Április másodikán – vasárnap – tartják meg az elnökválasztást Szerbiában. A törvény értelmében az a jelölt győz, amelyik megszerzi a leadott szavazatoknak több mint a felét.
Ha ez egyik indulónak sem sikerül, két hét múlva egy újabb fordulót tartanak, amikor már csak a két legtöbb voksot begyűjtött államfőjelölt indul a szavazatokért. A jogszabály kikötése az, hogy ilyen esetben 15 napon belül meg kell tartani a második fordulót, s a szavazást nem lehet munkanapon tartani. Ebben a második fordulóban az számít győztesnek, aki több szavazatot kapott.
A jelöltek sorrendjét az határozza meg, hogy hány szavazatot szereztek az első körben. Az előírások értelmében a több szavazattal rendelkező neve lesz az első a listán. Kettőnél több jelölt is bejuthat a második fordulóba, ha az első forduló eredménye úgy alakul, hogy többen is osztoznak az első vagy a második helyen. Ha a második fordulóban is fej fej mellett végezne a két vagy több jelölt, akkor megint megismétlik a szavazást 15 napon belül. Természetesen meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy két indulónál többen bekerüljenek a második fordulóba, vagy hogy a második körben sem lesz győztes, és egy harmadik szavazást is kelljen tartani.
A parlamenti választásokkal ellentétben, az elnökválasztás alkalmával a részvételi adatokat nem a választói névjegyzék kivonata, hanem az urnákba dobott szavazólapok száma alapján határozzák meg. A szavazóhelyek vasárnap 7 és 20 óra között tartanak nyitva. A Köztársasági Választási Bizottságnak kötelessége 96 órával, azaz 4 nappal a szavazóhelyek bezárását követően közölni a választás eredményeit. Mint ismeretes, előzetes eredményeket már vasárnap este is közölnek a bizottságnak és a választásokat megfigyelő szervezeteknek a képviselői. A hivatalos eredményeket a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében jelentetik meg.
Az idei elnökválasztáson 11 jelölt indul. Őket mutatjuk most be, a szavazólapon szereplő sorrendnek megfelelően.
1. Saša Janković (46) – Független elnökjelölt. A Félelem Nélküli Szerbiáért Polgárok Csoportja jelölte államfőnek. A Demokrata Párt, az Új Párt, az Elég volt! mozgalom Polgári Platformot létrehozó korábbi tagjai is támogatták indulását. Újságíró, jogász, emberi jogi aktivista, 2007 és 2017 között köztársasági ombudsman. Értelmiségiek, közéleti személyiségek: irodalmárok, tanárok, művészek által aláírt felszólításnak eleget téve vállalta az elnökválasztáson való indulást, február 7-én lemondott ombudsmani tisztségéről. Számos civil szervezet támogatta indulását, köztük a Ne fojtsuk meg Belgrádot!, a Támogasd az RTV-t és a Magyar Mozgalom is.
Janković 1970-ben született Loznicán, Belgrádban diplomázott, a Jogi Karon. A Politikai Tudományok Karán 2005-ben egy képzést követően megszerezte a nemzetbiztonsági és globális biztonsági szakértő címet. Az EBESZ szerbiai küldöttsége az év személyiségének járó díjban részesítette 2011-ben.
2. Vuk Jeremić (41) – Független elnökjelölt. A Jobban kell! Polgárok Csoportjának jelöltje, indulását támogatta a Szociáldemokrata Párt, az Új Szerbia, az Együtt Szerbiáért és a Szerbiai Népi Mozgalom is. A Demokrata Párt korábbi tagja, 2013-ban kizárták a választási vereséget követő párton belüli szakadások következtében. Szerbia külügyminisztere volt 2007 és 2012 között. Az ENSZ Közgyűlésének elnöke 2012 és 2013 között. Elnöklése idején kapott Palesztina megfigyelői státust az ENSZ-ben. A Nemzetközi Együttműködés és Fenntartható Fejlődés Központjának (CIRSD) alapítója és elnöke.
1975-ben született Belgrádban. Első diplomáját a Cambridge-i Egyetemen szerezte meg kísérleti és elméleti fizika szakon. 2003-ban a Harvardon államigazgatás és nemzetközi fejlődés szakon szerzett újabb oklevelet. 2011 óta a Szerbiai Teniszszövetség elnöke.
3. Miroslav Parović (32) – A Népi Szabadságmozgalom elnökségének elnöke és államfőjelöltje, magát a nemzeti konzervativizmus képviselőjének nevezi. A szélsőjobboldali Dveri mozgalom egyik irányítója volt, Újvidéken listavezetőként vett részt a helyhatósági választáson 2012-ben. A koalíciós tárgyalásokat követő kizárása után megalapította a Harmadik Szerbia pártot, mely 2016-ban Népi Szabadságmozgalommá alakult át. 2012 és 2016 között az újvidéki polgármester energiaügyi tanácsosaként dolgozott. Nemzetközi konferenciákon vett részt, európai szélsőjobboldali pártokkal épített kapcsolatokat, az új, Párizs–Berlin–Moszkva tengelyre alapuló Európa híve.
