A hétvégén került sor Szabadkán a vajdasági magyar óvónők első népzenei képzésére Népzene mint zenei anyanyelv címmel, mely a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében valósult meg. A magyar néphagyományok, népi játékok, néptánc tanítását már az óvodában el kell kezdeni, így ebben az óvodapedagógusok szerepe igen nagy, ugyanakkor e téren nincs lehetőségük képezni magukat, ezért is került most sor erre a tanfolyamra.
A két napos akkreditált képzésen hatvannyolc szabadkai és csantavéri pedagógus vett részt, akik magyarországi neves szakemberektől, mégpedig Lázár Katalintól, a Magyar Tudományos Akadémia Népzene-és Néptánckutató Osztály és Archívum tudományos főmunkatársától, Vakler Anna népzene tanártól, Borsi Ferenc országos népzene-oktatási szakértőtől, Németh Istvántól, az MTA nyugalamazott munkatársától, Szabó Annamáriától, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszakának harmadéves hallgatójától, valamint Baji Endre és Gnädig Kornélia néptáncpedagógusoktól tanulhattak a népi gyermekjátékokról, népdalokról, népszokásokról, népzenéről.
Az első képzésre Szabadkán került sor, de a jövőben szeretnék a Tisza mentén, Dél-Bácskában és Bánát környékén dolgozó óvónők számára is megszervezni a tanfolyamot.
Lázár Katalin köszönti a résztvevőket (kép: Magyar Lívia)
A képzést Petkovics Márta, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja és Juhász Gyula, a VMMI népzenei archivistája nyitotta meg. Petkovics Márta elmondta, az MNT számára az oktatásfejlesztési stratégia egyik sarkalatos pontja a pedagógusok továbbképzése.
– Nagyon fontosnak tartjuk a vajdasági magyar pedagógustársadalmat szakmailag megerősíteni, s az idén az óvodapedagógusok kerülnek középpontba. Tanintézményeink első lépcsőfoka az óvoda, és az óvodásévek nagyon meghatározóak a későbbiek folyamán. Úgy tűnik, hogy a gyerekek csak játszanak, de a játék által a gyermek érzelmileg gazdagabb, stabilabb lesz, mindezt pedig később, iskolásévei alatt kamatoztathatja. Az óvodai programban szerepelnek a magyar nyelv szépségei, a mondókák, a népzene, a néphagyományaink, de senkinek sem árt, ha új ismeretekre tesz szert, ezért is hívtuk életre ezt a szemináriumot, és reméljük, hogy az itt tanultakat már a következő tanévben beépíthetik a mindennapi foglalkozásaikba – mondta Petkovics Márta.
Juhász Gyula örömét fejezte ki, hogy az intézményük által akkreditált képzés iránt ekkora volt az érdeklődés. Céljuk, hogy a pedagógusok elméleti és gyakorlati tudását új ismeretekkel és tapasztalatokkal bővítsék, továbbá hogy megismerjék a népzenei fogalmakat, játszva megéljék és továbbadják majd ezt a tudást.
– A magyar emberré való nevelésben elengedhetetlenek a népdalok. Kodály Zoltán eszméi, az éneklő ifjúság, a mai világban néha kicsit távolinak tűnhetnek, de ma is érvényesek. Az éneklés egészséges, nyugtat, a közös éneklés és játék segít levezetni a feszültséget, a népdalok szövegei a mindennapi életről szólnak, olykor tréfás, játékos tartalmúak. Vagyunk, akik hivatásként éljük meg a népi kultúrát, de a jelen képzés azért jött létre, hogy kedvet csináljon, bátorságot hozzon a népdalok további használatára a pedagógusok számára – fogalmazott a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa.
A képzés egyik előadója, Lázár Katalin elmondta, mintegy harmincötezer népi gyermekjátékot sikerült az évek alatt összegyűjteni, egyebek mellett Vajdaságból is.
– A mostani gyerekek szülei, de főleg nagyszülei még ismerik a régi népi játékokat, rongybabákat, csutkababát, pörgettyűt készítettek, facsigáztak, körjátékokat játszottak, gombot pöcköltek, csülköztek, fűzfasípot készítettek, métáztak, s én tőlük gyűjtök. Harminchét éve foglalkozom népi játékokkal, ezt igyekszem továbbadni az óvónőknek, vagyis azt, hogy miként lehet úgy tanítani a gyerekeket mindenfélére, hogy közben nem áruljuk el nekik, hogy tanítjuk őket. Rengeteg dolgot tanulnak a játékok által, például az ugróiskola révén fejlődik az egyensúlyérzékük, de egy egész sereg olyan játék van, amiben különböző mozgásféléket tanulnak. Sajnos a tornaórák nem arról szólnak, hogy a gyerekek szeressenek mozogni, hanem arról, hogy az előírásokat teljesítsék, holott a legfontosabb, hogy a gyerek szeresse, amit csinál, s ezáltal legyen motivációja ahhoz, amit tanítanak neki – mondta Lázár Katalin.
Szabó Annamária elsősorban vajdasági párosító dalokra tanította az óvónőket, illetve arra tett kísérletet, hogy megmutassa, hogyan lehet azt az óvodáskorú gyerekeknek átadni. Mint elmondta, nagyon fontos, hogy az ősök hagyatéka bekerüljön az óvodákba, s a gyerekek megismerjék azokat a dalokat, játékokat, szokásokat, melyeket például az ő nagyszüleik játszottak, énekeltek.
