2024. április 20., szombat

MagyarZó Pistike messéi

Elhatároztam, hogy űrhajós leszek, mert azokat sokkal jobban fizetik, mint a hegesztőket németben, amit atata ajánlgat nekem, ha egyszer végre hátam mögött lesz a suli. Igaz, korábban politikus akartam lenni, mert azért nekik is szépen csurran-csöppen, csak az a baj, hogy őket néha menesztik. Vagy elzavarják nyugdíjba, ha lejár a mandátumuk, mint a Tómót.

Úgy fogom elsajátítani az űrkutatói szakmát, hogy első lépésként jelentkezek a francia űrhivatalnál, mert azt olvastam, hogy ott most éppen önkénteseket keresnek 16 ezer eurós fizetésért. De nem is ez a legszebb benne, hanem az, hogy két hónapon át nem csinálsz semmit, csak heverészel egy kényelmes ágyban, és még a kaját is ágyba hozzák! Közben orvosok vizsgálják, hogy mennyi ideig tudod elviselni a fárasztó tétlenséget, ami majd az űrpilótákra vár a hosszú űrutazások során.

Az tuti, hogy engem felvesznek, mert heverészésben nincs párom az egész családban. Amama nem is érti, kire ütöttem, mert őrá biztos nem. Ha hagynák, képes lennék akár napokig elviselni az idegtépő lustizást.

– Te is olyan illúziókba ringatod magad, Tepisti, mint a levitézlett ellenzéki elnökjelöltek a múlt héten lezajlott választásokon – legyinte atata. – Csupán a kecsegtető távlatok lebegnek a szemed előtt, de nem veszed figyelembe például az alsó korhatárt, amit még nem értél el. Mint ahogyan eme jelöltek se vették számba az egyenlőtlen feltételeket. Nagy naivan azt hitték, hogy az okos politikai jelszavaik elegendőek a győzelemhez, meg az, hogy nincsenek mögöttük kínos ügyek, melyekbe ifjú korukban keveredtek, s amit a szemükre vethetnének.

– Majd én megmondom magának, Gyula zomzéd, hogy miért nem számítanak nálunk a múltbeli vétkek a politikusok esetében – kezdé az okoskodást a Zacsek. – Azért, mert a választók zöme azokban az időkben egy húron pendült velük, akkor pedig miért zavarná őket a vezetők múltja? Meg különben is, ahogy elnézem a győztes tábort, ezt már nehezen lehet pártnak mondani, inkább érdek-, és dacszövetségnek nevezném, amelynek tagjai mindenre elszántak, hogy megőrizzék kiváltságaikat. És mindent el is követtek, hogy a kedvencük győzzön.

– Úgy látszik, magának is savanyú a szőlő, kedves Zacsek, mint az elvérzett ellenzéki aspiránsoknak – válaszola atata. – A vereség az vereség, hiába is próbálja kimagyarázni. Sajnos ez van, ezt kell szeretni. Úgyhogy nyugodjon bele a történtekbe, és vigasztalódjon azzal, hogy rosszabbul is elsülhetett volna. Meg abba, hogy nekünk, szittyáknak, állítólag nagyon is jó ez az eredmény, ahogy legnagyobb pártunk bizonygatja.

– Én egyedül a szegény feleségeket sajnálom – veté közbe amama. – Képzelem, mekkora csalódás volt számukra, amikor a jelölt férjük vereségéről értesültek. Lehet, hogy meg se merték mondani otthon.

Egy amerikai kisvárosban tízen pályáznak a polgármesteri posztra, de Mr. Smith bizakodik a legjobban, mert a felesége megtakarítását is felhasználta a kampányban. Megtörténik a szavazás, és kiderül, hogy nem ő nyert. Erre a szívéhez kap, és holtan zuhan le a székről.

A vetélytársak tanácstalanul állják körbe. Ki fogja megmondani a feleségének? Sorsot húznak, egyiküket megbízzák, hogy keresse fel az asszonyt, de legyen nagyon tapintatos, és próbálja diszkréten közölni a hírt.

Az el is megy a Smithék házához, bekopog az ajtón. A feleség nyit ajtót.

– Asszonyom, azért jöttem, hogy közöljem, a férje elvesztette a választást.

Az asszony kifakad:

– Ó, a szerencsétlen! Pedig még az anyai örökségemet is elherdálta. Mondja meg neki, hogy forduljon fel!

– Oké. Már meg is tette.

Közben amama megtiltotta, hogy elmenjek a tüntetésre, amelyen a Vucsics fényes győzelme és teljhatalma ellen tiltakoznak a diákok. Mert nem akarja, hogy a baleseti sebészeten kössek ki, ha balhé törne ki.

– Már megint rémeket látsz, Tematild – nyugatá őt atata. – Nincs abban semmi, hogy a fiatalok is kivonulnak az utcára, ne csak mindig a fizetett pártaktivisták mítingeljenek. És ugyan ki provokálna összetűzéseket?

– Hogyhogy ki? A külföldi ügynökök. Olvastam a Sztefánovics belügyminiszter nyilatkozatát, hogy külföldi ügynökök meg a Soros háborút akarnak kirobbantani Szerbiában. Mert nem tudnak beletörődni az ellenzékiek vereségébe. Ezért felbújtatták a diákokat, hogy tüntessenek.

– Nagy fene fantáziája van eme tárcavezetőnek, az szent – bólogata a Zacsek. – Mindenfelé külföldi ügynököket meg merénylőket lát. Én még emlékszem, hogy tavaly ősszel mekkora cirkuszt csinált a miniszterelnök elleni állítólagos merényletkísérletből, amikor fegyverládákat találtak a Vucsics család háza közelében. Ott is mindenféle ügynökökről szólt a mese. Aztán az egészből nem lett semmi, egyetlen spiclit se találtak. Már amikor meglátom, hogy odaáll a felsorakoztatott munkatársai elé, tudom, hogy következik egy újabb rémtörténet, amit nem úszok meg röhögés nélkül.

– Lehet, hogy maga jót mulat az egészen, Zacsek, de én meg attól tartok, hogy a fiatalok nem fogják annyiban hagyni, és lesz még folytatása a megmozdulásuknak, tetszik ez a kormánynak, vagy sem.

Egy pasas egy kapuban meglát egy hirdetést: „Beszélő kutya eladó.” Becsönget.

– Jó napot, engem az eladó kutya érdekelne. Tényleg tud beszélni?

– Hogyne! Jöjjön beljebb, megmutatom.

A kutyus a kertben heverészik a fa alatt.

– Tényleg tudsz beszélni? – kérdi tőle az érdeklődő.

– Igen – feleli az eb. – Már kicsi koromban felfedeztem ezt a különös képességemet, és amikor nagyobb lettem, jelentkeztem a CIA-nál. Egyik országból a másikba küldözgettek, kémekkel és államfőkkel kellett egy szobában üldögélnem. Külföldi tüntetések előkészítését hallgattam ki. Senki sem gondolta, hogy egy kutya hallgatózik. De idővel belefáradtam a munkába, és nyugdíjba vonultam.

– Hát ez fantasztikus! – áradozik a férfi. A gazdához fordul:

– Mennyibe kerül a kutya?

– Tíz euró az ára.

– Tényleg? De miért akarja eladni?

– Folyton hazudozik.

PISTIKE, heverésző kozmonauta és levitézlett elnökjelölt