Hogy a gyerekek szeretik a verset, hogy olvassák és írnak is, azt a muzslyai Petőfi Sándor MME zsúfolásig megtelt nagyterme is bebizonyított kedden este, amikor a magyar költészet napját ünnepelték. Egymást váltották a szavalatok és a megzenésített versek, megtörtént a gyermekversíró pályázat díjátadása, a rendezvény vendége pedig Csík Mónika költő volt.
Muzslyán az idén szervezték meg másodszor a magyar költészet napi rendezvényt. Nem véletlenül ezen a napon osztották ki a gyermekversíró verseny eredményeit is. Hiszen, mint ahogy a nagy kötőnk születése napján elhangzott, József Attila is kilencévesen írta első versét. Az idei pályázatra ötven verset küldtek be, kilenc iskolából (hét általános és két középiskolából). Nem csak Közép-Bánát körzetéből, hanem távolabbi településekről (Zenta, Óbecse) is érkeztek versek. Kovács Jolánka magyartanárnő a bírálóbizottság nevében szólva elmondta, hogy az, hogy egy elsős gyerek verset ír, azt is jelenti, hogy szereti a verseket, hogy olvas verseket, azokon a verseken kívül is, amelyek az olvasókönyvében találhatók. Arra biztatta a fiatalokat, hogy továbbra is írjanak verseket. Ne csak a verspályázatokra. Örökítsék meg élményeiket, azt is, ha valami szép, ha valami bántja is őket – azt mind foglalják versbe, mert azzal maguknak is örömet szereznek.
Az alsósok közül díjat kapott Gyuricsek Ivana (Erzsébetlak), Kovács Teodóra (Erzsébetlak), Horváth Julianna (Muzslya), Gulyás Annamária (Szentmihály), Szabó Elizabetta (Erzsébetlak) és Csonka Brigitta (Erzsébetlak). A felsősök közül Bálint Nóra (Erzsébetlak), Víg Melánia (Magyarittabé) Berkes Emma (Óbecse), Szekula Valéria (Magyarittabé) és Kazinczi Kitti (Zenta) részesült elismerésben. A középiskolások közül pedig Rapos Emma (Muzslya) versét díjazták.
Csík Mónika mindig szívesen jön Muzslyára. Bő tíz éve ugyanis annak, hogy megjelent az első verseskötete, amely Muzslyához kötődik: a Sziveri-verspályázat első díjas kézirata volt.
–Vajdasági írókörökben szinte szállóigének számít, hogy nagyon jó Muzslyára jönni, hisz itt mindig szívélyes a fogadtatás. Barátságosak és nyitottak az emberek. Az előadás alatt is megtapasztalhattuk ezt, mindenki mosolyogva végezte a dolgát. Úgy tűnik, szívből szerveződött ez a rendezvény, és hogy mindenki fontosnak tartja azt, ami miatt összejöttünk itt ma: a költészetet. Nagyon fontos, hogy ennek ápolása és életben tartása mindig, minden generációt érintsen. Egészen aprócska gyerekek is megjelentek itt ma, felolvasták a versüket, ahogyan az idősebbek, a nagykamaszok is. Nyilván szükséges ehhez a pedagógusok, szülők támogató munkája, s a megmérettetési lehetőség, egy-egy pályázat is. A résztvevők számából és az elhangzott írások tükrében úgy tűnik: szerencsére van költészeti utánpótlás – mondja Csík Mónika.
A rendezvényen a közönség élvezettel hallgatta a megzenésített verseket is. Az Atlantic együttes tavaly Tóth Béla-verseket zenésített meg, az idén a meghívott vendég, Csík Mónika verseihez nyúltak hozzá. Mint ahogy Nagy Zsolt zeneszerző-zenész mondja, kihívás volt egy másik műfajban, másik célközönség előtt fellépni, de mindig jó érzés gyerekeknek játszani.
– A nézőtérről izgulhattam végig, hogy a verseimet a zenekar hogyan zenésítette meg, hogyan adják elő. Klassz produkciók lettek! Az íróembernek ünnep minden hasonló jellegű rendezvény, hiszen ilyenkor megtapasztalhatja, hogy hogyan élnek tovább papírra vetett sorai, hogyan nyúl hozzájuk mondjuk egy szavaló vagy egy zenekar, hogyan teszik hozzá saját gondolataikat, művészi kvalitásukat. Minden vers ezáltal egy kicsit megújul, átalakul, sokoldalúbbá válik – hallottuk Csík Mónikától.
