Ünnepélyes keretek között mutatták be csütörtökön este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban Bicskei Zoltán Álom hava című magyar–szerb történelmi mozifilmjét, amelynek főbb szerepeiben Szilágyi Nándor, Kovács Frigyes, Székely B. Miklós, Barkó György, Tóth Anita, Horváth Csaba, Csendes László, Mercs János, Dánielfy Zsolt, Búza Ákos, Vicei Natália és dr. Papp Lajos látható, a film zenéjének elkészítésében pedig mások mellett Mezei Szilárd, Szabados György, Lukács Miklós, Berecz András, Dresch Mihály és Bakos Árpád is közreműködött.
Az alkotók egy csoportja a bemutató után az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán
Az Álom hava című magyar–szerb történelmi mozifilm budapesti díszbemutatójának kezdetén a rendező, Bicskei Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, aki beszélt a film alapötletének megszületéséről, valamint létrejöttének körülményeiről is, majd a közönség soraiban helyet foglalók közösen megtekintették a különleges hangvételű alkotást, amely egészen a tizenhetedik századig röpíti vissza a nézőket, sajátos történetet tárva eléjük. A hosszas vastapssal kísért vetítést követően az alkotók közösen a színpadra vonultak, ahol a rendező és a forgalmazó szavai után az egybegyűltek az Egyszólam Együttes produkciójával emlékeztek a film egyik szereplőjére, a néhány nappal ezelőtt elhunyt Csendes Lászlóra, majd meglepetésként a film női főszereplője, Tóth Anita a közönséggel együtt mondta el az alkotás kezdetén elhangzó, igen magával ragadó szövegrészletet.
Bicskei Zoltán rendező
– A film ötlete a szorongatottságból született meg. A 2006. október 23-ai népmegveretés ugyanis olyan indulatokat váltott ki belőlem, amelyek hasonlóak voltak, mint azok, amelyeket a balkáni háború ideje alatt éreztem. Az ember, amikor kutyaszorítóba kerül, egyszer csak elkezd álmodozni, főleg az alföldi síkságon élő ember, akinek bizonyos értelemben be kell töltenie a teret, azaz azt az ürességet, amely körbeveszi. Egy képet láttam magam előtt, és ezt a képet kezdtem kibontani tíz és fél évvel ezelőtt. Ennyi eddig tartott, hogy elkészüljön a film, és végre a közönség elé kerüljön – mondta el a bemutatót követően lapunknak nyilatkozva Bicskei Zoltán, a film rendezője. – Minden alkotó ember tudja, hogy a művészetet a teremtőből és a teremtőért csinálja. Nem a közönségnek. A közönség és a közösség annyit kap belőle, amennyire a csatorna működik. A mi csatornáink sajnos igencsak el vannak tömődve, ami miatt elég sokat kell kínlódnunk. Ez az egyik oka annak, hogy a film létrejötte leginkább talán a véres szüléshez hasonlítható. A másik pedig az, hogy az említett szorongatottságban úgy éreztem, fel kell tennem magamnak a kérdést: A népednek csináltál valamit? És ezután úgy éreztem, valami olyasmit kell létrehoznom, amiben nemcsak a gyengeségeink vannak benne, hanem a lehetőségeink is, hiszen a világ mindig megújul, mindig újjászületik. Azt persze nem tudom, mi megéljük-e a civilizációs újjászületést, de azt igen, hogy ezen az alföldi síkságon, amely egykor, ebben az általunk felidézett történelmi pillanatban szinte teljesen üres volt, hiszen alig néhány tucat ember élt a területén, ma ott tartunk, ahol. Ma, amikor azt mondjuk, lélekben gyengék vagyunk, erőtlenek és tanácstalanok, látnunk kell, mennyivel rosszabb helyzetben is voltunk. Egyebek mellett erről is szól a film, meg arról, miként lehet megújulni, milyen görcsök akadályoznak bennünket, milyen álmok szárnyalnak bennünk, és mi minden csírázik a lelkünkben – fogalmazott Bicskei Zoltán.
