CÍMLAPTÖRTÉNET

Sasszemű madárfotós

Gergely József

2017. április 9., 13:52 >> 2017. április 9., 17:42

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Kuvik éjjel a számára felállított oszlopon

Kuvik éjjel a számára felállított oszlopon

A szabadkai Szekeres Levente gimnazista 2015-ben harmadszor vett részt a magyarországi Év természetfotósa nemzetközi pályázaton, amikor megnyerte az Év ifjú természetfotósa díjat. A tavalyi pályázaton sikerült megismételnie ezt a sikert, és megosztva bár, de újra elnyerte az Év ifjú természetfotósa rangos elismerést. A pályázat történetében Levente az első, határon túli nagydíjas. Tavaly márciusban a Vajdasági Tehetségsegítő Tanács szervezésében a IV. Vajdasági Tehetségnap alkalmából díjazták a tudományok, valamint a művészetek terén kiemelkedő eredményeket elérő diákokat. A középiskolások mezőnyében képzőművészet kategóriában Szekeres Levente Ígéretes Tehetség-díjban részesült.

A dal szerint Erdő szélén nem lakni, de ez Levente esetében fordítva igaz. Családi házuk Szabadka központjától 5-6 km-re, az erdő szélén, mondhatni, a tanyavilágban áll. Errefelé már aszfalt sincs, hepehupás homokbuckákon át lehet kijutni ide, a természet kapujába. Levente, ha kilép az utcára máris az erdőben van, ahol éppen mostanában fejezett be több új lest. Búbos bankának készített üreges farönkből fészkelésre alkalmas odút.

– A környékünkön több pár búbos bankát is megfigyeltem, és ennek alapján választottam ki az alkalmasnak látszó helyet az odú számára, amelyhez beszálló ágat is tettem, hogy a lessátorból a fiókáit etető madarakat ezen le tudjam fotózni.

Hová érdemes lest építeni?

– A házunktól nem messze, benn az erdő egyik csendes és migránsmentes zugában három éve építettünk madáritatót, mellé félig a földbe süllyesztett deszkabódét, amelynek egy irányba átlátszó üvegablakain át néhány méterről fotózhatjuk a táplálkozni, inni és fürödni érkező énekes madarakat. Járnak ide ragadozó madarak, valamint emlősök, mezei nyúl, dámvad, néha még sakál is felbukkan, csak jókor és jó sokáig benn kell gubbasztani a leshelyen. Amikor felbukkan egy villámgyors karvaly, szétrebbennek az itató madárvendégei. A karvaly vagy a nagyobb termetű héja és az egerészölyv is idejár inni és fürödni, ami élményszámba megy. A madarak nem látnak be a les belsejébe, de gyakran viaskodnak saját tükörképükkel. A hím karvaly a saját tükörképében ellenfelet lát, ezért több ízben megtámadta, belerúgott az üvegbe és összemaszatolta. A hím vörösbegy ugyanígy viselkedik, mindenképpen el szeretné űzni a „másik hímet”, ami nem más, mint a saját tükörképe.

A homoki erdő tisztásán, viszonylag közel a magyar határhoz, négy éve ragadozómadár-etető működik földbe ásott lessel. A Palics–Ludas Közvállalat dolgozói a téli hónapokban hetente visznek disznótetemeket egy szabadkai jószágfarmról, és ezekre a hidegben sok ölyv, sas, de még sakál és róka is odajár táplálkozni. Itt sikerült néhány éve először lefényképezni a ritka fekete sast és a sakált. Kár, hogy a vadászok a legnagyobb ellenségüknek tekintik a sakálokat és tűzzel-vassal irtják őket, pedig a sakál fontos szerepet tölt be a táplálékláncban.

A sasetetőnél sajnos az elmúlt télen nem fotóztunk, a migránsok feltörték a leshelyet, az állandó jelenlétük, meg a magyar határt védő drótkerítés mentén zajló folyamatos járőrözés, hangoskodás elriasztotta az óvatos sasokat az etetőről.

Otthon, a tágas udvar és szérű is alkalmas természetfotózásra, a közelben élő kuvikok számára apámmal külön lest építettünk. Ahhoz, hogy a kuvikot éjjel le tudjam fotózni, egy oszlopra műanyag vödörbe egereket teszek, amelyeket a padláson szoktam fogni. A kuvik éjszakai vadászata során észreveszi a vödörben neszező rágcsálókat, elcsíp egyet, és kiül vele a közelbe állított karó tetejére. A bagoly mögött és a fényképezőgépen is van villanólámpa, és a két fényforrás együttes hatására szépen kirajzolódik a madár körvonala.

Művészi tarka sáfrány

Művészi tarka sáfrány

Mitől vagy művészi egy természetfotó?

– A fotópályázatokon a tapasztalt, korábban többszörösen díjazott természetfotósokból, úgymond profikból álló zsűri általában az eredetiséget, a látványos akcióképeket, a nem szokványos módon bemutatott természeti jelenségeket, az állatvilág életéből kiragadott, megörökített szokatlan, ritkán vagy nehezen fotózható jeleneteket taksálja magasra. A magyar természetfotósok világszerte ismertek, és itt nem csak a világhírű és eredeti, meghökkentő megoldásairól ismert Máté Bencére gondolok. A nagy és rangos, angol, német, orosz, spanyol, olasz stb. természetfotó pályázatokon rendre magyar fotósok is hoznak el egy-egy, vagy akár egyszerre több díjat is.

