2024. március 28., csütörtök
CÍMLAPTÖRTÉNET

Állandóan az innovációs lehetőségeket kutatja

A magyarországi és a vajdasági magyar médiumok a közelmúltban számoltak be Muhi Kristóf magyarkanizsai fiatalember, a Pallasz Athéné Egyetem GAMF Műszaki és Informatikai Kar mérnökinformatikus szakának második éves hallgatójának 2017-es SCI-ndikátor Országos Tudománykommunikációs Versenyen elért sikeréről, amelynek fődíjasaként, az idén Sci-ndikátorként részt vehetett a New Yorkban megrendezésre kerülő Science for Peace elnevezésű rendezvényen, amelyet Magyarország ENSZ képviselete szervez meg a Magyar Tudományos Akadémiával és Sumaya jordániai hercegnővel karöltve.

A helybéli Beszédes József MMIK egykori tanulója egy mobilapplikációval rukkolt elő a tudománykommunikációs versenyen, amely a vakok és a gyengén látók számára is elsajátíthatóvá teszi a népszerű Rubik-kocka kirakását.

Kristóf napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy mindig is az innovációs lehetőségeket kutatta, s már számtalan barátját megtanította a népszerű játék kirakására.

– Láttam rajtuk, hogy mindenki nehezen indul meg, de a végén a teljes kirakás öröme nagyszerű volt számukra. Ugyanezt az élményt szerettem volna átadni a vak emberek számára is, akiknek még nehezebb elindulni a kocka kirakásának útján, lévén, hogy ők látásuk híján hátrányból indulnak. Az alkalmazás működése rendkívül egyszerű: az okostelefon kamerájával le kell fényképeznünk az összekevert Rubik-kocka mind a hat oldalát, majd a telefon a színek felismerése után összeállítja a kirakáshoz szükséges forgatáskombinációkat, melyeket hangos formában ad vissza a látássérült egyén számára – ecsetelte Kristóf a vele történő beszélgetés elején.

Ifjabb Rubik Ernő 1977-ben szabadalmaztatta háromdimenziós logikai játékát, amely rövid időn belül az egész világot meghódította. Te miképpen találkoztál a jóval a születésed előtt népszerűvé vált játékkal?

– Tizenöt éves voltam, amikor komolyabban elkezdett érdekelni a kocka. Egyik barátomnál voltam látogatóban, és ő mutogatta nekem büszkén, hogy ki tudja rakni. Én persze ezt nem hagyhattam szó nélkül, otthon megkerestem az ütött-kopott, még édesapám saját magának vásárolt kockáját, a lekopott színeket felragasztgattam, és, hogy gyorsabban forogjon, bekentem a belsejét kézrémmel. Ez utólag nagyon rossz ötletnek bizonyult.

Mikor, s minek a hatására kezdtél el komolyabban érdeklődni az informatika világa iránt, s ennek mely területe az, ami számodra a legkedvesebb?

– Az informatika világa iránti érdeklődésem 7-8 éves koromban alakult ki, amikor a Minimax mese TV csatorna internetes oldalán lehetőség volt saját kis weblap készítésére. Később, 12 éves koromban volt az első olyan verseny, ahol informatikai pályamunkákat lehetett bemutatni egy nagyobb közönség előtt. Egy csomó mindenben kipróbáltam magam: elektronikus zenekészítés, 3D-s modellek, weboldalkészítés, de végül a programozás világa fogott meg.

Két évvel ezelőtt középiskolásként Ígéretes Tehetség elismerésben is részesültél a számos versenyen is elért sikeres szereplésedért. Ezek közül mely megmérettetéseket tartod a legjelentősebbnek, és melyek azok, amelyeken a legnagyobb sikereket elérted?
– Tizenkét éves voltam, amikor az első versenyen részt vettem, amely a Neumann János Programtermék Verseny vajdasági elődöntője volt. 3 éven keresztül minden évben megpróbáltam, de egyszer sem sikerült kijutnom a magyarországi döntőre. Minden évben úgy mentem haza, hogy én jövőre biztos nem indulok, aztán mégis mindig megpróbáltam és negyedszerre végül sikerült is megnyernem. Ezek a megpróbáltatások nagyban hozzájárultak a személyiségem és a hozzáállásom kialakulásában.

Kérlek az olvasóknak mesélj arról, hogy konkrétan miképpen zajlott le ez a Tudománykommunikációs Verseny, és milyen előnyökkel, illetve kötelezettségekkel jár ez a Sci-ndikátori cím?

