2024. március 29., péntek
JEGYZET

Elfelejtett sportjubileumok nyomában

72 éve alapították és 60 éve szüntették meg az újvidéki Egységet

1945 tavaszán Újvidéken felmerült egy olyan sportegyesület megalakításának a gondolata, ahol a magyar ifjúság tömörülhetne. A hajógyárban létrejött kezdeményező bizottság 1945. június 9-én délután 5 órakor az újvidéki telepi kultúrkörben megalakította a sportegyesületét, melynek elnevezése Egység SE, elnöke Sesztyán József, színe pediglen zöld-fehér lett. 1945 novemberében ideiglenes otthonául az 1790-ben alakult Újvidéki Polgári Céllövész-egyesület – közismerten a Lövölde – épületét jelölte ki számukra az 1945. április 1-jén alakult Vajdasági Sport- és Testnevelési Kezdeményező Választmány (a Népfelszabadító Bizottság jóváhagyásával), közvetlenül az államosítás után. Akkor még megvolt a Lövölde bejáratával szembeni falon, magasan fönt, a díszes aranykeretű gránittábla (140×110 cm), amelyre a következő háromnyelvű szöveg volt vésve:

A Lövészegylet százéves megünneplése alkalmából

Erbauert zu die festlichkeit das 100 jahrige bestechen dem schütssverein

Podignuto povodom proslave 100 godišnjeg postanka Streljačkog društva

1790–1890

Az eklektikus stílusú épület a város egyik legszebb létesítménye volt. A sportpályákat, a lelátót az udvarban maguk az Egység sportszakosztály tagjai tatarozták, építgették önkéntes alapon. A kopott külsejű épületből lassan szép, vonzó otthont varázsoltak. Mindenki szeretett az Egységbe járni, tudtak a tagok egymásnak örülni, közvetlen kapcsolatok, örökre szóló barátságok, sőt boldog házasságok kötődtek. A világháború megpróbáltatásai és borzalmai után az emberekben fokozódott az élni akarás, a nemzeti öntudat megőrzése, a bizonyítási vágy a sporttevékenységen keresztül. A tágas udvarban létezett egy szilárd anyagból épült nyári színpad is, valamint egy szaletli, vagyis nyolc oszlopra épített tetőterasz, melyet 1950-ben lebontottak, s a helyén szintén sportpályát (kosárlabda) létesítettek. A sportegyesületben magyar szellem uralkodott, mégsem volt kizárólag a magyarok egyesülete, a tagság legalább 25 százalékát horvát, szerb és más nemzetiségűek alkották. A lövölde 25 méter hosszú, 12 méter széles és 12 méter magas dísztermében az Egység sportolói minden szombaton este táncmulatságot rendeztek, melynek bevételét a sportegyesület működtetésére fordították. 1945 végére a tagok létszáma meghaladta a háromszázat, 1946-ban pedig az Egység SE már Vajdaság legnagyobb magyar sportegyesületeként volt nyilvántartva. Karácsonykor ünnepélyes keretek között megnyitották a korcsolyapályát. Kezdetben a következő szakosztályok működtek (zárójelben a vezetőik): atlétika (Volep János), asztalitenisz (Armbruszter László), evező (Brusznyai Károly), kosárlabda (Csizmár Pál), labdarúgó (Horváth Sándor), sakk (Jurik Ferenc), torna (Mihalik János), ökölvívó (Greizer Béla).

