Az újságírói szakma jelenéről és a helyi tájékoztatásban uralkodó állapotokról tartottak kerekasztal-beszélgetést Nagybecskereken.
Senki se akar újságíró lenni (Fotó: Kecskés István)
A húsz-egynéhány újságírón kívül sem az önkormányzat, sem a politikai pártok, de a polgárok sem jöttek el a tribünre. Maga ez a tény is lesújtó. Hogy a médiákban dolgozók megbecsülését vagy anyagi helyzetét ne is firtassuk.
Az utóbbi egy-két évben nagy változások történtek a nagybecskereki tájékoztatásban. A Nagybecskereki Rádió megszűnése után a legnagyobb bánáti városban nem maradt egyetlen közszolgálati médium sem. Ugyanakkor már csaknem húsz hírportál és közösségi oldal van. Ez a szám egy nem egész nyolcvanezer lakosú városra nyilván túlméretezett. Mint ahogy a beszélgetésen elhangzott, ezek a helyi hatalom kegyeit keresve igyekeznek anyagiakhoz jutni. Közben mindenki első akar lenni, ami rontja a közölt anyagok minőségét, néha a hitelességét is.
Az újságírók elsősorban a saját pártjuk, tulajdonosuk érdekeit védik, ami sokszor ütközik a közérdekkel. Az egyik kolléga elmondása szerint a városban már több mint egy éve nem volt olyan sajtótájékoztató, amelyen kérdezni is lehetett volna. Az „illetékes” a kamera előtt elmondja azt, amit akar és annyi. Ugyanakkor gondba ejtő, hogy a városban szinte nincs fiatal újságíró. Annak ellenére sem, hogy majdnem minden napilapnak, televíziónak vannak helyi tudósítói.
A beszélgetésen szóba került a Nagybecskereki Rádió megszűnése körüli bonyodalom is. Ugyanis másfél évvel a rádió megszűnése után kiderült, hogy a média privatizálására esélyt sem adtak, mivel nem tették közzé ezt a lehetőséget. Így nem is vehette meg őket senki. Hogy ez kinek volt az érdeke, azt nem lehet tudni.
