A nyolc nappal ezelőtt Újvidéken befejeződött felnőtt birkózó-Európa-bajnokság hazai csillaga a zentai Frísz Krisztián lett, aki Szerbia történetében megszerezte az első kontinensbajnoki titulust, miután a döntőben legyőzte a bolgár Ivo Angelovot, akinek nyilván két szekrénnyi érme van a legnagyobb világversenyekről, köztük Eb- és világbajnoki arany is. A hazai sajtó mindjárt megbolydult, mert ugyan csapattársáról, az olimpiai bajnok Davor Štefanekról mindent tudnak a szerb újságírók, Krisztiánnal kapcsolatban azonban nem volt sok adatuk, s gyorsan kellett cselekedni. Az elmúlt néhány napban le is terhelték alaposan, ráadásul egyik fogadásról a másikra kellett szaladgálnia, mert fogadta őt a miniszterelnök, a tartományi kormányfő, meg Zenta és Nagybecskerek polgármestere is. A szerény fiatalember minden igénynek eleget tett, s tegnap a Magyar Szó is szóba jöhetett, immár hazai környezetben, egy horgásznap után.
Két gyönyörű kislánya a homokozóban játszott, barátai, Nemes Viktor és Máté, valamint Nagy Tamás pedig mi másról, mint a birkózásról beszélgetett épp vele, amikor felkerestem. Nappalija díszhelyén az Eb-aranyérem és szobor, mellette a diploma, s gyorsan előkapja a belgrádi sportújság mellékletét is, amelyben ő a főszereplő, pecás és pálinkafőzős képekkel együtt. Krisztiánnak most kijár a pihenő, de nem sokáig, mert lassan kezdődik a felkészülés a párizsi vb-re, de elmondása szerint a jövő hónapba még belefér egy nyaralás a családdal.
• Úgy képzelem, hogy nincs annál szebb érzés, mint amikor az ember tiszteletére felhangzik a nemzeti himnusz. Láttuk, hogy letöröltél néhány könnycseppet az arcodról. Mit éreztél abban a pillanatban?
– Hirtelen lepörgött előttem az eddigi birkózókarrierem. Nagyon úgy állt, hogy ezután az Eb után abbahagyom a birkózást, de ez új erőt adott, s eldöntöttem, meghosszabbítom még az aktív pályafutásomat ezzel a vb-vel, meg a jövő évi nagy versenyekkel. Azután meglátjuk, mi lesz. Az előttünk álló edzőtáborban át kell beszélni a dolgokat Sztojan Dobrev edzőnkkel.
• A megterhelések közül melyik esik a legnehezebben? Az edzések vagy a fogyasztás?
– Már a napi két edzés is sok egy kicsit, de azért nem is edzettem annyit, mint mondjuk Nemes Viktor, mert másként volt összeállítva a személyes edzésprogramom. A fogyás is kezd sok lenni, mert évente legalább kétszer le kell adni 8-9 kilót.
• Krisztián, én már vagy 20 éve kísérem a pályafutásodat, de ilyen erőt, vehemenciát még talán nem láttam tőled, mint ezen az Eb-n, kiváltképp a döntőben. Ilyen jól sikerült a felkészülés, hogy ennyi erőd maradt a fináléra?
– Az az igazság, hogy két héttel az Eb előtt megsérültem, kiment a bokám a helyéről, egyszerűen megroppant. Aztán amikor megláttam a sorsolást, tudtam, hogy most vagy soha, meg kell csinálni! Délelőttől kezdve végig jól ment a birkózás, a döntő előtt pedig igen hasznos tanácsokat kaptam Dobrevtól, aki korábban edzette Angelovot, s mindent tud róla. Elmagyarázta a taktikát, megmondta, melyik kezére támadjak, s ez sikerült is mindjárt az elején, utána pedig védekezni kellett a bolgár támadásaitól.
• Volt azért egy kritikus meccsed, méghozzá a horvát Lizatovićtyal, aki roppant erős fiúnak tűnik.
– Gondoltam, hogy kemény meccs lesz, de azt nem, hogy ennyire. Volt egy gáncsolása, amit én mindjárt jeleztem, de végül szerencsém volt, mert ítélhették volna azt másként is.
• Az arany után szanaszét szaggattak, csókolgattak, ölelgettek.
– Hát igen. Érem volt a cél, de kevesen hitték, hogy ebből arany is lehet. Én meg életem formájában voltam.
• Hogy van ez? Hiszen 10 év elmúlt az Eb- és vb-bronzod óta.
– Több alkalommal közel voltam a dobogóhoz, hiszen például tavaly Rigában is az ötödik helyen végeztem. Az volt a baj, hogy évekig görcsöltem, hogy muszáj érmet szereznem, most meg úgy álltam fel a szőnyegre, hogy birkózom, s lesz, ami lesz.
• Három hónap múlva világbajnokság Párizsban. A te súlycsoportodban nem csak az európaiak számítanak, mert nem tudni, mi a rosszabb: egy japánt, koreait, kubait, kazahot vagy épp iránit kapni.
– A sorsolástól függ minden. Az igaz, hogy egy világbajnokságon több kemény ellenfél jöhet, de több könnyebb is. Azon is sok múlik, hogyan kel fel épp aznap az ember. Ha jól indul a verseny, végig lehet verni az egész mezőnyt, viszont egy másodperc hiba, egy pillanat figyelmetlenség mindent elronthat.
• Úgy hallottuk, egy olyan új szabályt is latolgatnak, hogy nemcsak a mérés pillanatában, hanem a verseny napján is kell majd hozni a súlyt.
– Az már biztos, hogy 10 súlycsoportot terveznek, tehát megtörténhet, hogy nem kell annyit fogyasztani. Az új szabályokkal kapcsolatban nem tudunk még sok biztosat.
De hagyjuk, Krisztián most élvezze azokat a ritka pillanatokat, amikor a család körében lehet. Majd lesz még idő írni róla, mert nem tette ő még le a lantot, írunk mi még az ő sikereiről. Reméljük, hamarosan.
