A Bácsfeketehegyen megrendezett XXII. Vajdasági Magyar Amatőr Színházak Találkozójának utolsó versenynapján, pénteken négy előadás mérettetett meg.
A díjazottak népes tábora (kép: Szarka Zsófia)
Délután egy órakor az újvidéki Európa Kollégium társulata lépett színre. A darab Patyerek Réka első komolyabb rendezése, a csapat tavaly november óta létezik ebben a felállásban, amikor is egy 56-os összeállítást készített, s ezzel az előadással másfél hónappal ezelőtt kezdtek el foglalkozni. A zsűri a szöveggel és az előadással kapcsolatban megjegyezte, hogy sok a vendégszöveg, az intertextualitás megjelenik, de interteatralitást is felfedezhetünk, hiszen beidéződik a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciója, a Magyar. A zsűri azt ajánlotta az előadás készítőinek, hogy kérjenek szakmai segítséget abbéli igyekezetükben, hogy színházi jelleget tudjanak adni annak, amit gondolnak a világról. Ugyanakkor azt is kiemelték, hogy az Európa Kollégium fontos helyszín a fiatal magyarság életében, hiszen vajdasági emberek ismerkedhetnek meg és élhetnek együtt. S ha egyszer szétrepülnek, akkor is megmaradnak a kapcsolatok, így alakulhat ki a jövő értelmiségi hálózata, s ez rendkívül fontos.
A második előadás, a tóbai Petőfi Sándor színjátszó csoport előadása némi késéssel indult, ugyanis a HÁTország az előírtnál 30 perccel hosszabbra sikeredett. A tóbaiak helyzete az idén nem volt könnyű. Nehéz körülmények között kezdhették meg a munkát, ugyanis sokáig nem volt termük, amikor pedig meglett a terem, nem volt áram. Ráadásul a találkozóra való indulást követően lerobbant a buszuk, az egyik szereplő pedig belázasodott. Nagyon jó volt látni azonban, hogy egy népes csoport állt színpadra, ráadásul legalább 8-9-en közülük először lépett színpadra. Ismét egy olyan csapatot láthattunk, aki élő zenét használ.
A napot a bácskertesi színtársulat folytatta Gosszé Endre Trezka c. darabjával Molnár József rendezésében. A közönség kacagott, tombolt, majd vastapssal köszönte meg az előadást. A zsűri elmondta, hogy rendkívüli dolog, hogy a kupusziniak ilyen szinten ápolják és őrzik a hagyományaikat, a gyönyörű nyelvjárásukat. Ezenkívül a fiatal generációk bevonására is nagy hangsúlyt fektetnek. Ilyen módon továbbörökítik azt az óriási kincset, amit hordoznak magukban. Valahogy így kell népszínművet játszani, nem is lehet másképp! A bírálóbizottság szerint ez az előadás egy profi színház színpadán is megállná a helyét.
A XXII. találkozót a nagykikindai József Attila Színtársulat előadása zárta. A társulat az összes huszonkét eddig megtartott rendezvényen most már huszonkettedik alkalommal mérettette meg magát ezen a rendezvényen. Ők az egyedüliek, akik ezzel büszkélkedhetnek. A nagykikindaiak elég komoly és kortárs szöveghez nyúltak, tehát ezúttal nem mindenáron a szórakoztatás volt a céljuk.
