2024. április 16., kedd

Gigantikus

Az olimpia költségeivel kapcsolatban jegyeztem föl legutóbb a gigantikus jelzőt, a híradások ugyanis arról szóltak, Párizsban is népszavazást kezdeményeznek a 2024-es olimpiai játékok megrendezéséről a gigantikus kiadások miatt. Korábban, még novemberben, a black friday idején az egyik internetes cikk taglalta, hogy a fekete péntek brutális leárazással, óriási akciókkal várja a vásárlókat, ami nemcsak nekik jó, hanem a cégeknek is, amelyek gigantikus profitra tehetnek szert.

Mint ismeretes, a gigantikus jelentése hatalmas, óriási. Maga a szó a latin–görög eredetű gigász származéka: a gigászok az ógörög mondák óriási termetű, szakállas, kígyólábú lényei, Gaia és Uranosz fiai voltak, akik az olümposzi istenek ellen is háborút indítottak. Ma gigásznak nevezzük a különleges szellemi képességű embert, szellemóriást is. Nemcsak erről tájékoztat a szótár, hanem arról is, hogy a gigantikus szó választékos stílusjelölésű, vagyis az igényesebb, emelkedettebb nyelvhasználatra jellemző. Ez a jelölés meglepő, különösen, ha tovább kutakodunk a sajtóbeli példák után, amelyek között a következőkre lelhetünk: Gigantikus kakasszörnyön álmélkodik a világ; Gigantikus dugó lesz az Árpád hídnál; Észak-Korea gigantikus atomrobbantásra készülhet; Gigantikus gyémántot talált egy afrikai pap; Gigantikus galaxisgyűrű kérdőjelezi meg Einstein elméletét. Ez csak néhány cím az internetes cikkek között böngészve, amelyek az utóbbi egy-két hónapban születtek, vagyis a gigantikus jelző igencsak gyakori a sajtónyelvben. Úgy tűnik, választékos stílusértékűből sajtónyelvi divatszóvá kezd válni, ugyanolyanná, mint a rovatunkban korábban már említett brutális és ikonikus, amelyek a túlzó megfogalmazás eszközei. Az ilyen szellemben írt cikk lényege ugyanis a figyelemfölkeltés, ezért már az első bekezdésben, de legtöbbször már a címben belebotlunk egy figyelemfölkeltőnek szánt szóba, amelynek az a célja, hogy kíváncsivá tegye az olvasót. A túlzó megfogalmazás jellegzetessége, hogy állandóan meg kell újulnia, ha ugyanis sokszor jön szembe egy ilyen szó, már elveszíti eredeti célját, unalmassá válik. A sajtót ez folyamatosan a nagyszabású jelzők használatára készteti, aminek következtében ezek a szavak elkopnak, semmitmondóvá válnak. Ez történt az olyan jelzőinkkel, mint az óriási, a hatalmas, az ikonikus, az emblematikus, a brutális vagy éppen a gigantikus. Már nem kapjuk föl a fejünket, ha ezeket olvassuk, hiszen számtalanszor tapasztaltuk, hogy olyan dolgokat is jellemeznek velük, amelyek valójában se nem ikonikusak, se nem emblematikusak, még csak nem is gigantikusak.

Ezek az elcsépelt szavak tehát arra szolgálnak, hogy félrevezessék az olvasót, de nemcsak emiatt nem szerencsés a használatuk, hanem azért sem, mert így háttérbe szorul a szókincsünknek jó néhány olyan eleme, amely az adott szövegkörnyezetben árnyaltabban kifejezheti ugyanazt a tartalmat. A gigantikus helyett ilyenek lehetnek a következők: nagyszabású, emberfeletti, roppant, mérhetetlen, eget verő, irdatlan, terjedelmes, tekintélyes stb. Sok esetben ezek figyelemfölkeltőbbek, mint az unalmassá vált szavak, ezáltal arra is rávilágítanak, a nyelvünk mennyire gazdag jelzőkben, amelyek különösen alkalmasak arra, hogy választékosan fejezzük ki magunkat.