A szegedi Metanoia Artopédia társulatának Jég-doktrínák – variációk a náci retorikára című, 2013. évi előadását mutatták be április 26-án és 27-én az újvidéki Fabrikában. A cím egy osztrák ideológus XIX. század végi, a maga idejében komolytalannak számító elméletből származik, amelyet később a náci retorika véresen komolyra fordított, „hivatalos állami kozmológiává avatott”, az előadás pedig megtörtént gyűlöletbeszédekre épülve a fajgyűlölet és az ehhez szorosan kapcsolódó manipuláció professzionális és a hétköznapjainkat észrevétlenül átitató diskurzusaira igyekszik felhívni a figyelmet. Perovics Zoltán előadásában tehát nem az áldozatok, vagyis az elnyomható, alacsonyabb rendűnek vélt entitások, hanem az agresszorok, az elnyomó, önmagukat magasabb rendűnek tituláló csoportok szemszögéből ismerhetjük meg a náci retorika folyton változó kontextusba kerülő fogásait.
Jelenet a Jég-doktrínákból
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői (jobbról balra): Gyenge Zoltán, Marija Vasić, Lencsés Gyula, Czeglédi András, valamint Szakállas Ottó
A 27-i előadást kerekasztal-beszélgetés követte, melyen dr. Gyenge Zoltán, a Szegedi Tudományegyetem filozófiaprofesszora, Marija Vasić, az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj Gimnázium szociológiatanára, dr. Czeglédi András, a Szegedi Tudományegyetem filozófiatanára és Lencsés Gyula, a Szegedi Tudományegyetemen oktató, az előadás elkészítésében is segédkező szociológus vett részt, a tolmácsolást pedig Szakállas Ottó vállalta. Gyenge Zoltán kiemelte, az előadás kapcsán az extremitás, a radikális gondolkodásmód természetét kell körüljárni, a Jég-doktrínák legfőbb üzenete szerinte pedig az, hogy a fasiszta, emberellenes eszmék talaját nem rajtunk kívül, hanem saját magunkban kell keresnünk. Amit Hannah Arendt mond a gonosz banalitásáról, az a mindennapi ember érzése: az előadásban egy egyszerű cigány vicc vagy egy banális távgyógyító tévén keresztül közvetített üzeneteiből hogyan fejlődik ki lassan egy emberek millióit megnyomorító ideológia. Hangsúlyozta továbbá, hogy amíg a XX. század két radikális eszmerendszere közül a bolsevik erőszakkal, addig a német fasiszta rendszer demokratikus választások útján került hatalomra, ami azt bizonyítja, hogy ez az eszme lassan, láthatatlanul, lépésről lépésre épül be a mindennapi életünkbe. Marija Vasić szerint az előadás arra int bennünket, nem szabad elfelejtenünk: a fasizmus eszméit nem patológiás esetnek minősülő, hanem teljesen átlagos, felnőtt, engedelmes emberek valósították meg, és emlékeztetett arra, hogy a bűnösség individuális, de a felelősséget kollektíven kell vállalni. Lencsés Gyula kiemelte, különleges érzés volt számára Újvidéken látni ezt az előadást, és ez felfogható egyfajta vezeklésként is mindazért, ami 75 évvel ezelőtt itt történt.
Jelenet a Jég-doktrínákból
Czeglédi András elmondta, számára a Jég-doktrínák nem a holokausztról, vagyis a shoah-ról vagy a magyar történelem egy adott időszakáról szól, hanem arról, hogyan lehet artikulálni azt, ami voltaképp artikulálhatatlan, ez pedig önmagában, de a modern művészetben is visszatérő probléma. És habár a holokausztról lehet múlt időben beszélni, az előadás alcíme, a náci retorika egy szinkrón jelenség, ami – akár a cigány viccek szintjén is – bennünk is él.
Az előadás és a kerekasztal-beszélgetés az újvidéki Egyetemista Kultúrközpont által 2007 óta megszervezett Európa ritmusa, a fasizmus feletti győzelemről megemlékező rendezvénysorozat idei programjainak keretében valósult meg.
Közreműködők: Erdély Perovics Andrea, Krasznahorkai Ágnes, Varga Vera, Szokol Szilárd, Jerkus Koppány, Varga-Szűcs Dóra, Virág Máté
Szociológiai kérdőív: Lencsés Gyula
Kartonfigurák: Kiss Attila Etele
Ruhák: Csúri Anna
Hangkeverés és élő narráció: Lengyel Zoltán
A rendező munkatársa: Erdély Perovics Andrea
