A parancssoros utasítások még mindig jó szolgálatot tehetnek, ezért érdemes olykor kiaknázni az általuk elérhető lehetőségeket, olyan lehetőségeket, információkat is nyújtanak, amelyekről a grafikus kezelőfelületen nem értesülhetünk.
A DOS operációs rendszer már rég nem aktuális a modern számítógépeken, ám koncepcióját tekintve lényegében a Windows megmaradt a DOS parancssori alapjain, csak minden változatával egyre nagyobb mértékben és szebben a grafikus kezelőfelületek vették át irányítását. Rendszerszinten minden Windows grafikus kezelőfelületeiről elindított alkalmazás a grafikus felületet nélkülöző DOS ablakból is elindítható lehetne az operációs rendszer részéről. A DOS parancssori ablakát Windowsból a „CMD”-re keresve kérhetjük a képernyőre, ám komoly, rendszerszintű beavatkozások céljából akár felügyelő módban is megjeleníthető, s abban a parancssori ablakban pl. az MSPAINT (lehet kisbetűvel is) és Enter billentyűvel elindul a Paint alkalmazás a grafikus kezelőfelületen. Ilyen DOS-ra emlékeztető parancsokkal működnek azok az egyszerű Windowsok jelenleg, amelyeknek nincs grafikus kezelőfelülete, tehát minden begépelt betűkkel indítva működtetnek, s ha a célalkalmazásban van grafikus megjelenítő felület, úgy azok révén lesz grafikus kezelőfelület a képernyőn, ám az nem a Windowsé, amely a Pi és egyéb kisgépek részére IoT Core változatban érkezik grafikai kezelőfelület nélkül, csak parancssori ablakkal. Az asztali Windows 10 operációs rendszer DOS kinézetű CMD-vel indítható parancssori ablakának 10 legkedveltebb utasítása következik.
Az IPCONFIG segíthet ha nem tökéletes az internetkapcsolat. Az „ipconfig /release” leválasztja a kapcsolatot majd az „ipconfig /renew” ismét rákapcsol az internetre ám új IP címmel. Minden információt az „ipconfig /all” jelez, az „ipconfig /flushdns” pedig törli a DNS helyi gyorsítótárát.
Az ATTRIB utasítással elrejthetünk egy foldert a kíváncsi szemek elől. Az E meghajtó XYZ könyvtárát az „attrib +s +h E:XYZ” paranccsal rejthetjük el. Az „attrib -s -h E:XYZ” utasítás pedig ismét láthatóvá teszi, amint szintén Entert nyomtunk utána.
Az ASSOC utasítás kijelzi a különböző állományfajták megnyitásához rendelt programokat. Ha a txt állományok megnyitásához egy eltérő programot használnánk, akkor ennek nevét az „assoc.txt=” billentyűk után gépelhetjük be. A Gépház (Settings) grafikus kezelőfelületén egyszerűbb a művelet.
A CHKDSK (Check Disk) leellenőrzi és megpróbálja kijavítani a fájlrendszer hibáit, behatárolja a hibás szektorokat, majd helyreállítja a még azokból kiolvasható információkat. Ha egy program nem hajlandó elindulni, vagy egy folder nem nyílik meg, jó eséllyel hibás a merevlemez, bizonyos hibáknál a Windows önműködőleg is lefuttatja a chkdsk-et, amely az adathelyreállítási próbálkozások után megjelöli a hibás szektorokat, hogy a Windows ne használja fel azokat. A „chkdsk /f /r” például a sima ellenőrzés után javítja a hibákat az /f révén, majd a helyreállítást is elvégzi, amire az /r utal. Ezek nélkül önmagában a chkdsk módosítást és javítást nem végez. „Chkdsk C: /R” viszont a teljes C merevlemez hibás szektorainak behatárolására, feltérképezésére és az információk helyreállítására is használható.
Az SFC a leggyakrabban alkalmazott hibaelhárítási segéd, teljes nevén a System File Checker megkeresi és kijavítja a sérült rendszerfájlokat. A nehezen megmagyarázható hibákat is képes orvosolni, érdemes lehet már rögtön a hibaelhárítási folyamat elején bevetni, ha az operációs rendszer furcsán, rendellenesen viselkedik. Az „sfc /scannow” szinte biztos, hogy kijavítja a kellemetlenséget, ám lefutása 5–10 percet is igénybe vehet.
A DRIVERQUERY elképesztő listákat készíthet a számítógépre installált összes meghajtó, működtető, illesztő alkalmazásról. A NETSH parancssorból Wi-Fi hotspotot hozhat létre.
A SHUTDOWN kiváló trükköket ígér. Ha ezekből parancsikont hozunk létre az Asztalon később egyetlen dupla klikkel futtathatjuk. A számítógép villámgyors letiltását is megoldhatjuk így, ehhez „shutdown -s” használatos. Az újraindítást a -r biztosítja, a kijelentkezést az -l. Ha csak egy megadott idő után végeznénk el a műveletek egyikét, a -t 120 beiktatása azt jelenti, hogy csak 120 másodperc után kerüljék rá sor. Hogy két perc után egy üzenettel kikapcsoljon a gép, azt a „shutdown -s -t 120 -c”, „A GÉP KIKAPCSOL!” módon oldhatjuk meg. A „shutdown /r /o” pedig újraindítja a gépet, majd behozza a speciális rendszerindítási beállításokat, ahonnan a helyreállítási eszközöket és a csökkentett módot is elérhetjük.
A POWERCFG gépünk energiagazdálkodási beállításait vizsgálja. Egy laptop számára ez a leghasznosabb, ám egy asztali gép rendellenességeit is kimutatja. A „powercfg /energy” elemzi a rendszer energiahasználatát 60 másodpercen keresztül majd részletes jelentést készít a System32 folderbe. A „powercfg /batteryreport” az akkumulátorról közöl részleteket. A „powercfg /hibernate on” és a „powercfg /hibernate off” pedig a hibernálást kezelik. A „powercfg -a” az elérhető energiagazdálkodási állapotokat mutatják meg. A „powercfg /devicequery s1_supported” a készenléti állapotot támogató eszközök listáját jeleníti meg – ezek képesek felkelteni a PC-t akár távolról is. A „powercfg /lastwake” pedig azt fedi fel, hogy melyik eszköz tette meg ezt legutóbb.
A PING megméri, hogy milyen gyorsan létesíthető kapcsolat egy internetcímmel, hogy milyen gyorsan érkezik válasz, és hogy a kapcsolatteremtés során hány kapcsolatteremtési üzenetcsomag veszik el. Ha nem tudjuk a weboldalt elérni, ellenőrizhetjük pl. a ping bing.com begépelésével, hogy a kapcsolatteremtés hiánya vajon gépünk, vagy az oldal hibájából nem valósult meg. Ha minden rendben van, a válasz csomagveszteség nélkül és néhány másodperc után megérkezik. (A PC World nyomán)
