2024. március 29., péntek

Jó szakemberek lesznek

Köztársasági verseny dobogóján a Sinkovics József Műszaki Középiskola

A topolyai Sinkovics József Műszaki Középiskola Topolya legrégebbi iskolája. Az intézményt 1888-ban alapították, és akkoriban még inasiskolaként működött. Később ipari iskolává minősítették, majd az 1944/45-ös tanévtől szakmai továbbképző iskola. 1956-tól ipari iskolaközpontként tartják számon, majd az 1967-es iskolatörvény középiskolai rangra emeli, így válik szakközépiskolává. 1974-től Petőfi-brigád néven a község másik két középiskolájával alkot egységet, majd 1990-től már Sinkovics József Műszaki Középiskolaként ismert és elismert.

A topolyai szakközépiskola diákjai és tanárai az elismerésekkel

A topolyai szakközépiskola diákjai és tanárai az elismerésekkel

Gyakorlati oktatáson

Gyakorlati oktatáson

Az iskola nemcsak a patinás múlttal büszkélkedhet, hanem a jelennel is, melynek köszönhetően optimizmussal és céltudatosan tekint a jövő felé. Az iskola tanárainak sikerült megőrizni az oktatás színvonalát, erről tanúskodik, hogy tanulóik az elmúlt években, és az idei évben is szakmájuk területén megrendezett versenyeken vettek részt, és köztársasági szinten is kiváló eredményekkel tértek haza. A sikeres tanulók: Szabó Dániel harmadik osztályos, és Hadžikadić Viktor második osztályos falfelület-dekoratőrök, valamint Fullajter Tamás harmadik osztályos keramikus, műkő- és kályhakészítő. Molnár Ervin lemaradt ugyan a dobogóról, de elért hatodik helyezése egy ilyen szintű versenyen mégis egyfajta siker. A harmadikosok a napokban veszik kézhez a diplomájukat, és a szakmájukban szeretnének mihamarabb elhelyezkedni. A versenyzőket Sípos Attila, Tumbász Dániel, és Döme Anasztázia készítette fel.

Az Újvidéki Műszaki Középiskolában megrendezett Köztársasági Építészeti Versenyen elért eredményeikről Sípos Attila, a Sinkovics József Műszaki Középiskola gyakorlatvezető tanára számolt be:

- A köztársasági versenyen iskolánkból idén két csapat vett részt: falfelület-dekoratőr, valamint keramikus, műkő- és kályhakészítő szakon tanuló diákok. A falfelület-dekoratőrök második helyezést értek el, a keramikusunk pedig harmadik helyezett lett. Nagy vonalakban megkaptuk a verseny programját, amelynek alapján igyekeztünk olyan feltételeket teremteni a felkészülés idejére, amelyek megközelítik majd a versenyfeladat feltételeit. Alapos felkészülés előzte meg a versenyt, így Újvidéken semmi olyasmivel nem kerülhettek szembe a diákjaink, amit itthon nem gyakoroltak volna be. A felkészülés több mint egy hónapot vett igénybe, és az elért eredmények azt tükrözik, hogy tanulóink nem vesztegették az időt. A falfelület-dekoratőrök feladata egy egyenetlen falfelület kiglettelése és csiszolása volt, valamint sarkok kiképezése, mivel a feladatot egy oszlopon kellett végrehajtani. Ezt követte egy sima falfelület glettelése, csiszolása, és két színnel való lefestése úgy, hogy a két szín egyenes vonallal volt elválasztva. A versenyzőknek így több munkát is el kellett végezniük, hogy teljesíteni tudják a versenyfeladatot. A keramikusok szintén oszlopon dolgoztak. Az ő feladatuk az volt, hogy, szaknyelven mondva „vízbe tegyék” az oszlopot, mivel az nem volt egyenes. Egy sima felületet kellett kidolgozniuk, majd ezt kerámialapokkal borítaniuk úgy, hogy a lapok közötti hézagok egyöntetűen fussanak az oszlop oldalain és a sarkain is. Ezt követte a hézagok fugázása. A helyezések, amiket tanulóink elértek, nem kis büszkeségre adnak okot, főleg, hogy köztársasági szintű versenyről beszélünk, ahol belgrádi, újvidéki, szabadkai, és más iskolákkal mértük össze tudásunkat. A felkészítő kollégák, és az egész iskola büszke ezekre az eredményekre – összegezte a gyakorlatvezető tanár.