Május 27-én, a zentai Mojo klubban koncertezik a népszerű 30Y magyarországi zenekar. Beck Zoltán, Beck László, Sárközy Zoltán és Varga Ádám felállású csapatnak ez lesz a második vajdasági koncertje, ugyanis öt évvel ezelőtt úgyszintén a Tisza-parti városban léptek fel az itteni rajongóik előtt. A pécsi zenekar egyébként az utóbbi, kicsivel több mint másfél évtized alatt nőtte ki magát a magyarországi rockszíntér egyik vezető szereplőjévé. Beck Zoltánnal, az együttes frontmenével, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romológia Tanszékének adjunktusával, a PTE Zenélő Egyetem szakmai igazgatójával beszélgettünk. Az elmúlt tizenhét év alatt a zenekar kiadott kilenc lemezt, rengeteg koncert van mögöttük, s kisebb-nagyobb szünetekkel 2005 ősze óta folyamatosan turnéznak.
Ezenkívül fontos, közösségi ügyekben is megszólaltak, s természetvédelem és társadalmi szolidaritás terén is csináltak tényleges dolgokat.
– Összességében tizenhét éve mesélünk történeteket, és jó tudni, hogy még mindig nem fogytunk ki belőle – jegyezte meg Zoltán a beszélgetésünk elején.
Az elmúlt másfél évtized alatt mennyire változott meg a zenekar hozzáállása a fellépésekhez, albumkészítéshez, illetve magához az úgynevezett rockszakmához?
– Ha általánosságban kell értelmeznem a magunk alakulástörténetét, akkor talán azt mondanám: tudatosabb viszonyban vagyunk magunkkal, a zenénkkel, és azt hiszem, mások dolgaival is. Van, hogy csodálkoznak néhányan, és azt kérdezik, miért izgulunk koncertek előtt még mindig? Inkább azon csodálkoznék, ha nem volna bennünk várakozás, izgalom, feszültség a koncertek előtt. És nyilván nem azon aggódunk, hogy el tudjuk-e játszani a dalokat. De koncertezni nem azt jelenti, hogy dalokat játszunk, hanem azt, hogy ezekbe a dalokba beledőlünk, ott és akkor születő valóságként kell megszólalniuk.
Pécsen alakult meg a 30Y, ahonnan a Kispál és a Borz már korábban sikeresen meghódította a magyar könnyűzenei színteret. Milyen volt a két zenekar viszonya, és voltak-e köztetek rivalizálások, ami alkalomadtán jellemző az egy helyről érkező zenekarokra?
– Nem jellemző a rivalizálás, legalábbis Pécsett. A zenekarok inkább segítik egymást, és ez még akkor is így van, ha egészen különböző műfajokban játszanak. Mi inkább azt tekintjük feladatunknak, hogy az általunk létrejött nyilvánosságba a lehető legtöbb pécsi zenekart húzzunk bele, olyanokat persze, amelyeket állati jónak gondolunk. Szóval szerintem Pécsről folyamatosan érkeznek most is a jó, bátor és izgalmas zenék szinte minden zenei műfajból.
A „30Y apolitikus” – áll a „hitvallásukban”. Egy olyan országban, ahol szinte mindenki ért a politikához, illetve mindenki politizál: mennyire lehet távol maradni a politikától, illetve egyáltalán semleges maradni?
– A politikától – mint pártok és politikusok hatalmi harcától – határoljuk el magunkat. A közélettől, főként ha az tényleges etikai, morális kérdéseket érint: a humanitást, a másikkal való törődést, empátiát, akkor megszólalunk. De azt hiszem, mi inkább egy olyan országban élünk, ahol a politikusok java nem politikát csinál, hanem érdekei mentén rendezi át a valóságot, és a politikai közéletről folytatott diskurzus nem több heti bulvárnál.
Tavaly jelent meg Dicsőség című albumotok...