– A versenyen a saját kutatásunkat, tudományos munkánkat kellett bemutatni rövid idő alatt minél érthetőbben, hogy a laikus közönség is megértse, mivel foglalkozunk. A döntőbe egy előválogatón keresztül vitt az út, ahol aztán pár hónapos mentorálási programon vettünk részt, fejlesztettük az előadói készségeinket, megismerkedtünk egymással. Nem titok, hogy jövőre is lesz SCI-ndikátor verseny. Azon már, mint versenyző nem tudok részt venni, de a jövőbeli döntősökkel bizonyos mentorálási feladatokat tudok majd végezni. A SCI-ndikátor verseny szervezőjével a Nők a Tudományban Egyesülettel, és a döntős társaimmal tervezünk létrehozni egy olyan tudományos közösséget, amely egész évben nyitva állna az ilyen témában érdeklődő fiatalok számára.

A díjazott mobilapplikáció mellett, mely másik munkádat mutatnád be pár mondatban az olvasóknak, illetve jelenleg egyetemistaként milyen projektumokon dolgozol?
– A Rubik-kockával régóta jó viszonyt ápolok, és az alkalmazás készítése előtt is összekapcsoltam a játékot más-más területekkel. Első ilyen munkámként egy weboldalt készítettem, amelyen bemutattam a kocka kirakását, trükköket a gyorsabb megoldáshoz stb. De egyik barátommal anno közösen készítettünk egy olyan Lego-robotot, mely képes volt 1-2 perc alatt kirakni a játékot. Jelenleg egy startupp vállalkozás alapításán gondolkodom, mert rengeteg innovatív ötletem van, és egy jó csapattal biztos szép eredményeket tudnánk elérni.

A sikeredről számos médium beszámolt. Miképpen viseled a népszerűséget?
– Őszintén szólva, jó érzés volt látni és hallani, hogy ilyen sok helyen megjelentek cikkek a verseny kapcsán, és magam is meglepődtem azon, hogy mennyire nem izgultam egy országos televíziós csatorna élő reggeli műsorában történő beszélgetés közben. A tévészereplések mellett rádióműsorok és a nyomtatott sajtó is megkeresett, és ez mind jó volt arra, hogy a kifejezőképességem, kiállásom tovább fejlődjön.

Jelen pillanatban a Pallasz Athéné Egyetem GAMF Műszaki és Informatikai Kar mérnökinformatikus szakán tanulsz. Milyen elképzeléseid vannak a jövőbeni pályafutásodat illetőleg, s merre szeretnél dolgozni az elkövetkezőkben?
– Az egyetem mellett duális képzésben egy pesti informatikai cégnél vagyok gyakorlaton. Szívesen dolgoznék az egyetem után náluk, szerencsére erre minden esélyem megvan. A jelenlegi prioritásom a startupp cég létrehozása, hogy az a sok ötlet, ami a fejemben van, ne csak elméletben, hanem fizikailag is megvalósuljon.

Miképpen töltöd a szabadidődet? Miképpen lazulsz el a tanulást, illetve a munkádat követően?
– Szerencsére a Tisza mellett lakom, ezért, ha ki szeretnék mozdulni otthonról, akkor mindig van egy hely, ahova szeretek menni. Több mint 10 éve cserkész vagyok, ezért a természet szeretete nem áll távol tőlem. Számomra a legjobb kikapcsolódás és feltöltődés az országúti kerékpározás, az az én személyes pszichológusom.

Szűkebb pátriánkban is mind több embernek van okostelefonja. Szerinted az átlagemberek mennyire használják ki a készülékek nyújtotta lehetőségeket, s melyek azok a dolgok, amelyekre a Facebook, Instagram és az üzenetküldés mellett a hétköznapi életben, illetve az élet más területén is sokkal jobban ki lehetne használni ezeket?
– Én mindig úgy álltam hozzá az okos-eszközökhöz, hogy azoknak nem helyettünk kell elvégeznie bizonyos dolgokat, hanem mint egy segédeszköz, kiegészítenie kell az életünket. Egy telefon hemzseg a szenzoroktól, moduloktól, tulajdonképpen egy karok nélküli kis robotot tartunk a zsebünkben, amelyben rengeteg potenciál van. Manapság már a különböző akadállyal élő emberek is használnak a mindennapjaikban okostelefont, és az ő életükben hatalmas változásokat lehetne elérni csupán azzal, hogy elindítanak egy appot, és az segít nekik az élet különböző területein.