Nézői szempontból kevés érdektelenebb eleme van egy sporteseménynek annál, mint hogy ki a verseny névadó szponzora. A legtöbbek számára csak egy bosszantó szócska az esemény nevében, a cég logói pedig mindig pont ott vannak a tévéközvetítés hátterében. Rögtön felértékelődik viszont a névadó szponzor szerepe, amikor meghívja az újságírót erre a bizonyos eseményre. Így jutottunk el a Moto GP Katalán Nagydíjára, amelyet a barcelonai pályán rendeztek június második hétvégéjén.
Az újságíró persze nagyra értékeli a kivételes lehetőséget, elmegy, interjúkat csinál, szabadidejében szétnéz a városban, na meg olyan hotelszobában kapkodja a fejét, amilyenhez itt Vajdaságban nem igazán van hozzászokva. Ezért a pár napi luxusért cserébe persze az ember gond nélkül vállal olyan áldozatokat, mint hogy hajnali fél kettőkor induljon el otthonról a repülőtérre, és még azt is zokszó nélkül elfogadja, amikor vasárnap a főattrakció, a Moto GP versenyének kellős közepére szervezik a pályáról a visszafuvart a várható nagy forgalom miatt. Mondjuk amikor csütörtökön a média számára rendezett egyórás gokartverseny végén arra eszmélünk, hogy a kis gépek egybefüggő zaja mellett a parkolóban pihenő autóink egy részét tolvajok feltörték, és minden holmit elvittek belőlük, az már annyira nem fér bele, de miután én éppen nem voltam az érintettek között, morgolódás helyett inkább a szerencsecsillagaimat kezdtem számlálni.
Persze a spanyolok mégsem erről híresek igazán, hanem a motorsportok iránti szenvedélyes rajongásukról. És elsősorban nem is az autóversenyzésért dobog a szívük – ahol kis túlzással az egy szem Fernando Alonso képviseli az egész nemzetet –, Spanyolország ugyanis azon kevés helyek egyike, ahol legalább ugyanakkora érdeklődés övezi a motoros-világbajnokságot is, mint a Formula–1-et. Nem véletlen, hogy egészen egyedülálló módon a Moto GP négy fordulóját is az Ibériai-félszigeten rendezik a szezon során, Spanyolország és Olaszország együttvéve pedig a 18 futamból álló versenynaptár egyharmadát teszi ki. Ennél is nagyobb a mediterrán dominancia a királykategória mezőnyében: a 22 állandó résztvevő közül 13-an is az említett két ország valamelyikében születtek, így érthető, hogy miért ez a régió számít a motorversenyzés legfontosabb piacának.
A lelátókat vasárnapra beterítő, főként spanyol és katalán közönség így a bőség zavarával szembesül, amikor kedvencet kell választania magának: Marc Márquez, Dani Pedrosa, Jorge Lorenzo és a szélesebb köztudatba idén berobbanó Maverick Vinales mind az élmezőnyt képviselik, tehát mind jelentős támogatást is élveznek. És még itt, a nagy riválisok földjén is csoportosulnak a Valentino Rossi-szurkolók, akik rendületlenül éltetik az immár 38 éves kilencszeres világbajnokot. A Rossi-őrület bizonyos vélemények szerint már aggasztó méreteket ölt: egy nemrég készült felmérés szerint a világ Moto GP-rajongóinak nagyjából 60%-a az olaszt tartja kedvencének, ami különösen nagy csapást mérhet a sportra, amikor a mókamesterből lett élő legenda egyszer a visszavonulás mellett dönt. Pedig Rossi legutóbbi bajnoki címe 2009-ben született, és a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy ne érkeztek volna karizmatikus utódok és trónkövetelők azóta.
Belülről nézve egyébként a Moto GP versenyhétvégéje nagyon hasonlóan zajlik, mint egy Formula–1-es. Csak a bokszutca mögötti, a csapatok főhadiszállásait felvonultató paddock a jóval terebélyesebb, hiszen mindhárom kategória, a Moto 3, a Moto 2 és a Moto GP istállóit is el kell szállásolnia. De egy kicsit még mintha a párhuzamok is meglennének az itteni és az F1-es élcsapatok stílusa között. A Ducati a motorok Ferrarijának számít Olaszországban, a két márka versenyrészlege is partnerségben áll, de a piros szín, a lezser hangulat és az olasz nyelv preferenciája az ő motorhome-jukat is áthatja. A Repsol Honda a Red Bull „hasonmása”, nem is véletlen, hogy őket is támogatja az energiaital. Vendéglátóegységük tágas és zajos, a vendégek és az unatkozó média gyakran náluk ücsörög, és szürcsölget valamit. A hűvös, egyszerű, de profin szervezett Yamaha otthona pedig talán az F1-es Mercedes megfelelője: a versenyzők percre pontosan érkeznek és távoznak az interjúkról, mindenkinek megvan a pontos helye.
A Moto GP-ben vezetnek egy érdekes statisztikai kimutatást, amit az autóversenyzésben lehetetlen: a balesetek számát, ami két keréken egészen egyértelmű, hiszen a versenyző vagy leesik a motorról, vagy nem. Az év eddigi hét nagydíjhétvégéjét áttanulmányozva már beszédes tendenciák rajzolódnak ki: Rossi, aki a motoros-világbajnokság története legtapasztaltabb résztvevőjének számít, mindössze két esést jegyzett az eddigiek során, a legtöbb bukást pedig az élmezőny egy másik tagja, Márquez könyvelte el, aki ezzel a hétvégével a 15-öt is átlépte. A királykategória háromszoros bajnoka az elmúlt években is a motort legtöbbször eldobók között volt, a barcelonai edzések során pedig rendkívül sokszor, összesen öt alkalommal esett el a határok feszegetése közben. Szerencsére a súlyos sérülések már itt is elég ritkák, dacára annak, hogy a bukás után az aszfalton tehetetlenül csúszó versenyzőt csak a profi felszerelése védi.
A spanyol és olasz uralom miatt gyakran előfordul, hogy egy hétvége során mindhárom kategória futamát ugyanolyan nemzetiségű versenyző nyeri. Barcelonában a teljes spanyol söprést megakadályozta ugyan a Moto GP-ben Andrea Dovizioso, de egy Márquez-győzelemnek így is éljenezhetett a közönség. Marc öccse, Alex Márquez ugyanis a Moto 2 élmezőnyében vitézkedik, és ha így folytatja, pár év múlva ő is a legnagyobbak mezőnyébe kerülhet. Kérdésünkre azonban némi meglepetésre elmondta, nem az karrierje legfőbb vágya, hogy testvérével egymás ellen csatázzanak a Moto GP győzelmeiért. „Számunkra a legszebb pillanat már elérkezett akkor, amikor 2014-ben ugyanazon a napon nyertem meg én a Moto 3, Marc pedig a Moto GP bajnoki címét. Ilyet még egyetlen testvérpár sem vitt véghez korábban. Viszont ha egy napon ugyanabban a kategóriában versenyzünk majd, mindig csak egyikünk győzhet.”
