A Vajdasági Múzeumban tegnap este Igor Mirović tartományi kormányfő nyitotta meg a Kincsek a méhkasból – A Matica srpska Múzeumától a Vajdasági Múzeumig (1847–1947–2017) elnevezésű tárlatot, amellyel, amellett, hogy a Szerb Nemzeti Gyűjtemény megalapításának 170. évfordulójára emlékeznek, a Szerbiai múzeumok, tíz nap 10-től 10-ig elnevezésű, tíz napon át tartó országos múzeumi rendezvénysorozat nyitó ünnepségét is egybekötötték.
Fotó: Dávid Csilla
A kormányfő mindenekelőtt hangsúlyozta, a kiállítás egy nép életét mutatja be, amely a történelem során különböző megpróbáltatásokkal találta szembe magát. Kiemelte, a szerb nép megmenekült, elsősorban a kultúrának köszönhetően vészelte át a nehéz időket, a Matica srpska pedig a szerb nép identitásának és megmaradásának alapköve, majd feltette a kérdést, mi lenne velünk ma, ha ez az intézmény nem létezne, ahogyan azok a bölcs és hű szerbek sem, akiket maga köré gyűjt. Mint mondta, az a legszebb és legjelentősebb, hogy a Szerb Nemzeti Gyűjtemény kincsei itt vannak előttünk, a Vajdasági Múzeumunkban, hogy arról tanúskodjanak, milyenek voltunk, és milyenekké kell válnunk.
A Kincsek a méhkasból olyan, az intézmény saját gyűjteményének részét képező tárgyakat tár első alkalommal a nyilvánosság elé, amelyek a néhai Matica srpska Múzeumának tulajdonában voltak: különböző történeti korok eszközeit és használati tárgyait, archív fényképeket, dokumentumokat, térképeket, népviseleteket, melyekről részletes tájékoztatást a kiállítás 187 oldalas, színes fényképekkel gazdagon illusztrált, az egyes fejezetek előtt tanulmányokat tartalmazó katalógusa ad. A megnyitón köszöntőt mondott dr. Drago Njegovan, az intézmény igazgatója is, valamint a kiállítás és a katalógus recenzensei, dr. Dragan Stanić, a Matica srpska elnöke, és dr. Dušica Bojić, a Szerb Történeti Múzeum igazgatója, az esemény zenei részében pedig az Ison kórus működött közre.
1826-ban Pesten a szerb nemzeti identitás megőrzésének céljából alapították meg a Matica srpskát, és magánkezdeményezéseknek köszönhetően kezdték összegyűjteni a szerb nép múltjához kötődő tárgyakat. 1847-ben határozatot hoztak a Szerb Nemzeti Gyűjtemény, vagyis a Múzeum létrehozásáról, ahová összegyűjtötték a művelődéstörténeti, néprajzi és régészeti tárgyakat, azzal a céllal, hogy az utókor számára megőrizzék az Osztrák–Magyar Monarchiában élő szerbek kulturális-történeti örökségét. Az évtizedek alatt hatalmasra duzzadt a tagok és a jóakarók felajánlásaiból egyre gazdagabbá váló gyűjtemény, amelyet a Matica 1864-es Újvidékre költöztetésekor hajóval szállítottak új otthonába, a szerb Athénba. 1933-ban megnyitották a Matica srpska Múzeumát, melynek gyűjteményéből alakult meg 1947-ben a Vajdasági Múzeum. Ebből az évtizedek folyamán olyan intézmények nőttek ki, mint a Tartományi Műemlékvédelmi Intézet (1951), az Újvidéki Városi Múzeum (1954), a Munkásosztály Forradalmi Múzeuma (1956), a Tartományi Természetvédelmi Intézet (1966) és a Vajdasági Színházmúzeum (1982). A Vajdasági Múzeum 1992-ben egybeolvadt a Vajdasági Történelmi Múzeummal, és működését Vajdasági Múzeum néven folytatta tovább. Ennek az alakulástörténeti folyamatnak a bemutatását célozza a kiállítás alkalmából készített animációs kisfilm, illetve a kiállítótér előterében látható, a különféle intézményeket ábrázoló ábrák is.
