2021. szeptember 23., csütörtök

Harminc év – több mint négyszáz lakodalom

Januskó László rendhagyó módon lett vőfély – Fia és kisunokája is őrzi ezt a hagyományt

Szépen fölkérem a vidám társaságot,

hagyják egy kicsit félbe a mulatságot!

Mert máma engem kineveztek belügyminiszternek.

Úgy hiszem, hogy ebbe ti is beleegyeztek.

Hogy a lakodalmas házban ki vagyok, mi vagyok?

Majd mindjárt be is mutatkozok!

Vivát!

Januskó László és Csanád civilben, otthon (Sihelnik Ágnes felvétele)
Januskó László és Csanád civilben, otthon (Sihelnik Ágnes felvétele)

Aki járt már lakodalomban, az minden bizonnyal hallotta a fenti, vagy ehhez hasonló verset, amivel a vőfély bemutatja magát, elmondja, mi a feladata. A vőfélységnek nagy hagyománya van, és szerves része a lakodalmi szokásoknak, hagyományoknak, éppen ezért napjaink vőfélyeiben hagyományaink őrzőit és ápolóit tisztelhetjük.

A topolyai Januskó László elmondása szerint a jó vőfélyt észre sem veszik, hogy ott van a lakodalomban, de hiányzik, amikor már nincs ott. Harminc év tapasztalattal, túl négyszáz lakodalmon, joggal mondhatjuk, hogy tapasztalt vőfélynek számít, még akkor is, ha a pályát rendhagyó módon kezdte.

László családja körében fogadott, és beszélgetésünk során – melybe olykor felesége és fia is bekapcsolódott – gyakran láttam lelki szemeim előtt a lakodalmak egy-egy jelenetét. A rendhagyó kezdetekről, lakodalmi szokásokról, és a vőfélyek jövőjéről beszélgettünk.

– Elég régen kezdtem, és fordítva, mint ahogy lenni szokott. A helyi irodában dolgoztam, esküdtettem, ügyeket intéztem. Az egyik kolléganő lányának közeledett az esküvője, és a hölgy rám bízta, hogy szerezzek egy jó vőfélyt. Volt egy ismerősöm, aki amellett, hogy állatorvosnak tanult Zágrábban, vőfélykedett is. Rögtön rá gondoltam, de nem volt itthon. Vártuk, hogy majd hazajön, többször elmentünk hozzá, de nem találtuk otthon. Két héttel a lakodalom előtt a kolléganőm azt mondta, vőfély nélkül nem lesz lakodalom, nekem kell elvállalni. Nem vettem eleinte komolyan, de a kijelentését azzal nyomatékosította, hogy ha nem vállalom, akkor megharagszik. Nem volt mit tenni. Egyik unokatestvérem fia – aki ma Beodrán pap – abban az időben vőfélykedett. Elvállalni már nem bírta a lakodalmat, de azt mondta, tanuljam meg a verseket, és próbáljam meg. Ami kicsit könnyített a helyzeten, hogy előtte pincérkedtem, bált szerveztem, tehát nem volt annyira idegen a dolog. Szereztem egy botot is, amire az egyik falubeli néni még egy lakodalmas menetet is festett. Felbokrétázták a botot, kaptam egy vőfélykendőt, és egészen jól festettem, hasonlítottam a vőfélyre. A lakodalomban a Gunarasi Napsugár együttes muzsikált, akiknek abban az időben videokazettájuk is megjelent. Az összes reklámom annyi volt, hogy ennek a kazettának a borítóján én táncolok a menyasszonnyal. Így kezdődött, elég rendhagyó módon. Ez volt a tanfolyam, ez volt a felavatás, minden. Instrukciót is csak annyit kaptam a háziasszonytól: csináld, ahogy akarod, csak jó legyen! És, hogy ne legyen egyszerű, a polgári esküvőn én is adtam össze az ifjú pártmesélte a kezdetekről Januskó László.

Lakodalmas menetben (Sihelnik Ágnes felvétele)
Lakodalmas menetben (Sihelnik Ágnes felvétele)

Sokaknak sokféle elképzelése van azt illetően, hogy mi is a vőfély dolga a lakodalomban. Mikor kezdi meg a tevékenységét, és mikor fejezi be?

– A vőfély dolga, elsősorban a vendégek fogadása, beköszöntése volt. A vőfély végzi a menyasszony kikérését, búcsúztatását a szülőktől, testvérektől. Ugyanígy a vőlegényt is elbúcsúztatja az ő vőfélye. Elindítja a násznépet az esküvőre, végig vezényli az étkezést, beköszönti a levest, a pörköltet, tortát. A menyecsketáncot felvezeti, majd bevezeti a fiatal párt, és végül beköszönti a hajnali terítést. Ő koordinálja a lakodalmat. A vőfély a házigazda jobb keze. A házigazdának a vendégekkel kell foglalkozni. A háttérmunka a vőfélyé, aki azért felel, hogy minden gördülékenyen menjen. Oda kell figyelnie az időre is, hogy lehetőleg ne késsenek el az esküvőről, de túl korán se érjenek oda. Ha a lakodalom hangulata kicsit alább hagy, akkor egy-egy tréfával, vagy öt-hat jó nótával szinten tartja a hangulatot. Egy lakodalomban persze akad olyan is, hogy valaki többet iszik, mint amit elbír. Ha valami nézeteltérés támad, azt is tudni kell kezelni, elütni egy tréfával úgy, hogy senki ne sértődjön meg, ne legyen kellemetlen emlék.

