A kishegyesi helyi közösség a falunap alkalmából dr. Deák Tibor belgyógyászt tüntette ki a falu díszpolgára címmel. Dr. Deák két évtizedig volt a kishegyesi Dr. Márton Sándor Egészségház igazgatója, jelenleg nyugdíjas, de még mindig aktív mint orvos. Megtudtuk tőle,hogy az általános iskolát szülőfalujában végezte el, majd az újvidéki gimnáziumban tanult tovább magyar nyelven. A gimnáziumot 1970-ben fejezte, majd beiratkozott az orvosi egyetemre. 1977-ben diplomázott, és rögtön munkába is állt.
Fotó: Lakatos János
– Abban az időben nem volt olyan nagy dolog orvosi diplomával elhelyezkedni, mint manapság. A kötelező gyakorlatot a verbászi és a szabadkai kórházban végeztem, majd jött a katonaság. Ott bizonyos kiképzés után önállóan vezethettünk egy rendelőt egy kollégával közösen. A katonai szolgálat letöltése után visszajöttem Kishegyesre és 1978-ban általános orvosként kezdtem dolgozni. Nekem mindig is az volt a vágyam, hogy ide visszakerüljek. Ismertem és szerettem a kishegyesi embereket, közöttük nőttem fel, és örültem annak, hogy itt dolgozhatok. Nem is volt olyan ábrándom, hogy valahova elkerüljek. 1985-ben szereztem meg a szakosítást belgyógyászatból, 1989-ben szakvizsgáztam és azóta dolgozom belgyógyászként. 1995-ben az előző igazgató, dr. Babcsányi nyugdíjba vonult és akkor átvettem az egészségház irányítását. 2015-ig voltam igazgató, de tovább dolgoztam belgyógyászként is. Igazából mindig is jobban szerettem a szakmában dolgozni, mint irányítani – mondta el dr. Deák, aki a kishegyesi egészségház vezetését háborús időkben vette át.
– Nehéz idők voltak azok. A gond azzal kezdődött, hogy nem tudtunk naftát szerezni a fűtési rendszerhez. Az önkormányzat és a munkaszervezetek segítségével sikerült áttérnünk villanyfűtésre, a villanyszolgáltatás pedig az 1999-es év kivételével tűrhető volt. Ahogy az üres üzletek, úgy a gyógyszerellátás is általános gondot okozott. Itt nagyon nagy segítséget kaptunk a külföldön dolgozó falubeliektől. Volt, hogy kis csomagokat, de olyan is előfordult, hogy egész teherautó gyógyszert küldtek. Nehézségek mindig voltak, de a háborús időszak után már hozzá tudtunk jutni gyógyszerekhez és új mentőkocsikhoz is. Az egészségház felszerelését fokozatosan töltöttük fel, főként pályázati úton. Mindhárom faluba került EKG- és újraélesztő készülék, új ultrahangos készüléket kaptunk, a Rotaryn keresztül felújítottuk az elavult röntgenberendezést, és azóta is működik. Kaptunk egy mammográfkészüléket, a laboratóriumi berendezéseket is felújítottuk, és bővítettük az állományt. Amire a mi kis közösségünknek szüksége van, azt biztosítani tudjuk – mondta el dr. Deák, aki a múlt évben vonult nyugdíjba. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy már nem praktizál. A községben jelenleg nincs belgyógyász, egy általános orvos pedig most van szakosításon. Míg be nem fejezi, addig heti két alkalommal besegít a belgyógyászati problémák megoldásába. A díszpolgári cím kapcsán elmondta, hogy nem csupán a saját érdemének tartja.
– Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem a díszpolgári címet, de ezt semmi esetre sem magam érdemeltem ki. Ebben közrejátszottak az egészségház dolgozói, akik segítettek a munkában. Ők is önfeláldozóan tették a dolgukat, olyankor is, amikor nem volt kedvük, és nem voltak meg a lehetőségek sem. Néha rögtönözni kellett, de a legtöbbször feltaláltuk magunkat – hangoztatta dr. Deák.
A falu díszpolgára a következő másfél évben még segédkezni fog az egészségházban, de a távlati tervei között az szerepel, hogy több időt fordít majd az unokákra.
