2024. március 29., péntek
EGY GYAKORLÓ ANYUKA NEM MINDENNAPI MINDENNAPJAI

Jó a mester a háznál

Pontosan nem tudom, mikortól, mert már nem is emlékszem rá (vélhetően ebbe nőttem bele), nálunk az úgynevezett férfimunkát is (szinte kizárólag) nők végezték. Nem feminizmus, nem is az emancipáció túltengése miatt, hanem szükségből: nem volt férfi a háznál. Az öcsém eleinte kicsi volt az efféle kihívásokhoz, aztán, mire felnőtt a feladathoz, lelécelt Szabadkára tanulni. Szóval, megint csak egy csokornyi nő maradt… Teljesen normális volt számomra kicserélni egy villanykörtét, kiégett biztosítékot bütykölni, vagy éppen a villásdugót megreparálni, csatornát pucolni.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a zembör ezermesterként is megállja a helyét. Nem nyúlhattam mellé, olyan pasit kellett szereznem, aki kapásból tudja, mit kell tenni egy megbokrosodott, pattogó mosógéppel. Tudat alatt, minden bizonnyal, komolyan befolyásolt az a tény, hogy láttam, milyen ügyes is a drága. És ha valamit nem szeretek, az a létra tetején egyensúlyozni egy bádogcsatornába kapaszkodva. Aztán megfigyeltem, hogy a zembör a legtöbb háztartási galibát gond nélkül hárítja. Itt már nem volt menekvés számára. Bánhatja!

Eleinte furcsa volt, hogy nem nekem kell megoldani a fölmerülő problémákat, de egész gyorsan meg lehet szokni az új helyzetet, ha már muszáj. Csatornát már tizenéve nem pucoltam, és nem is szeretnék, de azért, ha kell, szívesen segítek a zembörnek, amikor inasra van szüksége. Ennyi év alatt összeszokott párossá váltunk, fél szavakból is értjük egymást. De már látom, nem lesz ez sokáig így! Megjelent a házban egy újabb kis mester, aki rövid idő alatt bebizonyította, vele bizony számolni kell!

Az ifiúr, mióta csak megtanult helyet változtatni, különös élvezettel szabadul rá apja szerszámosládájára. Minden alkalmat megragad, hogy nyakig belemerülhessen a ládikóba, és kedvére leltározhasson benne. Általában gyorsan leszereli a főnök a kísérletező kedvű újoncot, de egyre határozottabban látszik, nem esett messze az alma a fájától, mert Pepe is egyre ügyesebben nyúlja le a kalapácsot, és tűnik el vele megszerelni valamit. Mire észbe kapunk, már Vörös Ördög (a macska) farkincája fölött ügyködik vele…

Van saját szerszámosládája is, mindenféle férfias eszközzel. Hogy kéznél legyenek, a ház különböző pontjain hagyja szét őket. (Mondom, igazi férfi!) Amint lehetősége van rá, szerel, fúr, kalapál, szegel, szorít. Amikor meg az apja javít valamit, ő is ott kíbicel, igyekszik ellesni a „szakma” fortélyait. Még pislogni is elfelejt ilyenkor. Tátott szájjal és enyves kézzel figyeli a folyamatot. Alig várja, hogy apa figyelme lankadjon, azonnal munkába áll a frissen megfújt szerszámmal. Szakszerűségéhez és elszántságához egy pillanatra sem fér kétség, mégis, ahányan vagyunk, rohanunk lefegyverezni a kis Mekk mestert.

Ám ő nem lankad, úgy van vele, gyakorlat teszi a mestert, ezért minden alkalmat megragad tudása csiszolására. Egyik nap az esti csendet egyszer csak egy nagy robaj szakítja meg, dől a ház. Rohanunk a gyerekszobába, a kicsi áll a rumli (és a rakás) közepén, értetlenül mered a halomra:

– Összedőlt a csúszda. Kicsavartam rajta az összes csavart!

És csillog a szeme. Meg kezében az utolsó csavar. Amit én, amúgy, a csúszdához kapott csavarkulccsal szoktam meghúzni, hogy biztosan álljon a szerkezet. Hiába no, jó a mester a háznál!