Korlátlan hatalmat szavazott a törökök csekély többsége a mindenkori államfőjüknek. A múlt vasárnap referendummal megerősített többletjogokból elsőként Recep Tayyip Erdoğan jelenlegi elnök részesülhet. Honfitársai jó részének ugyan nem tetszik a történelmi fordulattal felérő változás, de a pénzpiacok kedvezően fogadták a hírt.
Erre utal az a tény is, hogy a népszavazás óta valamelyest erősödött a török líra árfolyama mind a dollárral, mind az euróval szemben. Úgy tűnik tehát, hogy a befektetők megnyugodtak, már nem tartanak (annyira) a törökországi politikai és gazdasági bizonytalanságok fokozódásától, sem az általános zűrzavartól.
Bár Erdoğan ellenzéke a diktatúra bevezetését vizionálja, a befektetők inkább stabilitást várnak az elnöki teljhatalom korszakától, ami 2019 végén kezdődhet. Többségük abban bízik, hogy a változással a tényleges hatalmat birtokló államfő képes lesz a jelenleginél szilárdabb és nyugodtabb országot kiépíteni, amely pénzügyi-gazdasági, s minden más tekintetben ismét kiszámíthatóbbá, rendezettebbé, egyszersmind a külföldiek számára megint vonzó befektetési tereppé változna. Az utóbbi időben ugyanis a bizonytalanság az úr.
A tavaly nyári sikertelen (ál)puccs óta a líra árfolyama drámaian visszaesett, felgyorsult a tőkekivonás az országból (a magas kamat ellenére is), és jelentősen lelassult a gazdaság. A folyamat persze korábban kezdődött.
Mind több jel utal arra, hogy Törökország az idén recesszióba süllyedhet. Pedig Erdoğan miniszterelnöki megbízatási idején (2003 és 2014 között) még szárnyalt a gazdaság. A bruttó hazai össztermék (GDP) 2003-tól 2010-ig éves átlag 5-6 százalékkal növekedett, jelentős részben éppen az ő erőfeszítéseinek és gazdaságpolitikájának köszönhetően.
A gazdaság immár súlyos kihívásokkal találta magát szemben. A GDP 2016 harmadik negyedében például 1,8 százalékkal zsugorodott, hét év óta először. Ráadásul a visszaesés sokkal nagyobb volt az elemzői várakozásoknál. A líra árfolyama tavaly 16 százalékot vesztett értékéből az euróhoz, és majdnem 21 százalékot a dollárhoz képest. Az idén is folyamatosan gyengült a világ vezető valutáihoz képest. Februárban már a jegybank is közbelépett, hogy megállítsa a lejtmenetet, de csak lassítani tudta a folyamatot.
Az infláció viszont feltartóztathatatlanul emelkedik: februárban még csak hajszállal lépte át a 10 százalékot, de márciusban már 11,29 százalékra kúszott fel; ezt a szintet legutóbb 2008 októberében érte el.
Közben a munkanélküliség már valamivel 12 százalék fölé emelkedett. Ez a legmagasabb arány 2009 óta.
A problémát csak tetézi, hogy a jegybanki tartalékok alacsonyak, a magán- és vállalati szektor adósságai meg egyre halmozódnak. A hatalmas folyó fizetési mérleghiány miatt az állam külföldi hitelekre szorul.
A pénzpiacok most arra számítanak, hogy elnöki teljhatalmát kihasználva Erdoğan rendet tesz, ismét kiszámítható gazdaságpolitikát alakít ki, erősíti kapcsolatait a Nyugattal, s megpróbálkozik kiegyezni az EU-val, hazája fő kereskedelmi partnerével, hiszen ezáltal jelentősen enyhíthetné a Törökországgal kapcsolatos bizonytalanságokat.