1950-ben az újvidéki Egység SE négy új szakággal bővült, és az év végére már átlagosan 450-500 aktív sportolót tartottak számon. A fejlődés ekkor váratlanul megtört, ugyanis az állami anyagi támogatás érezhetően csökkenni kezdett. 1952 után az Egység SE nem kapott semmilyen anyagi juttatást a városi hatóságtól, ezért öneltartóvá kellett válnia. Az Egység udvarában létrehoztak egy kis büfét, és volt egy másik is a Futaki és az Ognjen Prica utca sarkán. Ezenkívül hetente két-három alakalommal táncmulatságot is rendeztek. E szerény jövedelmekkel próbáltak meg hozzájárulni az anyagiak biztosításához, viszont ez csak ideig-óráig volt elegendő. 1955-ben hivatalosan meg akarták változtatni az egyesület nevét, de a tagság ellenállt. Erre betiltották a Futaki úti kis büfét, mely szerény anyagi hasznot hozott. 1956 nyarán megszűnt a labdarúgó-szakosztály működése. Kezdetben, amíg engedték, az egyesület betöltötte azt a szerepet, amit a politikai hatalom szánt neki, de pár év elteltével uralkodóvá vált az a nézet, hogy ne legyenek önálló nemzetiségi egyesületek, helyettük be kell őket olvasztani a nemzeti intézményekbe. A politikai hatalom fokozatosan elsorvasztotta az egyesületet. 1957. április 8-án a sportegyesület évi közgyűlésén az Egység nevet NSK-ra (Novosadski sportski klub) változtatták. Egymás után leválasztották az egyes szakosztályokat, és más helybeli egyesületekhez csatolták. 1960-ra az Egység SE-ből nem maradt semmi. Egyes szakosztályok az új NSK név alatt igen sikeresen szerepeltek a további években, mígnem 1963-ban a NSK sportegyesület is beolvadt a Vojvodina SE-be…

Az újvidéki Egység SE szakosztályai, klubjai a közel másfél évtizedes fennállás alatt: atlétika, birkózó, evező, kerékpár, kézilabda, kosárlabda, korcsolyázó, labdarúgó, műkedvelő, ökölvívó, röplabda, síelő, súlyemelő, teke, természetjáró, vívó.

A versenyzők több száz bajnoki címet szereztek a közel másfél évtizedes fennállás alatt, emellett számtalan válogatottjuk is megmérethette magát a világversenyeken. Több híressé vált és sikeres edző és játékvezető az Egységben kezdte el szárnyát bontogatni. Igazságtalanság lenne egy-két sportágat vagy versenyzőt kiemelni, és helyszűke miatt nem közölhetjük a dicső sporteseményeket, a kiváló sportolók hosszú névsorát. Megtették ezt az egyesület egykori eminens tollforgató tagjai, akik 1998-ban egy olvasmányos kordokumentumot adtak ki Az újvidéki Egység Sportegyesület története címmel. A kiadvány után hallatlan érdeklődés nyilvánult meg, rekordidő alatt elfogyott, és ez arra ösztönözte a szerkesztőbizottságot, hogy egy bővebb, tartalmasabb művet jelentessen meg. 2008-ban látott napvilágot a bővített második kiadás 448 oldalon. A szerkesztőbizottság tagjai: Uri Ferenc elnök, Juhász Ernő elnökhelyettes, Milan Čamprag, Dániel József, Erdős Pál, Horváth Gyula, Kiss István, Oláh Sándor, Pásztor Géza, Piszár József, Rácz Edmund és Tóth István. Recenzens: dr. Gerold László. Az Egység SE története nemcsak Újvidék, hanem az egész Vajdaság sportmúltjának az egyik gyöngyszeme, melyben egy lelkes gárda hőskorát örökítették meg.

2005. június 9-én az Egység SE 60. évfordulóján a telepi Petőfi Sándor MME-ben újjáalakították a sportegyesületet. Mintegy százan írták alá a belépési nyilatkozatot. Ugyanitt 2005 decemberében az előcsarnokban emléktáblát helyeztek el a jubileum alkalmából.

Az Egység SE valamikori impozáns, hatalmas, villaszerű építménye helyén évtizedekig romhalmaz állt, mígnem a városi önkormányzat hathatós közbenjárására két évvel ezelőtt felújították, a díszes aranykeretű gránittábla azonban eltűnt, s azóta sem találják. Megmaradt viszont a kitörölhetetlen sportemlék, amelyet a néhány régi tag a találkozásuk alkalmával önfeledten csak így nyugtáz: szép volt, egység volt!