A Szabadkai Városi Könyvtárban csütörtökön került sor Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminiszterének, az első szabadon választott magyar parlament kormánypárti frakcióvezetőjének …és az ünnep mindig elmarad? című könyvének bemutatójára. A rendezvényt nagy érdeklődés övezte. A szerzővel Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke beszélgetett, aki a könyvet is méltatta.
Kónya Imre és Gulyás Gergely a könyvbemutatón (Fotó: Lukács Melinda)
– Alapos tényfeltáró munka van a könyv megírása mögött. Kónya Imre sokat adott arra, hogy a könyvben szereplő tények megalapozottsága semmilyen kétséget ne hagyjon maguk felől. A könyv egy nem kellően megörökített és sok szempontból méltatlanul elfeledett időszaknak állít emléket, alapvetően az 1989–1994 közötti történéseket öleli fel. A nagy érdeklődés azt mutatja, hogy nem volt hiábavaló a megírása. Igény van arra, hogy a rendszerváltozás utáni időszakot valaki hitelesen, személyes emlékeit is felelevenítve tárja az olvasók elé. A könyvet azért is ajánlom szertettel mindenkinek, mert kifejezetten olvasmányos, nehéz letenni, személyesen átélt történeteket tartalmaz, és sok mindent elárul arról, hogy egy történelmi időszakban, a diktatúrából a demokráciába való átmenet idején, az ország miként működött, hol születtek a legfontosabb döntések. A fokozott érdeklődés arra is rámutat, hogy a határon túli területeken élő magyarság sem felejtette el, hogy a nemzetpolitikában az újrakezdés ideje a rendszerváltozáshoz, az Antall-kormányhoz, az MDF-hez, személyesen Antall Józsefhez és az ő legszűkebb vezetőtársaihoz kötődött. Azok az alapok, amelyek akkor lettek lefektetve, a mai napig is minden polgári, jobboldali, nemzeti kormánynak vezérfonalaként szolgálnak – hallottuk Gulyás Gergelytől.
A könyvbemutatón Kónya Imre kifejtette, hogy mi késztette a könyv megírására.
– Alapvetően sztorikat gondoltam leírni, történeteket, amelyeknek részesei voltam. Ezzel azt akartam bizonyítani, hogy a ma már történelmi események nem nélkülözték a humort sem. Tulajdonképpen emberi történeteket akartam írni. Jellemezni azokat, akik a szereplői, főszereplői voltak ezeknek a változásoknak, mivel elég jól ismertem őket. Nemcsak a hozzám közelállókat, hanem az ellenzékieket is. A könyv nagy része arról az időszakról is szól, amikor még mindannyian együtt voltunk. Ez egy gyönyörű periódus volt, kegyelmi időszaka a magyar közéletnek. Sajnos 1990-ben, a választások után megszűnt, de fel akartam eleveníteni az egymásra találás és az egymás ellen feszülő időszakot is. Mindig abba az illúzióba ringattuk magunkat, hogy végső soron az alapvető kérdésekben sikerül megállapodnunk. Nagyon sokszor persze nem sikerült. A könyv címe is erre utal. Valahogy az ünneplés mindig elmaradt. Szabadok és függetlenek lettünk, de mégsem tudtunk együtt ünnepelni. A cím mégis optimista, jelen időben van, kérdőjellel a végén. Lehet, hogy egyszer mégis lesz egy közös ünnep. Evégett is írtam ezt a könyvet, alapvetően azért, hogy emléket állítsak a változás időszakának, azoknak, akik ebben részt vettek, és akik közül sokan már nincsenek közöttünk – mondta Kónya Imre.
Ahogyan hallhattuk, a könyv névmutatója 500 nevet tartalmaz, a könyvbemutató során Kónya Imre politikusokat is jellemzett, például Antall Józsefet, Pozsgay Imrét, Kövér Lászlót, Szabad Györgyöt és Orbán Viktort.