Milyen habitusra van szüksége egy vőfélynek?

Lara, a legkisebb vőfély a családban (Sihelnik Ágnes felvétele)
Lara, a legkisebb vőfély a családban (Sihelnik Ágnes felvétele)

– Mogorva ember nem lehet jó vőfély, ez tény. Kell hozzá kedélyesség, ami az emberrel születik. Tudni kell szervezni, kalkulálni. Tudnia kell bánni az emberekkel, mert ahány ember, annyiféle. Kell hozzá egy orgánum is, mert egy lakodalmas sátorban nem lehet elsuttogni, vagy elmormolni a szöveget. Ismerni kell az emberi határokat a tréfáknál, mert nem mindegy, hogy milyen összetételű a társaság. Látni kell az emberekről, hogy meddig lehet elmenni, és mi az a határ, amit nem illik már túllépni. Bele lehet tanulni, de vannak veleszületett adottságok, amiket nem tanulunk. Mértékkel kell jelen lenni. Az esküvő, a lakodalom nem a vőfélyről, hanem a fiatal párról szól. Nem nekem kell a középpontban lenni, hanem nekik. Mindig azt mondom, hogy az a jó, ha nem vesznek észre, mikor ott vagyok, de hiányolnak, amikor már nem vagyok ott.

A levezényelt lakodalmak száma is tanúsítja azt, hogy egy-egy vőfély mennyire végzi jól a dolgát. Létezik ebben a műfajban valamiféle reklám?

– Van, aki ilyesmivel is foglalkozik, de a legjobb reklámot önmagának a lakodalomban csinálja a vőfély. A jó hír is elterjed, ráadásul olyan távolságokra, hogy az ember nem is gondolná. Volt olyan szerencsém, hogy ennek köszönhetően Vajdaság számos településén megfordultam.

Változtak az idők, változtak a lakodalmak. Hogyan látja ezeket a változásokat?

– Régebben közelebb álltak az emberek a hagyományokhoz. A lakodalomnak, vőfélységnek is megvannak a hagyományai. Mi igyekszünk ezt fenntartani, megőrizni. Változások vannak. Régen főként sátras lakodalmak voltak. A lakodalmi menü sem igazodik már a hagyományokhoz. A birkapörkölt helyét átvette a borjú, vagy a sertés. Hajnali terítésre egyre gyakrabban adnak csevapot sült burgonyával, salátával, a hagyományos töltött káposzta helyett. Sok helyen vacsorára hívogatnak, ebéd nincs. A hagyomány szerint eleve nem együtt tartotta a lakodalmat a vőlegény és a menyasszony családja, hanem külön. Mostanában ezek a hagyományok kezdenek átalakulni, de elemeiben azért jelen vannak a régi lakodalmi motívumok.

Vőfélytalálkozón (Sihelnik Ágnes)
Vőfélytalálkozón (Sihelnik Ágnes)

Miként látja a vőfélyek jövőjét utánpótlás tekintetében, vannak még olyan fiatalok, akik érdeklődnek?

– Szerencsére van személyes tapasztalatom, mivel a fiam, Csanád is vőfélykedik. Tizenhét éves, és már most több mint tíz év tapasztalat van mögötte. Pedig csak egy tortabeköszöntővel kezdődött a dolog, négyéves korában. Itthon megtanulta a verset, aztán a lakodalomban odaállt, hogy majd ő elmondja a beköszöntőt. Nagy sikere volt a kis gyereknek, természetesen. Később otthon, társaságban néztük a videofelvételt, beszélgettünk közben, és egyszer csak elkiabálta magát a gyerek: hallgassatok, mert most én vagyok a televízióban! Együtt jártunk lakodalmakba. Előbb csak rövidebb szövegeket tanult, beköszöntötte a vendégeket, de most már akár egyedül is elvállalhatna egy lakodalmat, de még mindig ketten járunk, mert általában így hívnak bennünket. De nemcsak Csanád, hanem a kisunokánk, Petrás Lara is beállt utánam a sorba. Ő tavaly kezdte tanulni a vőfélyverseket, de ha továbbra is megmarad az érdeklődése, ő lesz a harmadik generáció vőfély a családban.

A második generáció képviselője Januskó Csanád, egy szerény, mosolygó arcú fiatalember, aki gimnáziumi tanulmányai, és egyéb elfoglaltságai mellett műveli a több mint tíz évvel ezelőtt megkezdett tevékenységet. Tőle is megkérdeztük, hogy szerinte él-e ez a hagyomány tovább.

Apa és fia vőfélyként (Sihelnik Ágnes felvétele)
Apa és fia vőfélyként (Sihelnik Ágnes felvétele)

– Ez egy nagyon szép dolog, és érdemes csinálni, munka mellett, persze. Viszont azt látom, hogy egyre kevesebb az olyan pár, aki lakodalmat csinál. Sokan, ha meg is tartják a lakodalmat, nem hívnak vőfélyt, hogy csökkentsék a kiadásokat. Ennek ellenére én, ameddig hívnak, addig nem dobom el a vőfélybotot.