2022. augusztus 14., vasárnap

Élnek, mint Marci Hevesen

Tavalyelőtt sem volt sok okuk panaszra a szerbiai bankoknak, az elmúlt esztendőben azonban csúcsközeli profitot valósítottak meg. A harminc pénzintézmény ugyanis 18,4 milliárd dinár haszonnal dicsekedhet, csaknem kétszer akkorával, mint egy évvel ezelőtt. Néhányan a kiváló gazdálkodásuk ellenére sem kerültek az első három közé, mások pedig azzal az elégedettséggel vehették tudomásul a 2016-ra vonatkozó pénzügyi mérlegüket, hogy sikerült kievickélniük a veszteségekből.

Leginkább azonban a Banca Intesa lehet elégedett, hiszen továbbra is Szerbiában piacvezető, s ennek megfelelően a legnagyobb profitot, pontosabban 9,9 milliárd dinárt „termelt”. Őt követi az UniCredit 6,2 milliárd dinárral, a „bronzérmes” pedig a Raiffeisen Bank a maga 3,6 milliárd dináros profitjával.

Bank

Ha csupán a fent említett három bank eredményét tartjuk szem előtt, könnyen kiszámítható, hogy az összeg nagyobb, mint amennyi az egész bankrendszerre vonatkozik. Arról nem is szólva, hogy a pénzintézmények kétharmada pozitív, egyharmada pedig negatív ügyviteli eredményt mutathat fel. A látszólagos ellentmondás onnan ered, hogy a veszteséget megvalósítók mérleghiányát a statisztikusok levonták az – úgymond – közös eredményből. Veszteségből viszont van bőven. Ebből a szempontból a két állami, a Kereskedelmi Bank és a Postabank a dicstelen lista vezetője. Az előbbi ugyanis 8, az utóbbi pedig 6,3 milliárd dinár mínusszal zárta az évet.

A látszólag kiváló eredmény ellenére a szakemberek értékelése szerint csak nagyon szerény haszonról lehet beszélni, hiszen a bankok rendelkezésére álló tőkéhez viszonyítva a profit alig éri el a három százalékot. Ennek számos, de viszonylag egyszerű oka van. A bankoknak ugyanis a tavaly jóval kevesebb pénzt sikerült kihelyezniük, mint amennyit tehettek volna. A gazdaság és a polgárok is igen visszafogottak, ha a hitelek felvételéről van szó. Márpedig a folyószámlákon pangó, nem kis dinár- vagy devizaösszegek nem kamatoznak. Azt természetesen nem lehet tudni, hogy milyen pénzügyi politikát folytat a Banca Intesa, az eredményei azonban folyamatosan figyelemre méltóak.

Vele ellentétben a két, többségi állami pénzintézmény, a Kereskedelmi Bank és a Postabank szilárdan tartja pozícióját a veszteségesek élén. Lehet, hogy a kormánynak, de legalábbis a pénzügyminisztériumnak komolyan, és a pártpolitikától függetlenül górcső alá kellene vennie őket, hiszen a közelmúltban már jó néhány közvállalat esetében bebizonyosodott, hogy úgy bánik az adófizetők pénzével, mint a Csáki szalmájával: költik felelőtlenül, és folyamatosan széthúzzák.

Persze egy alapos rovancsolás a nyereségeseknél is olyan bevételekre bukkanhatna, amelyekről esetleg kiderül, hogy azok a jogtalanul szerzett vagyon kategóriájába tartoznak. Ugyanis amióta zuhanásszerűen csökkent a hitelek iránti érdeklődés, a bankok ugyan kénytelenek voltak csökkenteni a kamatokat, de – csodák csodájára – a profitjuk mégis majdnem megkétszereződött. Az alacsonyabb kamat miatti kiesést ugyanis egyéb, legtöbb esetben mondvacsinált és sem jogilag, de főleg erkölcsileg nem igazolható, a hiteligénylőkre kirótt terhekkel igyekeznek pótolni. Ezek közé tartozik a hiteligénylés feldolgozása, a hitelek kezelésének költségeit… Lényegében a zsargonban kisbetűsnek nevezett terhekről van szó, amelyeket a hitelezettek bíróság útján megtámadhatnak. Ilyesmire volt is példa, hiszen a zombori bíróság a bank ellenében a polgárnak adott igazat, és kötelezte a bankot a jogtalanul kirótt költségek és illetékek kamatostul történő megtérítésére.

A hozzáértők szerint nem kevés pénzről van szó, hiszen azt állítják, hogy hozzávetőleg 60 millió euróra, vagyis több mint 7 millió dinárra rúghat a polgároktól ilyen módon besöpört összeg, s ha a károsultak mindannyian az igazságügyi szervekhez fordulnának, ugrásszerűen megnövekedne a veszteséges pénzintézmények tábora. Ez azonban inkább elméleti mint gyakorlati lehetőség, hiszen az emberek legnagyobb része tudja, hogy nem olcsó mulatság a bíróságokon császkálni.

S amíg ez így lesz, addig a bankok élnek, mint Marci Hevesen.