A VASÁRNAPI FEKETE MELLÉ

Dömping

Csordás Árpád

2017. április 8., 17:02

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

A gazdaságban és a kereskedelemben ismert az angol dumping (ejtsd: dömping) kifejezés. Mivel a sport, különösen annak legmagasabb szintű része manapság már komoly üzletnek számít, a gazdaság és a kereskedelem törvényei ott is meghatározó tényezők, ezzel eljutottunk ahhoz a ponthoz is, amelytől kezdve a sportban is lehet dömpingről beszélni.

A dömping nem más, mint a piac elárasztása nagy mennyiségű olcsó áruval. Aki dömpinget csinál, anyagi kockázatot vállal, de ezen az áron új piacot szerez, kiszorítja a konkurenciát, vagy megszabadul másképp eladhatatlan árujától. A dömpingáru olcsón vesztegetett, gyakran nem kifogástalan minőségű áru.

Kevesebb mint harminc éve 32 focicsapat kiesési rendszerben játszotta a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, kevesebb mint negyven éve a foci-Eb zárótornáján 4, a vb-ken 16 csapat szerepelt. Ötven évvel ezelőtt még nem volt atlétikai és úszó-vb, nem léteztek a különféle világkupák, világligák, interkontinentális kupák. Ötven évvel ezelőtt sok híres teniszező még nem járt el az Australian Openre, a vízilabda még a teljes Európát sem hódította meg, nemhogy a világot, Afrikában még alig atletizáltak, Amerikában nem kézilabdáztak…

A sport akkor még ünnepnek számított. Kevés volt a meccs, nem túl gyakoriak a nemzetközi rendezvények, nem lehetett válogatni, ahogyan annak idején a tv-csatornák között sem, a publikum pedig valósággal sportéhes volt, és özönlött a stadionokba és csarnokokba. A négy nagy amerikai csapatsport és a hagyományos labdarúgás példája alapján idővel rájöttek, hogy a sportból nagy pénzt lehet csinálni, az élsportolókból pedig jól fizetett szórakoztatók, naponta fellépő gladiátorok lettek. Több mérkőzés kellett, sok új verseny, tömegesebb részvétel, egyszóval nagyobb választék, ezáltal kereseti lehetőség. Amíg egykor például a híres angol–magyar focimeccs vagy egy Clay–Liston ökölvívócsata csaknem éveken át téma volt, manapság már szinte hetente sorakoznak az évtized vagy éppenséggel az évszázad állítólagos meccsei, amelyeknek nagy része egy hét után már feledésbe is merül.

A sport világpiacát elárasztotta az olcsó áru. Olyanokat kiáltanak ki csillagoknak, akik valaha a csapattagok táskáit sem hordhatták volna, a publikum pedig kezdi belátni, hogy nagyon sokszor bizony a minőség helyett olcsó bóvlit kap.

Lassan elérkezünk addig a pontig, amikor már nem lehet fokozni a dolgot. Értelmetlenné válik, hogy minden második válogatott ott legyen az Eb-n, vagy minden negyedik a vb-n szerepeljen. Egyes sportokban azzal indult meg a racionalizáció, hogy a kétéves ciklust négyévesre váltják. Egyes esetekben, amilyen a Davis-kupa, az illetékesek még nem tudják, mitévők legyenek. Így, ahogy van, nem jó, az új ötleteknek pedig sok a hiányosságuk. Csakis azért, mert a legjobb teniszezők eleve leterheltek, a Davis-kupa pedig nem jó kereseti lehetőség. Ebből is, mint általában a sportból, lassan kiveszik az igazi vonzalom.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége