2024. március 28., csütörtök

Macron forradalma vizsgázik

Valóságos forradalmat, igazi áttörést hozott a politikába Emmanuel Macron győzelme a francia elnökválasztáson. Ma már világos, ez a győzelem többet jelent, mint az, hogy a franciák összefogtak egy olyan jelölt ellen, aki szélsőséges politikai hozzáállásával a múltba, a frankhoz, a lezárt határokhoz és az európai integráción kívüli „nemzetállamhoz” akarta őket visszavinni. (A közvélemény-kutatás jelezte, Marine Le Pen ellen Fillon, sőt Mélenchon is győzött volna, ha ő kerül a második fordulóba.) Ma már világos, ennél jóval többet jelentő fordulat játszódik le a szemünk láttára. És most már a franciáknak a parlamenti választások első és második fordulójában, június 11-én és 18-án már erről a fordulatról kell véleményt mondaniuk, a végrehajtáshoz szükséges feltételt megteremteniük.

Arról van szó, hogy nem az Európai Unió került válságba, mint a felszín mutatja, és mint megannyi kommentár taglalta, hanem a demokrácia és a politika... A demokrácia minden vonatkozása. A gazdasági válság által felgyorsított folyamatok hatására válságba került mint rendszer: kiderült, hogy a demokrácia csak addig hatékony, amíg nem a többségnek kell fájdalmas áldozatokat hoznia. Ezért sorra jelentkeztek a hatalmon azok, akik a „káosz és egyéb veszélyek” ellen az erős kéz, a teljes és örökös hatalom megoldását kínálják, ellenzékben pedig fűt-fát ígérnek, csak jussanak hatalomra. (Ne feledjük: Hitler is választással került hatalomra.)

De válságba került a demokrácia mint a többség hatalma is, mert az azt jelenti, hogy kisebbség fegyelmezetten tudomásul veszi a szavazás eredményét. Most viszont sorra jöttek a tüntetések, petíciók már a választás-népszavazás másnapján, mert a vesztesek elégedetlenek az eredménnyel. Válságba került mint kormányzási módszer, mert eddig érvényesült két egyszerű szabály. Az egyik: Őfelségének van kormánya és van ellenzéke, azok tehát tudják, hogy meddig mehetnek egymás ellen, hogy ne sértsék Őfelségét. A másik: se kormányon, se ellenzékben ne tegyél semmi olyant, amit nem szeretnél visszakapni, amikor holnap te leszel kormányon, illetve ellenzékben! Most viszont oda jutottunk, hogy az ellenzék a „minél rosszabb, annál jobb” módszerét alkalmazza, és ha a kormány azt mondja: kétszer kettő az négy, akkor neki áll bizonygatni, hogy ez nem biztos, lehet, hogy nem is igaz.

És válságba jutott a politika. Úgyszólván foglalkozássá vált, tekintélyes egyetemek által a politikára kiképzett káderekkel, akik nem engedik szóhoz jutni a „dilettánsokat”. Egy elittel, amely egy életre szóló foglalkozásnak tekinti a politikát, a rendszerváltás országaiban még egyetlen kenyérkeresetnek is. Hol van Cincinnátus, az a római, aki konzulként is, diktátorként is elvégezte feladatát, és utána visszavonult, még második megbízatásként sem fogadta el a felkínált tisztséget? Profi politikusok vannak, akik ráadásul olyan pártokban politizálnak, amelyek – részben, mert nincs rá alkalmas emberük – saját kádereiket juttatják a posztokra, még akkor is, ha azok nyilvánvalóan alkalmatlanok erre. (A szerbiai sajtó éppen most cikkezik arról, hogy villanygazdaságunk ma azért van bajban, mert élére egy kisiparost neveztek ki.)

Ebben a helyzetben Macron határozott áttörést hozott. Már azzal is, hogy nagy gyorsasággal létrehozott egy pártot, amely eddig csak az interneten leadott klikk formájában létezett, de igazi társadalmi megmozdulással most képes volt jelöltet állítani minden választási körzetben, leszámítva azokat, ahol már volt neki tetsző jelölt valamelyik más pártból, ami szintén eltér a sablontól. (Ez még nem is olyan nagy huszárvágás, hisz hirtelen sikeressé vált pártok másutt is vannak, és a franciák összesen 7882 jelöltet állítottak, minden körzetbe átlag 14-et.) És az is csak kisebb áttörés, hogy jelöltjeinek több mint fele nő. (Itt csak a republikánusok maradnak le, mert náluk csak 39 százalék a nő.) Már nagyobb áttörés, hogy a jelöltek fele „civil”, tehát olyan ember, aki eddig nem foglalkozott a politikával. (Itt is van egy általános irányzat: a francia parlament 577 képviselőjéből csak 361 indul újra, és 2012-ben még 472 ilyen újrainduló volt.)

Az azonban már határozott újításnak számít, hogy a párt jelöltjének nem fogadták el a nemrég még miniszterelnök Manuel Valls felkínálkozását. Az igazi fordulatot azonban a kormány megalakítása hozta. Már az is, hogy miniszterek fele nő, hogy nemcsak Macron az eddig legfiatalabb köztársasági elnök, a kormány átlagéletkorát nézve az is a legfiatalabb. Miniszterelnök az az Éduard Philippe lett, akiről eddig senki sem hallott. Még ennél is nagyobb áttörés, hogy a tárcákat a szakma tekintélyei kapták. A munkaügyi miniszter vállalatigazgató, az egészségügyi miniszter orvos, az oktatásügyi miniszter iskolaigazgató, a művelődésügyi tekintélyes színésznő, a sportminiszter vívóbajnok.

De még e tekintetben is láttunk már legalább próbálkozásokat. A legnagyobb áttörés, hogy csak két miniszter tagja Macron pártjának, a Köztársaság Lendületben nevet felvevő pártnak. (Három tárcát kapott a társult Demokratikus Mozgalom.) A két fontos politikai tárcát (a kül- és belpolitikait) szocialista politikus, a gazdasági, pénzügyi és iparügyi tárcát pedig republikánus politikus kapta. Tárcához jutott két olyan baloldali párt is, amely jelentéktelenségénél fogva nem is álmodhatott a kormányra kerülésről. Az új miniszterek között van Nicolas Hulot, a környezetvédelem bajnoka, akinek pártja szintén sohasem juthatott volna kormányra.

A franciáknak a kétfordulós választással azt kell eldönteniük, hogy parlamenti többséget adnak-e egy ilyen kormánynak.