Egyetlen országos versenyen négy aranyérmet akasztottak nemrégiben az óbecsei Szőke Zita úszó nyakába: a március 17. és 19. között megtartott szerbiai nyílt bajnokságon 54 klub 482 versenyzője vett részt, közülük többen Kazahsztánból, Fehéroroszországból, Törökországból és Macedóniából érkeztek. A 13 és fél éves Zita ugyan idősebbekkel versenyzett, mégis több úszásnemben is maga mögé utasította a fiatal ifik mezőnyét. Már a tavalyi éve is nagyon sikeres volt: a téli és a nyári szerbiai országos úszóbajnokságról összesen kilenc aranyéremmel tért haza, mindkét versenyen Szerbia legjobb úszójává választották a serdülők kategóriájában, az iskolai diákolimpián is elsőként ért célba ötvenméteres gyorsúszásban, Szerbia nyílt országos bajnokságán pedig megszerezte élete első érmét – egy ezüstöt – a felnőttek kategóriájában. A tavalyi év legjobb óbecsei sportolónőjének nyilvánított úszóval otthonában beszélgettünk.
• Szinte az utolsó pillanatig az Óbecsén megtartott országos serdülőbajnokságra készültél, végül márciusban legfiatalabbként kerültél az ifik közé, és a serdülők helyett az ország legjobb ifjúsági úszóival csaphattál össze Belgrádban. Milyen eredményeket hozott a versenynaptár hirtelen változása?
– Első ifjúsági országos versenyemen 200 méteres vegyesúszásban első lettem, megjavítottam az időeredményemet, és egyedüliként teljesítettem az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra (EYOF) szükséges B szintet. 50, 100 és 200 méteres gyorsúszásban is a legjobb lettem, 50 és 100 méteres pillangóúszásban pedig ezüstérmet szereztem. Ezeknek az eredményeknek köszönhetően a legfiatalabb úszóként vehettem részt Banja Lukán a négy válogatott, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Horvátország és Szlovénia legjobbjainak hagyományos versenyén. Itt is jól úsztam: 50 méteres gyorsúszásban a 14 éves korig terjedő korosztályban országos csúcsot értem el, 100 méteren pedig sikerült átlépnem egy fontos pszichológiai határt, ugyanis sikerült egy perc alatt úsznom. Ezért az eredményért küzdöttem fél éven át.
• Mióta úszol?
– Négyévesen kezdtem el úszni, Szőke Ottó, az apukám tornatanár, úszóedző, ő kezdett velem foglalkozni. A bátyám is úszott, ma már Pécsett vízilabdázik. Bár szerettem a vizet, olykor inkább játszottam volna edzés helyett – erre is mindig sor került, de szigorúan a tréning után. Manapság délelőttönként apuval, esténként az óbecsei Swim Star Úszóklub edzőjével, Jovan Ječanskival dolgozom.
• Tavaly december óta vagy a szerb válogatott tagja, de magyar klub színeiben is szerepelsz. Milyen felkészülések és versenyek állnak előtted?
– Hamarosan Magyarországra utazom egy hódmezővásárhelyi edzőtáborba, ahol Bán Sándor mesteredző foglalkozik velünk. A Hód Úszósport-egyesületnek 50 méteres a medencéje, és nekem pont 50 méteren kell teljesítenem az A szintet az EYOF-ra. Április 17-én kezdődik a magyar bajnokság Budapesten, azon is részt veszek. Júniusban tartják a Comen-kupát Franciaországban, az ezen való részvételre én ugyan már jogot nyertem, de a kiutazásom nagyban függ attól, sikerül-e ez rajtam kívül más szerbiai úszónak is. Júliusban lesz Győrben az EYOF és a szerbiai országos bajnokság.
• A sok utazás sok hiányzással jár. A törökbecsei Miloje Čiplić Általános Iskola hetedikes, kitűnő tanulója vagy. Hogyan tudsz lépést tartani a többiekkel?
– A tanáraim nagyon megértőek, és külön is foglalkoznak velem, de az osztálytársaim is sokat segítenek a tananyag elsajátításában. A segítségük nélkül nem tudnék eleget tenni az iskolai elvárásoknak.
• Az interneten Szőke Zitáról, a sikeres zongoristáról is olvashatunk. Belefér még az életedbe a versenyszerű zongorázás?
– Az elmúlt öt-hat évben több zongoraversenyen is első díjas lettem. A zeneiskolában a tanáraim, Lovas Đijanta és Székely Marika szabadkai nyugdíjas zongoratanárnő nemcsak a gyakorlásban, de a kitartásban, kiállásban is sokat segítettek nekem. Ma már nem jut elég időm a zongorázásra, de a zene továbbra is része az életemnek.
• Milyen hosszabb távú terveid vannak?
– Ifiként most már sok versenyre eljuthatok, bár legfiatalabbként nehéz dolgom van. Jó lenne ösztöndíjat és támogatót szerezni, mert egyelőre a családi kasszát terhelik a versenyzéssel járó tekintélyes kiadások. Ha az elkövetkező egy évben bizonyítok, remélem, anyagilag is könnyebb lesz. Rengeteg munka áll előttem, mert 2020-ban ott szeretnék lenni a tokiói olimpián.