Az alkotók közül többen is hangsúlyozták, rendkívül különleges élményeket tartogatott számukra a film forgatása, hiszen az aracsi pusztatemplom, amelyben a történet legnagyobb része játszódik, szinte elvarázsolta őket, így a forgatás során felmerülő nehézségek ellenére is igen szívesen emlékeznek vissza az ott eltöltött időre.
– Az aracsi pusztatemplomban forgatni igazán különleges élmény volt, hiszen a falai közé belépve az ember valóban megérzi a múltat, megérzi a múlt eseményeit és mindazt, amit a falak sugároznak magukból, éppen ezért úgy érzem, ezen élmények megélésének a lehetősége mindent megért – emelte ki Szilágyi Nándor, a film egyik főszereplője. – Eleinte sokat töprengtem azon, milyen módon formáljam meg az általam alakított figurát, aztán rájöttem, nem kell kitalálnom, hogyan viselkedtek, hogyan mozogtak az emberek abban az időben, hiszen ugyanolyan emberek voltak, mint mi, ezért elsősorban a természetességre törekedtem a megformálásakor. Nem könnyítette meg a dolgunkat az, hogy tíz éven át elhúzódott a filmkészítés folyamata, különösen úgy, hogy többször is belekezdtünk a munkába, és ilyenkor mindig újra kellett tanulnunk a szöveget, ami folyamatosan változott, ráadásul nem is kis mértékben. Ennek ellenére nagyon fontosnak tartom ezt a filmet, ugyanis úgy vélem, igen erőteljes hatást tud gyakorolni, nemcsak ránk, alkotókra, hanem a nézőkre is, hiszen bizonyos momentumai a mai időkre is kivetítődnek – tette hozzá Szilágyi Nándor, akivel mindebben a film női főszerepét alakító Tóth Anita is egyetértett.
– Külső szemmel talán nehéz elképzelni és megérteni azt az elhivatottságot, amellyel ezt a filmet készítettük, hiszen éveken át nem adtuk fel, még az olykor igen viszontagságosnak tekinthető körülmények ellenére sem. Csodálatos volt az a helyszín, amelyen a forgatás zajlott, engem egyébként is nagyon megnyugtat a természet közelsége, ez a táj azonban annyira lenyűgözött, hogy sokszor kint akartam aludni is – magyarázta Tóth Anita, aki elmondta, mindvégig érezték önmagukban és a rendezőben azt a hitet, amely egyértelművé tette számukra, ennek a filmnek meg kell születnie. – Úgy gondolom, valamennyien éreztük azt az üzenetet, amely ma szinte teljesen hiányzik a világunkból, azt, mennyire fontos megtalálnunk az igazi utat mind a saját lelkünkhöz, mind másokéhoz. Hittünk abban, hogy valaki valami olyasmit szeretne létrehozni, ami nagyon ritka, és ez engem is nagyon meghatott, hiszen magam is hasonlóan gondolkodom a világról, mint ahogyan a rendező, Bicskei Zoltán. Úgy vélem, annak ellenére, hogy a film története pontosan meghatározható időben zajlik, olyan szempontból kortalannak tekinthető, hogy mai ruhákban is ugyanarról szólna, mint amiről a korabeli jelmezekben szól, arról, ki talál meg, vagy ki vesz észre egy-egy igazi követ. Ezért is hoztam premierajándékként mindenkinek olyan varázsköveket, amelyeket magam gyűjtögettem, és amelyeket meg is címeztem, ugyanis érzésem szerint minden ilyen apróságban benne van a nagy egész, csak éppen nem vesszük észre – fejtette ki a bemutatót követően Tóth Anita.
Az Álom hava című magyar–szerb történelmi mozifilm vajdasági bemutatóját a tervek szerint április 21-én, pénteken tartják meg Újvidéken, ezt követően pedig a Magyar Nemzeti Tanács és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával összesen huszonnégy településen tekinthetik majd meg az érdeklődők.