– Ez az első lemezünk, amit a saját stúdiónkban tudtunk csinálni. Ez önmagában hatalmas szabadságot adott: tényleges időt. Majdnem tizenegy hónapot tudtunk dolgozni a dalokkal, sokféle úttal, hangszereléssel tudtunk kísérletezni. Szóval sosem ismertük még ennyire mélyen azokat a dalokat, amiket írtunk, a felvételek időszakában. Mert valahogy úgy van, hogy a stúdiófelvételek inkább dokumentálták a dalainkat eddig, persze, jó dokumentációk voltak, nagyszerű hangmérnökökkel és producerekkel dolgoztunk, mégis – a dalok a számunkra a koncerteken kezdték megmutatni magukat. És aztán, utólag jöttünk rá a dalok hiányaira, dinamikájára, esetleg szerkezeti problémáira. Most meg volt időnk arra, hogy hagyjuk a daloknak, hogy megmutassák magukat, hogy vigyenek minket.
A zenekar mellett a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Romológia Tanszékének az adjunktusa is vagy egyben. Mennyire lehetséges szétválasztani a rockzenei pályafutást az egyetemitől? A hallgatók miképpen vélekednek arról, hogy egy „rocksztár” ad elő nekik az egyetemen?
– Az egyetem igazán plurális közeg, olyan, amely előbb-utóbb ledobja a kívülről hozott tekintélyt, legalábbis ideális esetben. Egyszerű példával: én is sorban állok a büfében a kávémért, s ha elveszti a gépem, ugyanúgy kétségbeesve keresem a wifi-kapcsolatot előadás közben, és van, hogy az óráimról ellógnak hallgatók, és persze ugyanúgy izgulok a padsorok között a hallgatóm előadásán az Országos Tudományos Diákköri Konferencián.
Alapítója vagy a Zenélő Egyetem elnevezésű projektumnak is, kérem mesélj erről a programról, illetve arról, hogy mennyire vált be az elképzelés, s milyen tapasztalatokat lehet levonni az első öt évet követően?
– A ZEN olyan kurzusokat biztosít, amelyek a populáris zenei kultúra szinte teljes spektrumát meg tudják mutatni. Itt tehát elsősorban a popzene, mint társadalmi fenomén áll a fókuszban, ennek tudományos elbeszélései. Szóval nem „rocksuli” ez, nem tanítunk hangszeres zenét például. Viszont a gyakorlati kurzusaink a popzenei színtér valós világában zajlanak: a színpadtechnikai gyakorlatok fesztiválokon, koncerttermekben, a kamarazenei gyakorlatok nagyszerű zenészek vezetésével és mentorral, ezt ZEN-Session-nek neveztük el, a stúdiógyakorlatok hangmérnökökkel és ismert producerekkel stb. És mindeközben a tehetséggondozás is feladatunk: együttműködünk a Szenessel (A PTE klubja), zenekarok stúdiómunkáját, koncertjeit, vagy akár teljes karrierútját segítjük.
Öt évvel ezelőtt voltatok először Vajdaságban, illetve Zentán, s akkor egy fergeteges bulival ajándékoztátok meg az itt élő rajongóitokat. Most a Mojo klubban mire számíthatnak a fiatalok és a kevésbé fiatalok?
– A koncertjeink legfőbb izgalma a magunk számára is az, hogy nem tudjuk előre, mi is történik. A megérkezésre, az ottlét első néhány órájára hagyjuk a dalok aznapi rendjének az alakulását, éppen azért, hogy a Zentával való találkozásunk élménye tudja létrehozni a koncertet. De persze, sok dalt játszunk: a legrégebbi és a legújabb dalaink közül is válogatunk.
A zentai bulit követően merre találkozhatunk újra veletek, és melyek a zenekar távlati tervei?
– Viszonylag egyszerű összefoglalni a zenekar történéseit nyár végéig, hiszen folyamatosan játszunk. A Dicsőség album klubkoncertjeit májusban zárjuk az ország legnagyobb szabadtéri klubjában, a Budapest Parkban. Ezzel együtt elkezdjük a nyarat: játszunk minden jelentős magyarországi fesztiválon, köztük augusztus végén itt a közeletekben is.
