Sok Gábor szabadkai könyvkötő üzletében különböző korok könyvei férnek meg egymás társaságában, várva, hogy a mester időt szánjon rájuk és rendbe hozza őket, hogy ismét méltó köntösben foglalják el megérdemelt helyüket.
Szabadkán a Ferencesek templomának szomszédságában, Sok Gábor könyvkötő üzletében mintha megállt volna az idő, régmúlt korok gépei, könyvei őrzik a múlt emlékeit. A bejárattal szemben az első tulajdonos bekeretezett 1899. szeptember 17-ei eredeti oklevelén akad meg az érkező tekintete. A bejárat mellett a falon pedig egy kulcs látható, a régi üzlet kulcsa, szomszédságában egy polcon egy német gyártmányú fekete öntöttvas prés.
Sok Gábor könyvkötővel a könyvek világáról és magáról a könyvkötészetről beszélgettünk.
Gépek és szerszámok (Fotó: Gergely Árpád)
– Ebben az üzletben nőttem fel, családunkban én vagyok a harmadik generáció, aki könyvkötészettel foglalkozik. Nem volt kérdéses, mi lesz a szakmám, a mesterségek akkoriban apáról fiúra szálltak. Zágrábban végeztem el a Grafikai Kart 1974-ben, a diplomaszerzés után tíz évet egy állami nyomdában dolgoztam, majd miután édesapám nyugdíjba vonult, átvettem tőle az üzletet. Jelenleg se utód, se jövő, sem ügyfelek, sem igény nincs erre a szakmára. Az a korosztály, amely igénybe venné a szolgáltatásokat, lassan kiöregszik, vagy nincs lehetősége pénzt áldozni ilyesmire. Az újgazdagok érdekes igényének köszönhetően kapok megrendeléseket. Ez tulajdonképpen a lakberendezők által javasolt trend, csupán a könyv gerincét, azaz valamilyen anyaggal bevont üres dobozt, ami könyvkollekcióra hasonlít, kell beborítanom a lakás berendezésével színben és stílusban összeillő borítással. Volt olyan megrendelésem, hogy a nappali szoba szekrényének a polcára 32,5 cm ilyen könyvnek álcázott könyvdobozt rendeltek, ezzel prezentálva a kultúrát. Névjegykártya-, szórólap- vagy plakátmegrendelés is akad, de ezek nem állandó jellegű munkák – mondta Sok Gábor.
A könyvkötő legjobban azt nehezményezi, hogy az emberek túlnyomó többsége nem olvas, gyakran csak elvonul a számítógépek által kreált virtuális világba.
Sok Gábor könyvkötő (Fotó: Gergely Árpád)
– A legfőbb probléma, ami miatt nincs igény a könyvkötészetre, hogy diplomázás után az emberek túlnyomó többsége nem olvas. Külföldön más az igény, a jövedelem, és ezáltal az árak az ittenieknek akár a tízszerese is lehetnek. Ami az anyagokat illeti, tartalékoltam régi anyagokat is, ennek köszönhetően a nagyon régi könyveket is fel tudom újítani. Mostanában divatosak a szintetikus anyagok, de az igényesebb megrendelők választhatnak a klasszikus bőrkötés és a huszonnégy karátos aranykötés közül is – mondta a mester.
A könyvkötő a könyvkötészet szakaszait is elmondta.
– A könyv gyógyításának első fázisa, hogy a könyvet lapjára kell szétszedni. Ha a könyv rossz állapotban van és a megrendelő hajlandó külön megfizetni, van rá lehetőség, hogy a lapokat egy különleges folyadékba áztatva kifehérítsük, ezáltal eltüntetjük, ha van valamilyen kellemetlen illata. Ezeket a lapokat egyenként száraz papír között kell napokig préselni, hogy kisimuljanak, majd ezt követően újra összefűzzük a könyvet, új feliratot, borítót készítünk neki – mondta Sok Gábor.
A mesterre várva (Fotó: Gergely Árpád)
A könyvek olvasásával gyarapodik a szókincs, fejlődik a beszéd- és kifejezőkészség. A gyermekekkel már kiskorukban meg kell szerettetni a könyveket, mert aki a könyvvel barátkozik, igaz barátra lel.
– Az emberek évről évre kevesebbet olvasnak könyvet, legtöbbjük a mobiltelefonon, táblagépen, laptopon vagy számítógépen tájékozódik, és sajátít el új ismereteket. Semmiképpen nem vagyok a modern technológia ellen, mert azt is fontosnak tartom, de ha figyelembe vesszük az agy tanulási funkcióját, még mindig a legmaradandóbb tudás, ha papírról, könyvből elolvassuk, majd lejegyzeteljük a legfontosabbakat. Szakmámból kifolyólag tudom, hogy a betűtípus, betűnagyság, a sor hossza teljes mértékben befolyásolja az emlékezőképességet. Az ember, ha könyvet olvas, egy külön világba kerül, mert ugyanaz a könyv mindenkinek más-más élményvilágot jelent, és ez az érzés semmivel sem helyettesíthető. Nem beszélve arról, ha egy könyvet többször elolvasunk, mindig másképpen látjuk, más lesz az ízvilága – hangsúlyozta Sok Gábor.
A könyvkötő elmondta, hogy a könyv elkészülhet egy óra alatt is, de van olyan is, amely két-három hétig készül, és ez nem a technikától függ, az ötlettől a kivitelezésig sohasem egyforma hosszú az út.
1899. szeptember 17., az első tulajdonos bizonyítványa (Fotó: Gergely Árpád)
– A könyvnek lelke, tulajdonsága, használati módja van. Amíg a fejemben nem alakul ki a teljes kép, hogy hogyan fog kinézni egy könyv, addig csak lépésekben dolgozom rajta, előfordul, hogy napokig nem jut eszembe épkézláb ötlet, és akkor nem dolgozom rajta. Ez a munka kreativitást igényel, ihletet. Másképp készül egy mesekönyv, tankönyv, szakácskönyv, szentírás, anyakönyv. Amikor hozzám kerül egy könyv, először is megnézem a címét, a fejezeteit, az alcímeket, ezáltal nagy vonalakban megismerkedek a tartalommal, a szöveggel, annak felépítésével, a formával, a nyomtatással, és ehhez igazítom a kötést. Nincs két egyforma könyvkötés, minden könyv egyedi, nem sorozatgyártás. Hiszem, hogy a könyvek mellőzésének a periódusa az elkövetkező öt-tíz évben megszűnik, hogy ezt követően ismét felélénkül a könyvek szeretete, használata, hogy azok, akik tudást szeretnének, olvasni fognak. Egy La Fontaine-t mindenkinek el kell olvasnia az életében, van aki tizenöt, van aki nyolcvanéves korában teszi ezt meg, de ha nem olvassa el, hiába élt – állítja a könyvkötő.
