2024. április 24., szerda

A versmondó

Vajdaságba került a magyarországi József Attila Versmondóverseny első díja

A József Attila Nemzeti Vers-, Énekeltvers- és Prózamondó Versenyt kétévente szervezik meg Tatabányán. Az idei évben négy vajdasági résztvevője volt: Hodik Annabella Bácsfeketehegyről, Major Lili Kishegyesről, Dupák Fanni Csókáról és Hajvert Ákos Bácsfeketehegyről. A fiatal hölgyek különdíjakkal tértek haza erről a rangos, magyarországi megmérettetésről, Hajvert Ákos pedig az első helyen végzett itt, a Kárpát-medence egyik legnagyobb vers- és prózamondó versenyén.

Hajvert Ákos már fiatal kora óta szaval, 10 éve pedig a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének (VMVE) elnöke, emellett aktívan foglalkozik fiatalok felkészítésével. Először a versmondó versenyről kérdeztük.

– Ez egy felmenő rendszerű verseny, ami azt jelenti, hogy területi elődöntőkön keresztül lehetett bejutni a döntőbe. Magyarországon és a határon túl is szerveztek, rendeztek, Vajdaságban a VMVE szervezte. Nagyjából 500-an jelentkeztek az elődöntőkre, Tatabányára pedig 27 résztvevő érkezett. Ebből 4 csapat énekelt vers kategóriában versenyzett, a többiek pedig vers és próza kategóriában. Korosztályos csoportosítás nem volt. A zsűriben öten voltak: dr. Vasi Géza, a Magyar Írószövetség korábbi elnöke, Kollár Árpád, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke, Müller Péter Sziámi, író, zenész, Tóth Zsuzsanna, Radnóti-díjas előadóművész és versfelkészítő, valamint Kis László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke. Én harmadszor vettem részt a versenyen, korábban különdíjat kaptam.

Milyen szöveggel készültél?

– Összesen 5 különböző szöveget kellett előkészíteni és ezek közül a zsűri bármelyiket választhatta. A verseny két napja alatt három szöveget kellett elmondani. Kötelező volt egy József Attila-vers, valamint választani lehetett egy bányászvers vagy az Új Forrás online folyóirat egy írása közül. Mint alföldi gyerek a bányászverset rögtön kizártam, így József Attila: Hazám című verse mellett Vörös András: 132. zsoltár versét választottam az Új Forrásból. A harmadik szövegem Kőrösi P. József: Regényvázlat című verse volt, ami szintén egy kortárs szöveg. Ez már nagyon régen ért bennem, viszont még nem vittem versenyre.

Számítottál helyezésre?

– Megkértek rá, hogy az eredményhirdetésen mondjam el ismét a Kőrösi P. József-verset, így valahol már éreztem, hogy díjazott leszek. Azt viszont nem sejtettem, hogy első leszek, mert valóban nagyon erős volt a mezőny. Persze, azt érzi az ember, ha jól sikerül. Mert ha úgy érzed, hogy otthagytad magad a színpadon, miután lejöttél, akkor valamit ott hagytál a közönségnek. Ez az „ott hagyod magad” érzés megvolt bennem.

És mit jelent számodra ez a díj?

– Hogy első lettem, az egy nagyon erős visszaigazolás, hogy amit csinálok, azt helyes irányba csinálom. Ez nagyon fontos, mert magam miatt is csinálom, de azokért a gyerekekért is, akikkel foglalkozom. És azok miatt a fiatalok miatt is, akik miatt táborokat, vers- és prózamondó találkozókat szervezünk. Azt gondolom, hogy ez az első díj nemcsak az enyém, hanem a vajdasági magyar versmondásé is. Már 10 éve vagyok a VMVE elnöke és nagyon fontos, hogy amit csinálok, az ne csak egy belterjes dolog legyen, hanem az egész régióra kiterjedjen.

Megkaptad Magyarország egyik legrangosabb versmondói díját. Hova tovább?

– A versmondásnál a legfontosabb számomra, hogy verset mondhassak és legyen aki meghallgat. Emellett az is lényeges, hogy a VMVE rendezvényei: a Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozó, az Arcok Üveg Mögött Műfordítások Vers- és Prózamondó Versenye, a Szép Szó Tábor és a sérült fiataloknak kitalált Záporka, mind működhessen. Fontos, hogy kapcsolatban legyek a fiatalabb generációkkal és ösztönzést adjak nekik. Versenyekre azért járok, hogy visszaigazolást kapjak és olyan emberekkel barátkozzak, akik magas szinten képviselik ezt a szakágat. Emellett látni szeretném, hogy hol tart a vers- és prózamondás, mert ez is egy folyamatosan alakuló dolog. Ami tíz évvel ezelőtt trend volt, az nem biztos, hogy ma is az. Változnak a szövegek, mert az irodalom folyamatosan megújul.

Sokat foglalkozol a fiatalabb generációkkal, ebből kifolyólag hogyan látod, milyen helyzetben van a vajdasági magyar versmondás „utánpótlás nevelése”?

– Azt gondolom, hogy jó úton jár. Több műhely is van Vajdaságban, a teljesség igénye nélkül kiemelnék néhányat: Horváth Emma tanárnő műhelye Szabadkán, ami egy nagyon nagy múltú műhely, van egy fiatal műhely Csókán, Tóth Lívia vezetésével, amely szintén nagyon kiváló. Molnár Krekity Olga Kishegyesen tanítja a gyerekeket, Barta Júlia Bácsfeketehegyen, én pedig a kishegyesi iskolában foglalkozom alsósokkal. Azt gondolom, hogy a vajdasági magyar versmondásnak van létjogosultsága és van utánpótlása. Rajtam kívül még három középiskolás volt Tatabányán, és mindhárman különdíjat hoztak haza. Ez is egy jó visszaigazolás, hogy Vajdaságban sok kiváló versmondó van.