2024. április 18., csütörtök

Doroszlói képeslap a több száz éves körtefa árnyékából

Ebben az évben Doroszló újratelepítésének 265. évfordulóját ünneplik, de a Helyi Közösség Tanácsa évente megemlékezik az újratelepítésről a 2002-ben állított emlékkeresztnél. A település lakosaira általánosságban véve jellemző a hagyomány, az elődök iránti tisztelet. Bizonyosan ezzel (is) magyarázható, hogy a történelem és a közelmúlt viharai nem tudták megtörni a közösséget. Áll, mint a több száz éves körtefa a „doroszlai” erdőben. A doroszlóiak óvják és élik természeti, népművészeti, történelmi értékeiket, adottságaikat.

Doroszlóról 1313-ból találunk írásos emléket, de a területe ősidők óta lakott. Határában kőkori, bronzkori és késő vaskori leletek kerültek elő. Ó-Doroszlót a török elpusztította, Doroszló, mint település a mostani helyén Új-Doroszló néven jelenik meg ismét a XVIII. század elején.

1752-ben, az új telepítés során Zala, Somogy, Komárom és Vas megyékből százötven magyar, katolikus családdal telepítették a falut. Később, 1763 után birodalmi németekkel növelték a falu lakosságának számát. Ezzel egy időben megindult a több megyéből hozott, ugyanazon nyelvet beszélő település népviseleti kultúrájának a kialakulása. Az 1938 óta tevékeny Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesület hagyományőrző csoportjainak, néptáncosainak, fúvós zenekarának (mert talpalávaló dukál, hogy a szoknya úgy forogjon, ahogy kell), a Tájház és a Nagy Kati néni-tisztaszoba fenntartóinak, a faluból elszármazott gyűjtőknek köszönhetően ma már szerte a Kárpát-medencében, sőt a tengerentúlon ismert a népi megnevezéssel szólva doroszlai sokszoknyás, péntős viselet. Ennek eredeti formája szerint régen a szoknyák hosszúak voltak, hogy a viselőjük bokája is alig látszott ki, és alakra úgy festettek, mint a „csibe-burító”, fölül keskeny alul széles. A szoknyák hossza miatt nem volt szükség bugyira, sem farigóra. El lehet képzelni, ahogy ennek láttán félrecsapták árvalányhajjal díszített kalapjukat a doroszlai legények, és irány kérőbe, oltár elé, esküdni, gyermekáldásért imádkozni. Az újratelepítés idején a falu népességének összetétele: 2722 lakosából 2602 magyar, 102 német volt, ebből 2669 római katolikus, 32 izraelita. A második világháború után érkező likai telepesek hulláma, az 1990-es évek délszláv háborújának következményekénti menekültáradat majd a napjainkban tapasztalható, gazdasági okokra visszavezethető elvándorlás megváltoztatta a lakosság létszámarányát, etnikai összetételét: szórvánnyá lett Doroszló. Ki gondolta volna, hogy mindez megadja a közösség számára a lehetőséget, hogy megmutassa – bibliai hasonlattal élve: „amikor gyenge, akkor igazán erős”. Egyre világosabban megállapítható tapasztalati tény, úgy a tömböt, mint a szórványt vizsgálva, hogy akár az ember, egy-egy település, közösség is a nehézségek közepette mutatja meg valódi arcát és erejét.

Doroszló lakossága zömmel fölműveléssel foglalkozik. Akinek földtulajdona van, továbbá, aki vállalkozó szellemű és vállalkozást, céget alapít, az marad és fejleszt. Fontos, hogy nem kizárólag a saját, hanem a közösség érdekét is szem előtt tartva. Ez nemcsak a közép vagy az idősebb korosztályra, hanem a fiatalokra is jellemző a faluban. Családi gazdaságok, mezőgazdasági és gépforgalmazó cégek, autószerelő műhelyek, vendéglátóipari létesítmények, boltok fűződnek helyi vállalkozó kedvű emberek nevéhez. Ez sok esetben megoldja az üresen álló ingatlanok kérdését is. A falugyűléseknek és a társadalom valamennyi szegmensét érintő tevékeny összehangolódásnak köszönhetően várható, hogy a falukép is javulni fog, a lepusztult, üres telkek méltó gazdára találnak. Mindehhez hozzájárul a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhely, a Szentkút vallási, közösségi jelentősége. A minden korban vallásilag elkötelezett településnek a kezdetektől van plébániája.

A Szentkút régi neve Bajkút. Az első okmány Bajkútról, mint községről, 1382. május másodikán jött létre. Szűz Mária-jelenésekről ekkor már adnak számot a feljegyzések. Az első csodálatos gyógyulás 1792-ben történt, amikor a szomszédos településről, Gombosról zarándokolt fiatalember megmosva szemét a Szentkút vizében, visszanyerte látását. Azóta számtalan gyógyulás történt. Ma, a mentális betegségek korában, inkább a lelki bajokra keresnek és kapnak gyógyírt a hívek. A Szentkút folyamatos fejlesztés alatt áll. Jelenleg, Pásztor István közbenjárásának köszönhetően, a magyar kormány 2,6 millió euró támogatást biztosított az építőmunkálatok befejezéséhez. A kegyhely és az egyházközség működéséhez a hívek önkéntes munkája is hozzájárul. A különböző ünnepkörökre – mint az advent, a karácsony vagy a húsvét – együtt készül a közösség.

A civil szervezetek, egyesületek, intézmények: a HK, az Önkéntes Tűzoltó Testület, a Petőfi Sándor Általános Iskola, a Móricz Zsigmond MME, a DISZ Ifjúsági Szervezet, a Mosztonga Vadászegyesület, a Rokkantnyugdíjas Egyesület, a szintén helyi székhelyű, regionális jellegű civil ernyőszervezet, a Kuckó Gyermeksarok és a Dunatáj Egyesülés legkülönbözőbb korú aktív tagjai, munkatársai vesznek részt az ünnepi előkészületekben, foglalkozásokon. A kegyhely, a páratlan természeti környezet, az erdő, a Duna–Tisza–Duna-csatorna partja zarándokok, turisták, írók, művészek ezreit vonzza ebbe a nyugat-bácskai faluba, ahova az év bármelyik szakában érdemes ellátogatni. A fiatalok által szervezett regionális jellegű buliktól kezdve a Doroszlói Varró nevű rendszeres, helyi jellegű emlék- és ajándéktárgyakat készítő alkalmakon keresztül, a hölgyek, urak, fiatalok vasárnaponkénti kláberpartijáig mindenfajta tevékenység megtalálható Bácsdoroszlón. Apropó kláber! A régi magyar kártyajáték helyi hagyományokat követő változatához szabálykönyvet is írtak, amely sok egyéb, a településre vonatkozó információval, érdekességgel együtt megtalálható Doroszló honlapján, illetve a rendszeresen frissülő Doroszló Portálon. A 265 éves településnek nem csak múltja, de jövője is van. Úgy gondolom, a fenti tények olvasatában felesleges az indoklás. Doroszlóról hallani lehet, mert a lakói hallatnak magukról, cselekedeteik igazolják eredményeiket és biztosítják a megmaradást.