Még a Vatikán is részt vállalt az amerikai–kubai kapcsolatokat 1959 óta terhelő súlyos feszültségek enyhítésében. A titkos előkészítő tárgyalások után 2014 decemberében azután megtört a jég: Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai elnök egyidejűleg jelentette be az ellenséges viszony felszámolásának a szándékát. Akkor fogalmazódott meg a diplomáciai kapcsolatok teljes körű helyreállításának javaslata is. A következő évben pedig már az Egyesült Államok – több mint 50 év után – ismét megnyitotta nagykövetségét Kubában.
A biztató kezdet reményteli folytatást ígért, mivel Washington és a kubai kommunista vezetés – a megbékélés érdekében – fokozatosan kölcsönös bizalomerősítő lépéseket tett. Enyhítettek például az egymással szemben bevezetett beutazási, kereskedelmi és importkorlátozásokon.
Az USA-ban az Obama-kormányzat megbízatási ideje alatt több új szabályozást vezettek be, amelyekkel enyhítettek a Kuba elleni kereskedelmi tilalmakon, felszámolták a szigetországba való amerikai utazási szigorítások nagy részét, s megkönnyítették a két ország közötti tőkeáramlást. Az 1960-ban Kuba ellen bevezetett – gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi – embargót azonban nem oldották fel, azok jelenleg is érvényesek.
A korábbi szigorítások és tiltások egy részének eltörlése jelentősen hozzájárult az addig kiélezett és fagyos viszony enyhüléséhez. Sok területen – így a gazdasági együttműködésben, a turizmusban vagy a kulturális és tudományos életben – jelentős változások történtek, amelyekből mindkét fél profitált. A korábbi harcias retorikát s az évtizedekig tartó merev elzárkózást pedig a békülékeny hangvétel váltotta fel, mindkét oldalon.
A 2014 decembere óta kibontakozó megbékélési törekvések azonban a napokban megtorpantak. Ennek veszélyére már tavaly is több jel utalt. Az akkor még esélytelennek gondolt Donald Trump amerikai elnökjelölt a választási kampányban ugyanis többször jelezte: megválasztása esetén szakít Obama politikájával. Megmondta azt is, hogy elégedetlen azzal, ahogyan a Fehér Ház viszonyul Kubához, s elnökként ezen is változtatna.
Jelöltként megígérte: „egyetlen tollvonással” semmissé teszi hivatali elődje Kuba-politikáját, és megkérdőjelezte a diplomáciai viszony helyreállítását is.
Elnökként némiképp megváltoztatta álláspontját, de egyik-másik kampányígéretét azért igyekszik teljesíteni. Kuba a múlt hét végén került sorra. Akkor írta alá ugyanis azt a rendeletet, amely tartalmaz ugyan Kuba-ellenes elemeket, de nem vet véget az Obama által megkezdett nyitás politikájának. Nem rendel el teljes tilalmat, „csak” bekeményít, szigorít, s visszavesz a kevéske kedvezményből.
A döntéssel a sziget irányába 2014 vége óta megnyitott kapuk egy részét zárta be, a többit azonban nyitva hagyta. A diplomáciai együttműködést – a kampányban elhangzott fenyegetései ellenére – nem mondta fel, s tartózkodott a két ország közötti légi közlekedés felfüggesztésétől is. Korlátozza viszont az USA-állampolgárok kubai utazásait, a pénzügyi tranzakciókat, s leállítja vagy legalábbis rendkívül megszigorítja amerikai vállalkozások üzleti kapcsolatait a gyanúsnak ítélt szigetországi cégekkel.
Ezek közé azok tartoznak, amelyeket a kubai hadsereg ellenőriz, hogy a tevékenységük révén megvalósított nyereséget bezsebelje. Washington szerint a bevétel a rezsim erősítését szolgálja.
A Fehér Ház arra számít, hogy a Trump által jóváhagyott szigorításokkal sikerül megakadályozni a túl sok dollár beáramlását a szigetországba, s ezáltal az ottani hatalom mozgástere is szűkül.
A rendelet aláírása előtt Trump a floridai Miamiban elmondott beszédében fejtette ki saját Kuba-politikáját. Ennek lényege: nem szeretné támogatni a kommunista rezsimet, de a kubai lakosság életkörülményeinek javítását fontosnak tartja. Havannától ugyanakkor elvárja, hogy javítson a kubai emberi jogi helyzeten, s tegyen konkrét lépéseket a politikai és gazdasági szabadság megteremtése érdekében.
A Fehér Ház szerint Obama exelnök intézkedései – mindenekelőtt a kereskedelmi és az utazási könnyítések – nem a kubai nép, hanem a kormány javát szolgálták. A hatalom ugyanakkor nem tett semmit a politikai szabadságjogok érvényesítéséért. Trump ezért az emberi jogok javulásától teszi függővé a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését.
Az új politika részeként Washington továbbra is érvényben tartja a Kuba elleni embargót; a nyomásgyakorlás e formájának megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha a szigetországban szabadon engedik a politikai foglyokat.
Trump egyúttal új tárgyalásokra szólította fel Havannát, megüzenve, hogy hajlandó új kétoldalú megállapodást kötni, feltéve, ha az a kubai nép érdekeit szolgálja.
Hazájában sokan üdvözölték a döntését. Az amerikai üzleti világban viszont nem fogadták örömmel a szigorításait. Az üzletemberek azzal érvelnek, hogy a szerény gazdasági kapcsolatok korlátozása nem segítheti a jótékony változások kibontakozását Kubában, ám a szabadabb és kötöttségektől mentesebb együttműködés erre igenis képes lehet.
A kubai kormány sem ért egyet Trumppal, s az elnök „ellenséges retorikáját” is visszautasítja. Igaz, azt is megüzente, hogy a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása mellett kész a „tiszteletteljes párbeszéd” folytatására.
