi Könyvhetet is. Hogy miért is?

Az Ünnepi Könyvhét valóban ünnep. És nemcsak azért, mert végeredményképpen lezár egy ciklust a saját életemben is, hanem azért is, mert amikor a kiadóval Budapestre érkezünk, akkor itt már nem kell óránként a naptárt lesni, hogy a szerkesztési folyamatok, a nyomdai munkálatok beleférnek-e még a határidőbe, hogy a Vörösmarty tér Vajdasági magyar könyvkiadók feliratú standján – szemben az Oroszlános kúttal – ott lesznek-e azok a kiadványok, amelyeken dolgozom, dolgozunk. Hisz amennyire nyugtalanító egy-egy határidő, annyira motiváló is, és ez így van rendjén, legalább vannak fix pontok, amelyekhez tartani tudjuk magunkat.

Fölösleges lenne túlságosan részleteznem, hogy egy-egy ilyen rendezvény miért is fontos számomra, számunkra, az intézet számára. Mert igaz, ami igaz, itt ismerjük meg a többi kiadó legújabb kiadványait, itt szembesülünk azzal, hogy „hol tartunk”, hogy járható-e az az út, amit megkezdtünk, mit kell módosítanunk, és nem utolsósorban: itt találkozunk az Olvasókkal. Azt tapasztaltam, nem volt ok a szégyenkezésre a dedikálások során, szép számban jelentek meg ismerősök, kollégák, érdeklődők a stand elé állított asztalnál, sokan, nagyon sokan lapoztak bele a könyveinkbe, a többi vajdasági kiadó könyveibe, és vásároltak is, ami különösen fontos.

A Forum Könyvkiadó nem kevesebb mint tizenhárom új könyvvel várta a könyvhetet, fel is sorolom őket, mert van mivel dicsekednünk: Schwalb Miklós: Fiú a konyhából; Böndör Pál: Finis; Jung Károly: Folklór minden időben és más témák; Várady Tibor: Libatoll és történelem; Terék Anna: Halott nők; Kocsis Árpád: Oktopusz; Bíró Tímea: A pusztítás reggelei; Barlog Károly: Kovács Istenke álmodik; Jean Paul Mongin–Yann Le Bras: Szókratész, a semmittudó bölcs; Makrai József verses hadifogolynaplója; Vázsonyi Csilla: A magyarkanizsai Népkert és Vigadó; Losoncz Márk szerkesztésében a Ki vagy te, vajdasági magyar? és a Csaták, amelyek összekötnek. Tizenhárom könyv, ennél is több szerző. Remek belegondolni, hogy a legnagyobb kiadókkal „versengtünk” ennyi új kiadvánnyal. Ennyi új, és nem utolsósorban szép könyvvel.

Mint utaltam rá, ez az esemény ünnep. A Budapestre való utazás megszervezése már hetekkel a könyvhét előtt megkezdődik, majd pillanatok alatt elérkezik az indulás időpontja. Egy nappal az út előtt a csomagok a Forum-autóba kerülnek, rendszerezve vagy rendszertelenül, de olyan helyen, titkos rekeszben is meglapul egy-egy könyv ahol az ember – de még a vámos – sem gondolná. Igaz, sikerül néha ezt-azt Újvidéken hagyni, de túléljük, megoldjuk. Budapesten aztán elfoglaljuk a szállásunkat, és irány a Vörösmarty tér! Így volt ez idén is, pontosan érkeztünk, és már ott masírozott előttünk a Katasztrófavédelem Központi Zenekara díszegyenruhába öltözve. A megnyitót égi áldás az idén nem mosta el, a szombati napon esőben azért csak volt részünk, de aztán minden visszatért az eredeti „medrébe”. Ugyan a nyitónapon az eső elmaradt, a megnyitóbeszédből nem maradhatott ki néhány túlerőltetett, teljesen fölösleges és inkább ünneprontó, amolyan politikai hangulatkeltés, de végül ezen is túl voltunk. Egy kis körülnézés, beszélgetés után a kollégákkal újra szálláson voltunk, majd a Petőfi Irodalmi Múzeum fogadására látogattunk el, később pedig a Citadellára, amolyan levezető programként, magáneseményként.