1984-ben született Nagybecskereken. Az Újvidéki Egyetemen, a Műszaki Tudományok Karán szerzett diplomát elektrotechnikai és számítógépes mérnökként.
4. Saša Radulović (51) – Az Elég volt! elnöke és jelöltje. Nevét a nyilvánosság a leginkább Ivica Dačić kormányának átalakítását követően, 2013-ban ismerte meg, amikor gazdasági tárcavezetővé nevezték ki Mlađan Dinkić helyére, a Szerb Haladó Párt javaslatára, párton kívüli, független szakértőként. Mindössze néhány hónapig, 2014 januárjáig töltötte be ezt a tisztséget. A kormányból történt távozásakor létrehozta az Elég volt! politikai mozgalmat, mely a 2014-ben megtartott rendkívüli parlamenti választásokon ugyan még nem, a 2016-os választásokon azonban már sikeresen bejutott a Köztársasági Képviselőházba. A mozgalom 2017 márciusában párttá alakult.
Radulović 1965-ben született Bihaćon, a mai Bosznia-Hercegovina területén. Szarajevóban, az Elektrotechnikai Karon diplomázott. A nyolcvanas évek végén külföldre emigrált, Kanadában, Németországban és az USA-ban is dolgozott. A Siemens nukleáris erőművekkel megbízott szakértője is volt. 2005-ben tért haza Szerbiába, néhány vállalat csődeljárását vezette le.
5. Luka Maksimović (alias Ljubiša Preletačević Beli, 26) – A Beli – Csak erősen! elnevezésű polgári tömörülés jelöltje, a mladenovaci Sarmu prob'o nisi párt elnöke. Kampányát a szerbiai politikai élet kigúnyolására, parodizálására alapozza. Mladenovacon sikertörténetet könyvelhet el ez a viccpárt, hiszen a 2016-ban megtartott helyhatósági választáson második helyen végzett a Szerb Haladó Párt mögött, megszerezve a voksok 21 százalékát és 13 képviselői helyet az ottani testületben. A kezdeményezés nagy eredményének tekinti, hogy az ivóvíz minőségi vizsgálatait sikerült szigorítani Mladenovacon és ezzel egy a polgárok számára fontos kérdést megoldani – ellenzékből.
Maksimović 1991-ben született a Mladenovachoz közeli Velika Ivanča településen. Kommunikációs és médiatudomány szakos egyetemi hallgató. Korruptnak, hataloméhesnek tartja a hazai politikai élet képviselőit.
6. Aleksandar Vučić (47) – A Szerb Haladó Párt elnöke, a hatalmi koalíció jelöltje, jelenlegi miniszterelnök. Indulását támogatja a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerbiai Szociáldemokrata Párt, a Szocialisták Mozgalma, a Szerb Megújhodási Mozgalom, az Egységes Szerbia, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártja, a Szerbia Ereje Mozgalom, a Szerbiai Zöldek, a Bosnyák Demokratikus Közösség és a Szerbiai Demokrata Pártból kivált képviselők egy csoportja. Szerbia miniszterelnöke 2014 óta, előtte két évig kormányfőhelyettes. Korábban a Szerb Radikális Párt vezetőségének tagja, majd az európai integrációk körüli nézeteltérést követően Tomislav Nikolić leköszönőfélben lévő államfővel megalapítja a Szerb Haladó Pártot. Kormányzása idején jelentős előrelépések történnek az európai integrációs úton és felfelé ívelnek a magyar–szerb kapcsolatok is.
Vučić 1970-ben született Belgrádban. A Jogtudományi Karon szerzett diplomát.
7. Boško Obradović (40) – A szerb nemzeti irányvonalat képviselő Dveri elnöke és egyik alapító tagja. 1976-ban született egy Čačak melletti faluban. A Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerb irodalom szakon diplomázott. 1999-ben még egyetemistakorában kezdeményezte a Dveri srpske folyóirat kiadását, később pedig a Sabor Srpske Omladine, a Srpska Mreža és a Svetosavska Škola, a szerb nemzeti öntudat erősítését szolgáló projektumok kezdeményezője és koordinátora lett. 2012-ben a Dveri köztársasági parlamenti és čačaki helyi önkormányzati választási listáinak is jelöltje. A politikai csoportosulás a köztársasági parlamentbe nem jutott be, a čačaki városi képviselő-testületbe viszont igen. A párt a 2016-os köztársasági parlamenti választásokon átlépte a választási küszöböt, azután, hogy május 4-én 15 szavazóhelyen megismételték a voksolást. Obradović azóta a párt frakcióvezetője. A Catena mundi könykiadó állandó munkatársa, szerkesztői munkakörben.
