2024. április 24., szerda

Fénykörben

Papp Ferenc és a művészet csendje

2.

1976-ban ugyanis a már legendás Muzslyai Művésztelep (szervező tagjai többek között Rácz János, Sziveri János, Sziveri Rózsa, Tóth Béla, Juhász Illés, Bartha József, Fenyvesi Ottó… és sokan mások) folytatásaként már e nagy múltú „Temri” vagy „Temeri” mezővárosában él tovább a Hevér János és Ács József által szorgalmazott, és a Népkör által megvalósított Ifjúsági Művésztelep, a TAM (Temerini Amatőr Művésztalálkozó). Papp Feri így fogalmaz: „Párhuzamosan a Művelődési körrel, 1976. november 18-án új művésztelep születik. A TAKT első találkozójának szervezésében tevékenyen részt veszek. Kisebb megszakításokkal mostanáig.”

És igen, a TAKT szárnybontogató ifjai között még ifjú titánként ott vannak szinte mindnyájan, és folytatják a (vajdasági jellegű) kultúramegőrző/kultúraformáló alkotó tevékenységüket. A temeriniek lelkesültsége ugyanis részben a coleur locale szellemében működött, és ennek a lángot őriző ösztönös megmaradás-szellemnek áldozik azóta is, immár 41 éve. A hőskorban a háttérből pártoló emberek segítségével működhetett a Népegyetem köre. Ezért sosem szabad elfelejteni Ökrész Károly, Bálint Lajos, Varga József („Kultúrjóska”) vagy Gyuráki János a Művelődési Kör működését szolgáló tevékenységét. Erkölcsi támogatásukkal és anyagi segítésükkel megvalósulni hagyták a fiatalok álmait egy még keménykedő pártfelügyeleti időszakban. Bátor küzdelem volt ez a kultúránk túléléséért, és a pártidőkben a nemzetiségi megmozdulásokat rögeszmésen felügyelni akaró, és időről időre meggyanúsító rend korszakában.

Kihívások 4.
Papp Ferenc harmadik jelentős kiállítása Temerinben 1975 márciusában valósult meg. A hetvenes évek végén a tartományi művelődési érdekközösségben Temerin küldötte volt. 1979-ben az újvidéki Munkásegyetemen két közös kiállításon vett részt, amelyeket később a horvátországi Rijekába küldtek.

A TAKT első éveinek szervezői munkájában nagy segítsége, egyben állandó résztvevője és kiállítója volt a művésztelepnek is. Különleges elismerését, a Bíró Miklós-díjat a nyolcvanas évek derekán érdemelte ki. A TAKT-diploma egyik tulajdonosa, 1., 2. és 3. díjasa, ezzel párhuzamosan a Magyar Szó (KLI) pályázatainak is többszöri díjazottja volt. Jelenleg is a TAKT elnökségének a tagja. Két évvel ezelőtt TAKT elismerő oklevéllel jutalmazták, mert tevékenységével hosszabb időn keresztül hozzájárult Temerin művelődési életének, képzőművészetének és helyi hagyományainak színvonalasabbá tételéhez, fenntartásához és fejlesztéséhez.

Papp Ferenc 1976-ban, amikor a Temerini TAKT megszületett, bizonyította, hogy a jeladás művészete megvalósulhat akkor is, amikor életpályánk egészen eltérő irányultságot mutat. Lehet ugyanis a művészetünk búvópatak is, amikor a mindennapjainkban a személyes megélhetés, a család szolgálata érdekében polgári életet élünk, és a mindennapjainkban feladataink nem a művészetet szolgálják. A gondolataink azonban akkor is szabadon szárnyalnak. Ezért mondjuk azt, hogy a művészet vállalása a fejben dől el. A vegytiszta konceptualista logikát a nyolcvanas évek elején a TAKT néhány vendége hintette el a művésztelep résztvevői között. Többek között Beke László művészettörténész, Erdély Miklós művész és esztéta, a neoista művészet feltalálója, a pacséri/újvidéki Szombathy Bálint, és egy akkor még igen fiatal esztéta, a magyarkanizsai Sebők Zoltán. Ő a neo- és a transzavantgardizmust, a konceptualizmust és az időszerű, számunkra olykor furcsának tűnő művészi tendenciákat éltette, így a kezdeti időkben az egyik állandó résztvevő teoretikusa volt a művésztelepünknek. Akkoriban Jánosi Laci és Papp Feri is bátran vállalta a konceptualizmus szellemiségét. És ennek a vonulatnak a művésztelep berkein belül természetesen megvolt az ellentétpárja is, ha sűrítményként értelmezzük, akkor egy kiváló temerini kerámiaművész, Matuska Ferenc személyében. Matuska Feri bácsi ugyanis a hagyományőrzés és a mesteremberi tevékenységet aposztrofálók szószólójaként tevékenykedett, kijelölve a TAKT-on belüli, hagyományos szemléletű, a megtartás erejét forszírozó kört.

Ma a korszerűség múló érvényességét látjuk mindkettőben. Azóta bebizonyosodott, hogy a mulandóság jegyében fogan meg minden korszerű dolog/jelenség. Minden mulandó, mert vitathatatlan, hogy az időszerűség, korszerűség jelszava alatt tevékenykedők is végül hagyományt teremtenek, és valami újabb korszerűség jő utánuk. Ez bizonyos, hiszen mit ad Isten, a Túlabarai Művésztelepet a mai napig működtető TAKT Alapítványt irányító csoportjának egykori és mai tagjai között mind Matuska Ferenc, mind Papp Ferenc is ott van.

 Kihívások 5.

Papp Ferenc, az egykor installációkban, konceptualista gondolatokban és rejtjelezett konstruktivizmusban gondolkodó művész évek óta ismét a vizualitások modern klasszikus képi megfogalmazásaiban valósítja meg a világhoz és a közösségükhöz intézett álmait, a személyes üzeneteit, mondanivalóit. Hitvallását még 1986-ban Csorba Béla: Inkognitóban című riport-írásában lakonikusan megfogalmazta, a következőképpen hangzik: „A képszerkesztés és a vizuális hatások lehetőségei jóval nagyobbak, hogysem megelégedhetnénk a fényképszerű ábrázolással. Hiszen a képzőművész nemcsak a külső valóságot akarja ábrázolni, hanem a belső harcot is.”

Papp Ferenc komoly művészember, aki szerény visszafogottsága ellenére is számontartott művésze a jelenkornak. Nagyszerű művei fényében is csak azt tudjuk mondani, hogy érett alkotásainak helye épp úgy a művészeti gyűjteményekben van, mint azoké, akik sikeresebben landolhattak a pályán, és főfoglalkozású művészek lehetnek. Bár indulásakor a rögösebb útvonalat választotta, de a művészek élbolyához tartozik.

Ahogyan régebben is szokta, kissé hátrébb húzódva: hiszen mindig is tudta, hogy a művészetben nem a harsányság, nem is a villámgyors előmenetel, hanem a létrehozott alkotások ezoterikus ereje érvényesül. És hogy a mű légkörének, aurájának vonzata teremti meg azt a hipnotikus állapotot, amelyet a művészet katartikus élményének nevezünk.

Gratulálunk a művésznek a most kiállított műveihez, és további szép sikereket, további élménydús alkotómunkát kívánunk neki!

 (Vége)