A természetfotózás művészi oldaláról sokat tanultam Daróczi Csabától, aki már többször elnyerte az Év természetfotósa díjat. A képfeldolgozás a számítógépben zajlik, Zsila Sándor tapasztalt természetfotós indított egy internetes számítógépes képfeldolgozó tanfolyamot, amelyen neki köszönhetően ingyen veszek részt.

Nem olcsóhobbia tiéd, milyen felszerelést használsz?

– Már elemista koromban kezdtem fotózni egy mára már kezdetlegesnek tűnő Canon digitális tükörreflexes fényképezőgéppel. Később jutottam hozzá egy közepes, bevezető szintű géphez. A nagy fényerejű, éles rajzolatú teleobjektívek méregdrágák, én a leghozzáférhetőbb, de még jó minőséget adó objektívekkel dolgozom. Nagyapám megajándékozott egy öreg, leárazott, de profi 400 mm-es teleobjektívvel, sajnos az autófókusz motorja bedöglött, már több mint egy éve javításon van Magyarországon, talán sikerül megjavítani.

A jelenlegi fényképezőgépemmel már negyedmillió felvételt készítettem az elmúlt években, mondhatni megérett a cserére. Az én példám is igazolja, hogy nem, vagy nemcsak a drága felszerelésen múlik a jó természetfotó. Elsősorban alapos ismeretekre, eredeti ötletekre, jó meglátásra van szükség. A sikertelen próbálkozások is tapasztalatot jelentenek, kitartással eredményes lehet az ember.

Hová szoktál még járni fotózni?

– A szüleimmel tavaly nyáron jártunk Erdélyben, ahol sikerült medvét fotózni, bár már sötétedett, amikor a medve előbújt a sűrűből, és kijött az etetőre. A medvéket is be kell etetni, odaszoktatni egy bizonyos helyre, ahol már a lesben felkészülten várakoznak a fotósok. A lesből való fotózás mellett érdekes lehet még a cserkelő fotózás, amikor óvatosan, a növényzet takarásában próbálja meg a fotós becserkészni és „meglőni” a vadat, bár ez kevésbé eredményes módszer. Ha a fotósnak szerencséje van, váratlanul is elébe toppanhat egy erdőből vagy nádasból kibukkanó állat, és ha elég ügyes az ember, szép fotók születhetnek.

A hegyvidéki tájak is érdekelnek, egyik télen magyarországi barátainkkal Szlovéniába mentünk, hogy majd a siketfajd dürgését esetleg lefotózzuk, de akkora hó volt, hogy nem jutottunk fel a hegyre, ahol a fajdkakasokra lehetett volna számítani. A mi síksági környezetünk után felüdülés a hegyekben barangolni, fotózni, bár alaposabb és hosszabb felkészülésre és ott-tartózkodásra lenne szükség az ottani élővilág fotózásához.

Szajkó ellenfényben az erdei itatónál

Szajkó ellenfényben az erdei itatónál

A madarak mellett mit fotózol szívesen?

– Az apróbb élőlények, rovarok és pókok is érdekelnek. Az első Év ifjú természetfotósa díjat éppen egy kézi lámpa fénycsóvájában a hálójában ülő pókkal nyertem meg, egyéb díjazott helyezett képeimmel együtt. A természetes fényt gyakran kell pótolni mesterséges fényforrásokkal, és az apró virágok és állatok fotózásához éles rajzolatú makroobjektívre van szükség.

Mi leszel, ha nagy leszel?

– Még van egy évem a gimnáziumban, hogy eldöntsem milyen egyetemre iratkozzak, de mindenképpen olyan irányban szeretnék tovább tanulni, ami kapcsolatban áll a természetvédelemmel, az élő környezet kutatásával, amelyhez hozzá tartozik a fotózás is. Lehetnék például én is, mint apám, természetvédelmi őr, vagy hivatásos ornitológus, mindenképpen természetvédelemmel kapcsolatos foglalkozást szeretnék űzni, ehhez már úgy érzem megkaptam az alapokat. Az ő szakmai segítsége nélkül nem boldogultam volna, amikor tízéves koromban fényképezni kezdtem. A fotózásban mesteremnek a szintén madárbarát Gergely Józsefet tekintem.

Az nem tud jó természetfotót készíteni, aki nem ismeri a természetet. Az első lépés az ötlet, hogy mit, milyen madarat vagy emlőst szeretnék fotózni, áttanulmányozom a jellegzetességeit, megfigyelem a viselkedését, megkomponálom a képet a fejemben, és csak ezután jöhet a megvalósítás. Akik ezzel foglalkoznak, azt szokták mondani, rendkívül nehéz műfaj, hiszen egy jó természetfotóhoz nemcsak kreativitás szükséges, hanem kitartás, gondos szervezés és sok-sok türelem, néha persze nem árt, ha a szerencse is a fotós mellé szegődik.

Hol láthatók a fotóid?

– Legutóbb az ősszel Kecskeméten, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságán a Természet Házában állítottam ki képeimet a magyarországi Bártol Réka biológus közreműködésével. A Szekeres Levente-Photography Facebook oldalamra rendszeresen töltök fel friss fotókat, az oldalnak már több mint nyolcszáz kedvelője van – mondta a fiatal tehetséges természetfotós.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége