2024. április 26., péntek
37. NOMUS

Háromszor tizenkilenc

A tizenhárom újvidéki koncert mindegyik a maga nemében egyedülálló élmény volt a 37. NOMUS-on, amelyet híres hazai és külföldi előadóművészek, együttesek, zenekarok kiváló koncertje, rendezvénye és nem utolsósorban a lelkes közönség és a profi szervezés fémjelezte. Egymásnak mesélték élményeiket az emberek, s aki valami miatt nem jutott el minden rendezvényre, utána sajnálta, mert valóban csodálatos élményről maradt le. A művészek, együttesek, zenekarok mindig a vártnál sokkal-sokkal többet nyújtottak, függetlenül attól, hogy az újvidéki zsinagógában, a városháza dísztermében, a Szerb Nemzeti Színházban vagy éppen az újvidéki Művészeti Akadémián léptek fel.

Nem szokványos „hangszeren”, nem szokványos módon mutatkozott be az újvidéki városháza dísztermében Anna és Arkadiusz Szafraniec. A lengyel művészházaspár ugyanis „üveghárfán”, azaz különleges talpas poharakból álló hangszeren muzsikált. A pohárban nem volt víz, hanem azzal csak megnedvesítették a tenyerüket, hogy fel tudják hangolni a poharakat. Csodálatos volt hallani E. Grieg, J. S. Bach, W. A. Mozart, P. I. Csajkovszkij, F. Chopin, K. Szymanowsky, E. Satie, A. Piazzola, valamint saját művüket, illetve Arkadiusz Szafraniec, a GlassDuo tagjának egyik művét, a Songueirát üveghárfán.

Anna és Arkadiusz Szafraniec szórakozásból kezdtek muzsikálni a poharakon, s ez annyira megtetszett nekik, hogy összeállították első üveghárfájukat vízzel töltött poharakból. Egy idő után rájöttek, hogy az számukra nemcsak játék, hanem csodálatos, kiaknázatlan lehetőség. A hegedűművész Annát és a trombitaművész Arkadiuszt annyira elbűvölte az üvegpohár hangja, hogy búcsút vettek a Gdański Szimfonikus Zenekartól, s aztán nem sajnáltak évekig gyakorolni, hogy kiváló üveghárfaművésszé váljanak. A gyártól rendelt 2000 üvegpohárból választottak ki 57-et, három sorban rendezték el, háromszor tizenkilencet. Majdnem egy évig tartott, mire kialakították az ötoktávnyi „üveghárfájukat”.

Ez a művészpár az egyetlen „üvegegyüttes” Lengyelországban, és hangszerük a legnagyobb professzionális, ötoktávos üveghárfa a világon. Mindig visznek magukkal tartalékpoharakat. Megtörténhet ugyanis, hogy eltörik, vagy megreped a pohár. Ez azonban legutóbb nyolc évvel ezelőtt történt.

Az évek során sikeresen léptek fel neves előadóművészekkel, vonósnégyesekkel és különféle kamaraegyüttesekkel. Számos lengyel zenekarral, többek között a Varsói Nemzeti Filharmónia és Zenekarral (Sinfonia Varsovia) és más kiváló, külföldi szimfonikus zenekarral működtek együtt.

Az „üvegzene” érdekessé vált a modern színházak számára, ezért ilyen céllal sajátos színpadi zenét vagy átdolgozást készítenek. Gyakran lépnek fel hazai és külföldi zenei fesztiválokon, sikerrel vendégszerepeltek Szingapúrban, Dél-Koreában, Mexikóban, Makedóniában, Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Indiában, Olaszországban, Oroszországban, híres koncerttermekben játszották „üvegzenéjüket”.

A pohár mérete, formája határozza meg, hogy a kiváló hallású, tapasztalt zenészek vizes ujjukkal a poharat érintve milyen hangokat varázsolnak elő.

Anna és Arkadiusz Szafraniec kerek-perec elutasította brit és más médiumok felkérését, hogy vendégként tehetségkutató-műsorokban vegyen részt. Ők ugyanis arra törekszenek, hogy az érdeklődő zenészek számára műhelymunkákat szervezzenek, és megszerettessék ezt a csodálatos hangszert, amelyet nem lehet hangszerboltban megvásárolni.

Néhány énekessel új, izgalmas projektumon is dolgoznak. Az énekhang üveghárfa kíséretében olyan, mintha angyalok énekelnének.