Az év eleje óta már több mint 30 ezer migráns vágott neki Líbiából a tengeri útnak, hogy eljusson az olasz partokra. Sokkal többen, mint 2016 első négy hónapjában. Nemzetközi szervezetek becslése szerint legalább 800 ezer ember várakozik az észak-afrikai országban arra, hogy továbbindulhasson az EU-ba. Többségük a Szaharától délre fekvő térségekből származik.
Az osztrák katonai hírszerzés szerint az évtized végéig akár 15 millióan érkezhetnek Európába csak Afrikából. A többség gazdasági okokból hagyná el a szülőföldjét.
A migránsáradat feltartóztatása immár az EU prioritásává vált. A leginkább érintett fogadó országok saját erőből is igyekeznek akadályozni a tömegek beözönlését saját területükre.
Az utóbbi időben néhány kormány kétoldalú szerződést kötött afrikai államokkal az inváziószerű migráció megfékezése, ideális esetben a megállítása, s mindazok visszafogadása végett, akik illegálisan jutottak be az EU-ba, de kiutasítás vár rájuk.
Németország, ahol a migránsválság súlyos gondot okoz, már több afrikai kormánynak ígért segélyt, engedményeket és fejlesztési támogatásokat a probléma kezelésére. Szövetségeseivel együtt Berlin azt szeretné, ha a kedvezményezettek a kapott pénzt a tömeges migrációt kiváltó okok megszüntetésére fordítanák.
A cél ugyanis az afrikai migránsfolyosók eltorlaszolása, vagyis az, hogy abból az irányból ne tóduljanak be ellenőrizetlenül hatalmas tömegek az Unióba.
A Törökországgal tavaly kötött alkunak köszönhetően már sikerült jelentősen visszafogni a Keletről özönlő emberáradatot. Ezért a fő hangsúly áttevődött Afrikára s a földközi-tengeri útvonal lezárására.
Angela Merkel német kancellár tavaly ősz óta felkereste Közép- és Észak-Afrikát, hogy a helyszínen tájékozódjon, illetve egyezzen meg vendéglátóival. Afrikai vezetőkkel Berlinben is tárgyalt a probléma megoldásáról. Törekvéseit támogatja a migránshullámnak leginkább kitett államok közé tartozó Olaszország is. Az Afrikát elhagyó sokaság ugyanis olasz területre ér először; nagy részük ott is reked, ami időnként feszültségeket gerjeszt a társadalomban.
Az európai kormányok többsége abban érdekelt, hogy uniós támogatással befogadóközpontokat alakítsanak ki Észak-Afrikában, ahol már csaknem kétmillióan gyűltek össze a kontinensről abban a reményben, hogy átjuthatnak Európába.
Az észak-afrikai országok azonban nem szívesen vállalnák ilyen táborok működtetését. Pedig Líbiától több központ létesítését is elvárnák, mivel az EU-ba vágyakozó „vándorokból” itt verődött össze a legnagyobb tömeg. Abban a reményben, hogy áhított úti céljuk utolsó előtti legfontosabb állomásáról gyorsan továbbállhatnak; ezért olyan „mielőbb menj tovább” országként kezelik.
Bár Líbiának három kormánya is van, területén káosz uralkodik. Ezért előbb talán annak kellene véget vetni.
Róma saját elhatározásból hozzáfogott a probléma rendezéséhez. A nemzetközileg elismert líbiai egységkormánnyal aláírt egy megállapodást. Ennek értelmében április végétől Tripolinak átadja az első tíz motorcsónakot, amellyel a líbiai parti őrség megkezdheti az ország felségvizeinek ellenőrzését. Olaszország több százmillió eurót is felajánlott, hogy cserébe a líbiaiak a Földközi-tengeren fordítsák vissza az Európába tartó migránsokat.
Róma egyéb módon is igyekszik megvédeni magát. Rávette például a Líbia déli részét uraló törzseket, hogy vonják szigorú ellenőrzés alá a több ezer kilométer hosszú ottani határvidéket. Azon keresztül áramlanak ugyanis – Nyugat- és Közép-Afrika irányából – a migránsok Líbiába, hogy onnan Európa felé induljanak tovább.
Előzőleg azonban ki kellett békíteni a régóta egymással háborúzó törzseket. A békemegállapodást március végén írta alá Rómában több mint hatvan törzsi vezető.
Olaszország abban bízik, hogy ezzel sikerül lezárni az EU-ba tartó tömegek egy másik fontos folyosóját, a kis- és nagykapukkal együtt. Ha a terv működőképesnek bizonyul, Róma talán fellélegezhet, hiszen a Líbiából érkező migránsok száma jelentősen csökkenhet. Tavaly ugyanis az Olaszországban nyilvántartásba vett 181 ezer illegális bevándorló mintegy 90 százaléka az észak-afrikai országból jött. Igaz, egyikük sem volt líbiai, mindannyian valamelyik közép-afrikai állam polgárának mondták magukat.
Egyetlen uniós ország nyilván nem tudja megakadályozni a migránsok beözönlését. Berlin és Róma egyéni akcióit ezért mások is támogatják.
Az olasz fővárosban nemrég több uniós társállam és észak-afrikai ország képviselői szándéknyilatkozatot fogadtak el az embercsempészet elleni közös fellépésről. Az európaiak segítséget ígértek az észak-afrikaiaknak a déli határaik megerősítéséhez is.
A szándék egyértelmű: fel szeretnék tartóztatni az Észak-Afrika felé vonuló migránsokat. Ehhez nemcsak pénzt biztosítanának, hanem tájékoztatási kampányt is indítanának az érintett területeken arról, hogy az út, az elvándorlás mennyire gyötrelmes, s milyen nehézségek, kihívások várják a hazájukat otthagyókat Európában, amelyet a menekülők többsége tévesen tejjel-mézzel folyó Kánaánként képzel el.
