A kortárs online bántalmazás megnyilvánulási formáiról múlt heti számunkban olvashattak bővebben. Láthattuk, hogy a cyber bullying igen összetett, és akár komoly következményekkel is járhat. Arról, hogy mely mechanizmusok jellemzik, milyen jelek utalhatnak a probléma jelentkezésére, mit tehet egy szülő abban az esetben, ha gyermeke elektronikus erőszak áldozata, dr. Sági Zoltán neuropszichiátert, pszichoterapeutát kérdeztük. Mint kiemelte, a világháló és a közösségi oldalak nem megfelelő használata eredményezi ezt a jelenséget.
Pszichológiai szempontból mi jellemzi a kortárs online bántalmazást?
– A közösségi oldalakon sokszor diszkrét információkat is megosztunk magunkról a nyilvánossággal, amelyekkel viszont mások visszaélhetnek. A fiatalok esetében mindez a személyiség-, valamint a pszichoszexuális fejlődés folyamatával cseng egybe. Ezt az időszakot a különböző határpróbálgatás, az önmaga-mutogatás jellemzi, mindez pedig a lélektani fejlődés szerves tartozéka. A személyiségfejlődés során meg kell tanulnunk azt, hogy mennyit tanácsos közölni magunkról, illetve meddig érdemes elmenni, hol a határ. A fiataloknál azonban ez még nem alakult ki. Amikor a pubertások diszkrét információkat osztanak meg magukról a közösségi hálón, az esetek többségében öröm- és sikerélményekről számolnak be. Mindezt abban a naiv hitben teszik, hogy ez a másik személyben is pozitív érzést vált ki, ehelyett azonban sokszor az irigység érzése jelenik meg. Ez viszont egy olyan destruktív érzés, amely ha nem tudatosodik bennünk, márpedig ez a pubertás korban nem egy könnyen felismerhető érzés, akkor az destruktív cselekvésre késztet bennünket. Ha nekem nem jó, akkor neked se legyen jó. Az irigység csökkentése érdekében a fiatalok a közösségi oldalakon az erőszakos viselkedés különféle eszközeivel egymásnak esnek. A már említett pszichoszexuális fejlődésnek köszönhetően nem véletlen, hogy ilyen esetekben gyakoriak a szexuális tartalmak is. A fiatalok érettségi szintjéből hiányzik az a tudat, hogy mindez milyen komoly következményekkel járhat. Az ilyenfajta támadásokból idővel akár súlyos pszichés problémák is kialakulhatnak.
Tekintettel a személyiségfejlődésre mire kell különösen odafigyelnünk?
– Mindenképpen ki kell emelni a személyiségfejlődés szerepét, amire a társadalmi értékrendszer hatással van. A mai társadalmi értékrendszerbe beépült valami plusz, ami az elmúlt évtizedekben még nem létezett, ez a világháló. Mindezt tudomásul kell vennünk. A tapasztalattal rendelkező felnőttek feladata, hogy felvilágosítsák a fiatalokat a közösségi háló veszélyeiről. Nyilvánvalóan a különböző portálok nem erről szólnak, de az online kortárs bántalmazás például nagyon komoly probléma. Fel kell hívnunk a gyerekek, a pubertások, az adoleszcens korban levő fiatalok figyelmét ezekre a veszélyekre.
Mit tehet az a szülő, aki szinte még maga is nemrégen tanulta meg alkalmazni a világháló nyújtotta lehetőségeket?
– Mindenképpen a szülőket is arra kell ösztönözni, hogy tanulják meg biztonságosan használni az internetet. Emellett a fiataloknak meg kell magyarázni, hogy nem barátkozunk mindenkivel, illetve csak azokat nevezzük barátoknak, akikkel egyfajta kölcsönös bizalom alakult ki. Ebből következik, hogy a közösségi portálokon sem osztunk meg boldog boldogtalannal minden információt. A szülőknek beszélgetniük kell erről gyermekeikkel.
Törekedniük kell arra, hogy megfelelő legyen a szülő-gyermek közötti kommunikáció. Gyakran ennek a kommunikációnak a hiánya okozza a problémát. A szülőnek érdeklődnie kell, hogy gyermeke kivel barátkozik az osztályban, kivel jár különórákra, valamint kik a barátai. Fontos, hogy legyen egy kialakult képe arról, gyermeke milyen ismerősök között mozog, hiszen akkor tud neki megfelelő irányt mutatni.
A fiatalok körében elterjedt felfogás szerint, minél nagyobb az ismeretségi kör a közösségi hálókon, annál népszerűbbek a valós világban. Ilyenkor mi a teendő?
– Fel kell hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség. A szülőnek át kell adnia ezt a bölcsességet. A minőség az élet meghatározója, nem pedig a mennyiség – ha elhangzik egy ilyen felvilágosítás, meghatározás, akkor azzal tud mit kezdeni a fiatal. Egyszer el kell hogy jusson hozzá az az információ, hogy „nem akkor vagy a legjobb, ha neked van a legtöbb ismerősöd”, hiszen ilyen esetben nagyobb a valószínűsége annak, hogy a „barátok” között egyesek csupán látszatkapcsolatot alakítottak ki.
Hogyan segíthet a szülő az áldozatnak?
– Sokat jelent, ha a bántalmazott segítséget kér, tehát jelzi, hogy gond van. A gyermek számára nyilván a szülő az, akivel meg tudja gondját osztani. Lehetőséget kell adnunk arra, hogy a fiatal kiadja magából a problémáját, amelyet részletesen fel is kell tárnunk. Emellett segítenünk kell neki abban, hogy az adott érzések tudatosodjanak benne. A megalázottság, az eldobottság, a kitagadottság, a depresszió, a szégyen, ezek mind jelentkezhetnek ilyenkor. Beszéljünk vele erről. Ha nem járunk sikerrel, akkor nyugodtan forduljunk pszichológushoz, tanácsadóhoz, pszichiáterhez, vagy pszichoterapeutához. Fontos, hogy ne hagyjuk egyedül az áldozatot.
Milyen jelekből veheti észre a szülő, hogy valami nincs rendben?
– A szülő ismeri legjobban a gyermekét, viszont kérdés, hogy elég jól ismeri-e, illetve milyen közeli a kettejük között kialakult kapcsolat. Megfelelő szülő-gyermek kapcsolat esetén nincs különösebb gond. Ilyenkor a gyerek őszintén elmondja mindazt, ami bántja, hiszen a szülő biztonságérzést ad neki, és tudja, hogy nyugodtan segítséget kérhet tőle. Ha viszont hiányzik a bizalom, a fiatal inkább hallgat. Ilyenkor a szülőnek azt kell sugallnia gyermekének: megértelek, hogy nekem nem tudod elmondani, viszont lehet egy szakembernek, pszichológusnak igen.
A viselkedésváltozásra mindenképpen oda kell figyelnünk. Az elzárkózás, a kapcsolatokból való elszigeteltség, a gyengébb tanulmányi eredmény mind intő jelnek számít. Minél fiatalabb a gyerek, annál inkább a viselkedésén, a magatartásán keresztül üzen, „mondja el” érzelmeit. Később már meg is fogalmazza, ha valami bántja. Az említett viselkedés, valamint magatartás-változás, a hirtelen jelentkező tanulási nehézségek, illetve az olyan mindennapos megnyilvánulások, mint például az alvás és a táplálkozási szokások megváltozása figyelmeztető üzenet számunkra.
