Sok minden történt a topolyai buszállomással azóta, hogy egykori működtetőjét, a Topolatrans társadalmi vállalatot magánosították. Kétségtelen, hogy az utóbbi években megváltoztak az utasszállító szolgáltatás iránti igények is.
Nem kimondottan ennek tükrében, de folyamatosan változtak a buszmegállót működtető bérlők és tulajdonosok. A még mindig autóbusszal közlekedni kénytelen polgárok nem túl nagy lelkesedéssel fogadták a buszmegálló bekerítését, még kevésbé azt, amikor peronjegy vásárlására kötelezték őket. A működtető szerint így állítólag biztonságosabbá vált a helyszín. Más vélemények szerint nem is lett volna joga bekeríteni, illetve pénzt kérni a belépésért, mivel ezzel nem nyújt semmilyen új szolgáltatást. Nem hivatalos információk szerint már csak azért sem lett volna joga bekeríteni, mert csupán az épületet bérli, illetve csak az a tulajdona, maga a terület nem. Az állítólag szövevényes tulajdon- és bérleti jogviszonyok magyarázását és kibogozását lehet, hogy jogászokra kellene bízni. Tény viszont, hogy a peronjegy rendszeres megváltásának a kötelezettsége külön teher az utazó diákok gyakran szűkös családi költségvetéssel rendelkező szülei számára. Van olyan utasforgalmi vállalat, mely ezen – rögtönzött módon, de rendszeresen – úgy próbál segíteni, hogy nem a buszmegállón veszi fel a diákokat, így mentesítve őket a peronjegy megváltásának kötelezettségétől. Nem könnyű eldönteni, hogy ebben az egész történetben mi helyes, mi helytelen...
