2024. április 20., szombat

Családban élni jó!

„Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat. Olyan, mint a vadnyugat: zenebona, ricsaj. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet. Egy se nyafog, kesereg tréfa a baj” – idézhetem fel akár a Mézga család című rajzfilmsorozat főcímdalát, ha egy kicsit viccesen, de mégis jól, röviden és élethűen akarnám leírni azt a testi, lelki, szellemi és vérségi alapon nyugvó köteléket, amit családnak nevezünk.

Fotó: Dávid Csilla

Fotó: Dávid Csilla

Ennél kicsit nyilván bonyolultabba helyzet, de az biztos, hogy a „papa” és a „mama” a házasságban lesznek egészé és teljesednek ki a nemüknek megfelelő házastársi kapcsolatban, majd a „gyerek” születésével a szülői szerepükben a család által, ami a nemzeti közösség és a társadalom fundamentuma egyben. A kiegyensúlyozott családban közös a gond és az öröm, ezen osztozkodnak a szülők és a gyerekek, ha van zenebona, ricsaj, hajcihő, nevetés, kitűnő hangulat és nyafogás, ha nincs. Ez érvényes a család nemzetközi világnapján is, amit 1994 óta május 15-én ünnepeljük, mivel ekkor nyilvánította a napot az ENSZ a család világnapjává. A célja az, hogy a figyelem a családra és annak a társadalomban elfoglalt helyére irányuljon, mivel világszerte erre épül fel minden társadalom és ország.

A „csupa szív” és a „szeretet” nem mindenkinek adatik meg, nem mindenki élhet szerető családban, mégis továbbra is ez a társadalom legfontosabb intézménye, és egyben fundamentuma, amelyre aztán ráépül minden, ami egy társadalmat társadalommá, országot országgá tesz. A család ugyanis legtöbbször ösztönző erő, biztos háttér, menedék és energiaforrás az egyén, a családtag számára. A család az a közösség, amely többnyire a legkilátástalanabb helyzetekben is megtart, és visszafogadja a tékozló fiakat is. A társadalmak alapja a család. A családok tagjai általában hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek. Ez a közösség legkisebb egysége, ezért élete folyamán erőteljesen meghatározza az egyént. A családok őrzik az emberi, a nemzeti értékeket és a hagyományokat, valamint a Mindenhatóba és a mindenségben vetett hitet. Mindez a család nélkül darabokra hullik.

A család egy olyan erős közösség, amely alapvető hatást gyakorol a gyerek fejlődésére, illetve a lelkiismeretének, a felelősségtudatának és önkritikájának a kialakulására. Az emberfia és lánya a családi minta segítségével tanulja meg, hogyan viszonyuljon embertársaihoz, és találkozik azokkal az ösztönző tényezőkkel és korlátokkal, amelyek felnőttként is végigkísérik életét. Ideális esetben a családi összetartás, a szülők szeretete olyan lelki hátteret és biztonságot biztosít a gyermeknek, amelyből hosszútávon profitálhatnak, és egészséges, önálló, kiegyensúlyozott felnőtté válhatnak. Hiszen az a gyermek, aki szerető családban nő fel, kiegyensúlyozottabb és kevésbé kikezdhető és befolyásolható, kevésbé hajlamos arra, hogy rossz útra térjen, és bajt okozzon magának vagy másoknak. Emellett tisztában van az emberi értékekkel, szabályokkal, és megbecsüli azokat. A személyiségünket és annak fejlődését nagymértékben befolyásolja, hogyan, illetve milyen családban nőttünk fel, mert az ott tanult viselkedési minták alapján éljük meg és kezeljük helyénvalón vagy helytelenül örömeinket és gondjainkat, illetve minden mást az emberi kapcsolatainkban. A kiegyensúlyozott családi kötelékek sokat segíthetnek abban, hogy megtanuljunk helyesen viszonyulni az embertársainkhoz. Mindabban segítenek, hogyan szeressük a másikat, hogyan segítsük a jóban és a rosszban, valamint hogyan örüljünk és bánkódjunk vele együtt az örömteli és a nehéz pillanatokban, illetve vigasztaljuk, ha a sors úgy hozza.

A klasszikus családi kötelékek között nemzedékek élték le életüket, ki boldogan, ki kevésbé. Viszont a társadalmi kötelékek fellazulása és a korábbi értékrend megingásának következményeként napjainkban átalakulóban van a családszerkezet. A hagyományos családforma, a házasságkötés elavulttá válik, helyét átveszi az élettársi kapcsolat, és egyre divatosabb, hogy a párok a házasságkötés helyett vagyonszerződést kötnek. Bár a házasság és család intézménye kisebb-nagyobb változásokon esett át, de a népszerűségéből keveset vesztet. Sajnos egyre több a csonka család, az elvált szülő, a gyermekét egyedül nevelő anya vagy apa. A család hasznosságával viszont a társadalom nagy része továbbra is egyetért. És még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy a nő és a férfi kapcsolata valóban egy életre szóló szövetség legyen, hogy a család megteremtésével gondoskodhasson az utódok nemzéséről és neveléséről. A legtöbben ma is úgy érzik, hogy a hagyományos házasság és a családi forma ideje nem járt le, és igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a szeretetet és az összetartást megőrizzék. Ezért is érdemes elgondolkodni mindenkinek a felsoroltakon, és nemcsak a család nemzetközi világnapján. Mit tehetnénk azért, hogy a szerelmet, a fészekrakást és a gyermekek érkezésének boldogságát ne dúlja fel semmi? A szeretet, a kötődés megmaradjon, az emberi kapcsolatok harmonikusak legyenek? Hiszen családban élni jó!