2024. április 23., kedd
A BIRKÓZÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG MARGÓJÁRA

Jó volt, de van még teendő

Magyar szempontból ragyogó csattanóval ért véget Újvidéken a felnőtt birkózó-Európa-bajnokság, amelynek kötöttfogású részét Magyarország válogatottja nyerte meg, miután két aranyat, egy ezüstöt és két bronzot harcoltak ki Sike András tanítványai, emellett két ötödik hellyel is büszkélkedhetnek. Mindez összességében 57 pontot jelentett Magyarországnak. Oroszország 51, Fehéroroszország pedig 43 ponttal fejezett. A fellépett 31 nemzet rangsorában előkelő helyet foglalhat el Szerbia is, mindegyik veretű éremből egyet-egyet nyert, s önállósulása óta ez a legsikeresebb szereplése Eb-n.

A mi szempontunkból a legfigyelemreméltóbb Frísz Krisztián aranyérme, hiszen a zentai fiatalember 33 évesen ért fel a csúcsra. Nem tudni, hogy Frísz későn érő típus-e, de az biztos, hogy nem ez a jellemző erre a sportágra, ám Frísz szereplése változtathat ezen, mert olyan jó formát mutatott, mint talán még soha.

Pedig pontosan 10 év múlt el azóta, hogy Frísz világbajnoki- és Eb-érmet nyert, s ilyen szinten végigedzeni egy évtizedet – megsüvegelendő dolog. Hogy nem lett még egy arany, azt annak tudhatjuk be, hogy Davor Štefaneket más fából faragták. Nem volt titok, hogy az olimpiai aranya után mindent csinált, csak épp edzeni nem volt ideje, s bizony csak tehetségből és hírnévből nem lehet megnyerni egy nagyversenyt, még úgy sem, ha azt történetesen Szerbiában rendezik. Erre ébredt rá ő is a fináléban, de még egyszer nem szeretnénk úgy látni őt, ahogy az orosz ellen: tehetetlenül és sportszerűtlenül. Nem sikerült tehát neki megkaparintani a hőn áhított Eb-aranyat, az egyetlen olyan érmet, ami még hiányzik a gyűjteményéből, de nincs még veszve a dolog, csak ahhoz sokkal nagyobb alázattal kell majd dolgozni, és leszállni a földre, mert manapság annyi jó birkózó van, hogy lehetetlenség mérget venni valaki végső sikerére.

A rendezés végül jelesre vizsgázott, de azért sok még a teendő a birkózó tisztségviselőknek. S nemcsak a szerbiai funkcionáriusokra gondolok itt, hanem a magyarokra is, mert hiába számít Szerbiában és Magyarországon nemzeti sportnak a birkózás, hiába tartozik itt is és ott is a kiemelt sportágak közé, ha például a Magyar Televízió sportcsatornája II. ligás magyar focit közvetít a kötöttfogás helyett, épp akkor, amikor a fiúk felérnek Európa tetejére. Én ezért biztos kirúgnák valakit onnét, mint ahogy azt a belgrádi műsorszerkesztőt is, aki az utolsó döntő közepén ukmukfukk megszakította a közvetítést. A birkózásnak sokkal többet kellene szerepelnie a médiában, de ehhez Szerbiában például egy működő szövetségi honlapot is létre kellene hozni, s komolyan venni az újságírókat, mert régi igazság, hogy ami nem jelenik meg a sajtóban, az meg sem történt.

Újvidék egyébként azt is megmutatta, hogy a legtöbb nemzet máris fiatalított a csapatokon, szerbiai szempontból pedig az az örvendetes, hogy legalább ki tudtunk állítani egy szabadfogású és női csapatot. Mindez egy iráni szakember műve, aki hónapokig dolgozott a kiválasztottakkal, s a hírek szerint a szövetség további tárgyalásokban áll vele, a maradásával kapcsolatosan.

Rióig az volt a divat az olimpiákon, hogy a NOB mindenkori elnöke az addigi legjobb ötkarikásnak nyilvánította az épp befejeződött ilyen rendezvényt. Az újvidéki Eb-re nem mernénk rámondani, hogy minden idők legjobb kontinensbajnoksága lett volna, de biztosan a jobbak között emlegetik majd, hiszen a székváros képes jól megrendezni egy-egy ilyen versenyt, s a várost is szeretni szokták a vendégek. A babérokon azonban nem lehet sokat ülni, mert szűk két hét múlva Belgrád lesz a házigazdája egy új birkózó Európa-bajnokságnak, amelyet a diákkorú versenyzőknek rendeznek meg először. Ott is kell majd bizonyítani, s bár az a verseny közel sem kap majd akkora médiatámogatást, mint a felnőttek versenye, nem szabad azt sem titokban rendezni, hanem propagálni kell minden szinten. A sportág érdekében.