8. Vojislav Šešelj (62) – A Szerb Radikális Párt alapítója és elnöke, most pedig elnökjelöltje. 1954-ben született, okleveles jogász, jogi tanulmányait rekordidő alatt, két év és nyolc hónap alatt végezte el Szarajevóban. Megjárta Hágát, ahol a nemzetközi törvényszéken háborús bűnök elkövetésével vádolták. 2003-ban önként utazott Hágába és adta fel magát a törvényszéken. Šešelj azért vonult Hágába, hogy bizonyítsa saját ártatlanságát és egyben a nemzetközi törvényszék törvénytelen és részrehajló voltát. Védőt nem kért, önmaga látta el saját jogi védelmét. 2014-ben a törvényszék a vádlott egészségügyi állapotára hivatkozva ideiglenesen szabadlábra helyezte, majd 2015-ben felmentette a Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Vajdaságban elkövetett, gyűlöletszítással és háborús bűnökkel kapcsolatos vádak alól. Hazatérését, azaz a 2016-os választásokat követően pártja ismét bejutott a Szerbiai Képviselőházba. Eddig négyszer pályázott az államfői tisztségre.
9. Aleksandar Popović (45) – 1971-ben született Belgrádban. Középiskolai tanulmányait Moszkvában végezte, egyetemi tanulmányait pedig Belgrádban fejezte be, okleveles vegyészként. Mesterfokozatot a floridai állami egyetemen szerzett. 2009 februárja óta a Hemofarm gyógyszergyár marketinggel megbízott alelnöke. 2003-ban a Szerbiai Demokrata Párt végrehajtó bizottságának elnökévé választották meg, most a párt elnökségi tagja. 2004 és 2007 között, az első Koštunica-kormányban a tudományügyi és környezetvédelmi minisztérium élén állt, a második Koštunica-kormányban pedig az energetikai miniszter tisztségét látta el. Pártja a belgrádi helyhatósági választásokon 2008-ban, 2012-ben és 2014-ben is polgármesternek jelölte. Korábban atlétikával is foglalkozott, a Crvena zvezda, a moszkvai Dinamo, a brüsszeli Excelsior és a floridai állami egyetem csapatának éremszerző futója volt. A Belgrádi Egyetem Vegyészeti Karának rendes tanára.
10. Milan Stamatović (57) – Immár negyedik mandátumban a zlatibori Čajetina polgármestere, akit az Egészséges Szerbiáért – Milan Stamatović polgári csoportosulás jelölt államfőnek. A Szerb Néppárt egyik alapítója, ugyanakkor pártjával ellentétben nem támogatja a Szerb Haladó Pártot, így a szinte minden helyi önkormányzatban hatalomból politizáló SZHP Čajetinában ellenzékbe kényszerült. 1960-ban született Čajetinában. Foglalkozása technológus. 1996 és 2000 között a DEPOS ellenzéki képviselője volt a helyi községi képviselő-testületben, 2001 és 2004 között pedig a képviselő-testület végrehajtó bizottságának elnöki tisztségét látta le. A polgármesteri tisztséget 2004 óta tölti be. 2000 és 2014 között a Szerbiai Demokrata Párt tagja, később kilépett a pártból, és kezdeményezte az SZNP megalakítását.
11. Nenad Čanak (57) – Okleveles közgazdász, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnöke, köztársasági parlamenti képviselője, most pedig elnökjelöltje. Egyetemi tanulmányainak befejezését követően rövid ideig hivatásos zenészként dolgozott, majd 1986-ban a Naftagas állami vállalatban helyezkedett el. 1990-ben nyolc hónapig a Yutel marketingosztályának igazgatója. Miután felmondott, magánvállalatot alapított. A VSZL-t 1990 júliusában alapította meg. Azóta a párt minden egyes közgyűlésén őt választják meg elnöknek. 1997-ben a Vajdaság Koalíció listájának jelöltjeként bejutott a köztársasági parlamentbe. A DOS, azaz a Szerbiai Demokratikus Ellenzék jelöltjeként 2000-től kezdve képviselő, illetve házelnök a Tartományi Képviselőházban. A 2007-es köztársasági parlamenti választásokat követően a köztársasági képviselőház képviselője. 2012-ben lemondott mandátumáról, mivel Újvidéken kocsmai verekedésbe keveredett. 2014-ben visszatért a Szerbiai Képviselőházba. Öt könyv szerzője. 1959-ben Pancsován született.