Másnap a Forum Könyvkiadóval a cívisvárosba voltunk hivatalosak, a Csapó utcai sétálóövezetben ugyanis szintén volt standunk, sőt kiadónk bemutatkozási lehetőséget is kapott. Véletlen, de megmosolyogtató körülmény volt, hogy a színpad – amelyen a kollégákkal, Virág Gábor igazgatóval, Rajsli Emese sorozatszerkesztővel és Terék Anna szerzőnkkel beszélgettünk halott nőkről, a hatvanéves Forumról, hivatásról, könyvsorozatokról, múltról, jelenről, jövőről – a debreceni Fórum Bevásárlóközpont szürke épületének, a „multinak” a tövében állt. Debrecenből nem sokat láttunk, ugyanis sietni kellett vissza Budapestre a Magvető Kiadó estjére, amelyen Kocsis Árpád szerzőnk mutatkozott be Oktopusz című, a Magvetővel közösen kiadott kötetével. Állíthatom, a gálán vastapsot kapott három-négy szerző között volt Kocsis Árpád is.

Elérkezett budapesti ottlétünk utolsó napja is, még egy rövid séta a Váci utcán, a Deák és a Vörösmarty téren, utolsó pillantás a könyvekre, a standokra, és irány Vajdaság, irány Újvidék! Ezzel azonban nem ért véget a könyvheti programsorozat kiadónk számára sem, múlt szerdán ugyanis ismét kocsiba ültünk, és ezúttal Királynék városa volt az úti cél.

Veszprémbe, az Ünnepi Könyvhét ottani eseménysorozatára tartva érkezett a hír, hogy a Drót elnevezésű online összművészeti és társadalomkritikai-alkotói portál Ünnepi Könyvheti Top 10-es könyvlistájának első helyén végzett a Kalligrammal közös kiadásban megjelent Halott nők című kötetünk, hetedik helyen pedig a gyerekek figyelmére számító filozófiai mesekönyvsorozatunk legújabb darabja, amely a Pliage Könyvekkel közösen jelent meg, Szókratész, a semmittudó bölcs címmel. Veszprémbe érve felkerestük az Utas és holdvilág nevű antikváriumot, ahol részt vettünk Bozsik Péter Jelentés a Kór Házából című kötetének bemutatóján, amelyen a szerzővel Brassai Zoltán irodalmár beszélgetett. Másnap a főtéren ismét bemutatkozási lehetőséget kapott kiadónk, Virág Gábor a kiadó elmúlt hat évtizedéről és a mai tendenciáról beszélt, jómagam az elmúlt időszakok és az újabb, valamint az újraaktivált könyvsorozatairól beszéltem, külön kitérve a Képzőművészeti kismonográfiákra és az Újraolvasóra, Rajsli Emese sorozatszerkesztő pedig a traN(S)akció elnevezésű sorozat kiadványaiból adott ízelítőt a közönségnek. Egy rövid munkamegbeszélés után aztán újra irány haza!

A magyarországi programokkal a könyvhét eseményei még nem értek véget, mert Zentán – másfél hét és közel kétezer kilométer megtétele után – részt vettünk a Légyott a könyvvel elnevezésű programon, amely a 88. Ünnepi Könyvhét és a 16. Gyermekkönyvnapok vajdasági zárórendezvénye. A zentai piac standjain az érdeklődők megvásárolhatták az Életjel, a Magyar Szó Lapkiadó Kft., a Solymosy Könyvesház, a Thurzó Lajos Művelődési és Oktatási Központ, a zentai Történelmi Levéltár, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, a Szabadkai Városi Múzeum, a zEtna, valamint kiadónk kiadványait, a piac melletti kocsmában pedig tartalmas beszélgetős-zenés programon vehettek részt, amelynek során a szerzők, szerkesztők, kiadóvezetők ismertették legújabb könyvterméseiket. A Forumot Virág Gábor képviselte, kiadványainkról beszéltünk, bemutattuk a szerzőinket, a munkatársakat, itt és most Böndör Pált, Várady Tibort, Bíró Tímeát, Csorba Bélát, Losoncz Márkot és nem utolsósorban Vázsonyi Csillát.

Zajlik az élet a kiadónk körül, és ezt remek megtapasztalni. Nem kevés önbizalmat adnak ezek a történések és a visszajelzések úgy általában. Megnyugtató, hogy azt látjuk, jó úton haladunk, hogy figyelnek bennünket, hogy részesei vagyunk és lehetünk az egyetemes magyar irodalomnak. Az sem mellékes körülmény, hogy fiatal képzőművészeinknek köszönhetően köteteink új, tetszetős és versenyképes köntösben látnak napvilágot. A könyvheteken, -fesztiválokon és -vásárokon ezekről is meggyőződhetünk. Javaslom a Tisztelt Olvasónak, hogy látogassa meg a Forum online felületeit, és rendeljen a könyveinkből! Beszélgessünk a könyvekről!