E sorok megjelenésekor Donald Trump amerikai elnök – előző napi bejelentéséhez igazodván – feltehetően közölte, hogy az Egyesült Államok kivonul-e a párizsi klímaegyezményből. A megállapodás más aláírói jelezték: Washington döntésétől függetlenül továbbra is teljes mellszélességgel kiállnak a benne foglalt értékek mellett.
Bár a nemzetközi közösség továbbra sem lehet teljesen biztos abban, miként dönt az amerikai elnök, fehér házi források jelezték: Trump a kampányígéretéhez híven valószínűleg felmondja az egyezményt, amelynek alapján az Egyesült Államok egyebek közt vállalta, hogy 2025-re 26-28 százalékkal csökkenti károsanyag-kibocsátását a 2005-ös bázisévhez képest.
Míg az elnök szerint a kilépés győzelem lenne az amerikai gazdaság számára, a közgazdászok másképp vélekednek. Szerintük a megállapodásnak köszönhetően nagyjából annyi munkahely jönne létre az Egyesült Államokban a megújuló energiaszektorban, mint amennyi költséggel járna az a szennyező iparágakra nézve. Ha pedig Washington kivonul, és a továbbiakban az idejétmúlt szénre és olajra akar támaszkodni az energiahordozók tekintetében, elveszítené vezető szerepét a környezetbarát technológiák fejlesztőinek társaságában. Ezzel természetesen számos munkahely megteremtésének lehetőségétől is elesne. Ráadásul a klímaváltozást kísérő jelenségek (szélsőséges időjárás, aszály, tengerszint emelkedése) hatalmas költségekkel járhatnak a gazdaságban.
Politikai körökben korábban történelmi jelentőségűként értékelték a Párizs melletti Le Bourget-ban az ENSZ 21. klímakonferenciáján (COP21) formába öntött éghajlatvédelmi megállapodást. A 2015. december 12-én elfogadott klímaegyezmény hosszú távú céljai között szerepel a globális felmelegedés iparosodás előtti értékhez képesti 2 Celsius-fok alatt tartása, de a résztvevők ígérték: törekedni fognak arra, hogy a felmelegedés ne haladja meg a 1,5 Celsius-fokot.
Ennek érdekében a kormányok vállalták, hogy a lehető legrövidebb időn belül megállítják az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését. A megállapodás szerint továbbá a század második felére az emberi tevékenység okozta kibocsátásokat olyan szintre kell csökkenteni, amelyet az óceánok és az erdők még képesek felszívni.
A hosszú távú cél elérése érdekében az ENSZ-tagországok megegyeztek abban, hogy ötévenként nemzeti célokat határoznak meg az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. A megállapodás ugyan nem ír elő büntetést a célokat nem teljesítő országokkal szemben, de lefektet néhány átláthatósági szabályt, amelyeknek a célja ösztönözni az országokat, hogy valóban azt tegyék, amit ígértek.
A megállapodás szerint a gazdag országok anyagilag is támogatják a szegényebbeket kibocsátásuk csökkentésében és abban, hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozás következményeihez. Az egyezmény szövegében konkrét szám nem szerepel, de 2009-ben a fejlett országok azt ígérték, 2020-ig évi 100 milliárd dollárra emelik a klímaügyi kiadások finanszírozásra fordítható támogatás összegét. A párizsi megállapodás ezt alsó határként kezeli, és előírja, hogy 2025-ig új összeget kell meghatározni.
A klímaegyezménynek – amelyet eddig 147 ország ratifikált – még az Exxon Mobilhoz, a Royal Dutch Shellhez, a Walmarthoz és az Apple-höz hasonló nagyvállalatok körében is jelentős a támogatottsága. „Szükségünk van egy ehhez hasonló keretre, hogy választ adhassunk a klímaváltozás kihívásaira” – mondta szerdán Darren Woods, az Exxon Mobil amerikai olajvállalat vezérigazgatója. Ugyanígy vélekedett a Shell holland–angol olajvállalatot vezető Ben van Beurden is, aki szerint a párizsi megállapodástól való visszatáncolás miatt kiszámíthatatlanabbá válna a piaci környezet. „Kétség sem fér hozzá, hogy a szabályozásoknak vannak költségei, de nem ezek a foglalkoztatottság elsődleges mozgatói” – mutatott rá Michael Greenstone, a Chicagói Egyetem közgazdásza.
Az olajra és szénre épülő szennyező iparágak nagyrészt automatizáltak, és valószínűtlen, hogy jelentősebb munkaerőt szívnának fel a jövőben azt követően, hogy az Egyesült Államok kilépett a párizsi megállapodásból – vélekednek szakértők. „A fosszilis energiahordozókon alapuló iparágakban a lehetséges munkahelyek száma korlátozott, miközben a zöld technológiáknál a határ a csillagos ég” – mondta Bart van Ark, a Conference Board nevű üzleti kutatócsoport munkatársa.
Az Egyesült Államokban jelenleg is több mint kétszer annyi ember foglalkozik napenergiával (csaknem 374 ezer fő), mint ahányan a szénbányászatban dolgoznak (alig több mint 160 ezer fő) az amerikai energiaügyi minisztérium adatai szerint. „Az, hogy választanunk kell a munkahelyek vagy a klímaváltozás kezelése között, egy hamis dilemma” – vélte Dean Garfield, az ITI technológiai kereskedelmi csoport elnöke.
