A bánáti Magyarittabén istentisztelettel, katonadalokkal, szavalatokkal és a Kossuth-szobor megkoszorúzásával emlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire. A helyi közösség nevében Biacsi Karolina kőszobrász, restaurátor, a VMSZ nevében pedig Fremond Árpád alelnök mondott ünnepi beszédet.
A Magyar Nemzeti Tanács küldöttsége koszorúz (Ótos András felvétele)
A megemlékezés istentisztelettel kezdődött a református templomban. Harangozó László szabadkai lelkész hirdetett igét. A templom szükség esetén oltalmat nyújtott Kossuth Lajos 1904-ben felállított szobrának. 1919 és 1941 között például a templom karzati lépcsője alatt őrizték, miután a szerb katonák lelökték a talapzatról. 1941 tavaszán a „bujdosó” szobrot újra a talapzatra helyezték.
Az újabb kori megemlékezések a Kossuth-szobornál 1990-ben kezdődtek. Az idők folyamán a végeken élő bánáti magyarság legfontosabb jelképévé magasodott.
– Ma március 15-e, azt hiszem, hogy csak ezt jelentheti számunkra: a tettet, a cselekvést és a jövőbe vetett hitet. Ahogyan Kossuth itt ránk néz, azt hiszem, hogy pontosan ezt az erőt tudjuk most továbbvinni. Lélekben, testben. Azért fontos, hogy minél többen eljöjjenek ide. Ne csak ilyen alkalmakkor, hanem bármikor, az év bármelyik időszakában. Hiszen egy olyan kultikus helyen vagyunk, amely nemzetet, hitet és erőt tud egyszerre jelképezni – nyilatkozta Hajnal Jenő, az MNT elnöke.
Kossuth Lajos mellszobra azonban 2015. április 3-án – nagypéntek hajnalán – eltűnt. Ez mély elkeseredést váltott ki a faluban, hiszen az itt élők 111 éven keresztül – nehezebb időkben is – megőrizték a „nemzet atyjának” a szobrát. Sem a szobor, sem az elkövetők mindmáig nem kerültek elő. Az elkeseredést hamar felváltotta a tenni akarás és az összefogás. Határon átnyúló együttműködéssel elkészült az új Kossuth-szobor, amely az eredetinek hű (rekonstruált) mása, a magyarországi Soltvadkerten álló – ugyancsak Horvay János által készített – alkotásról lett ugyanis lemintázva. 2016. március 15-én történt meg az újraavatása.
– Kossuth Lajos Magyarittabénak példakép. Amikor eltűnt a szobor, úgy érezte mindenki, a példaképtől fosztották meg. A magyar identitás, a magyar nyelv, kultúra, hit, a múltnak a sokféle harca, kudarca és öröme – ezt mind Kossuth Lajos testesítette meg, és ezt veszítette el a nép. Most visszakaptuk, Isten segítségével. Lelkileg megnyugodhatott mindenki, hogy igen, van egy vezetőnk, akire felnézhetünk – mondja Marton Károly református lelkész, hangsúlyozva, hogy nem elég a szobor, a magyarságtudatot is gondozni kell.
Fremond Árpád, a VMSZ alelnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy egyik legfőbb üzenete az 1848/49-es szabadságharcnak az, hogy mi, magyarok, csak saját magunkra számíthatunk.
– A szabadságharc is megmutatta, hogy egyedül vagyunk, csak magunkra számíthatunk. Mi is itt ma csak magunkra számíthatunk. Akkor tudunk megmaradni az elkövetkező időszakban is, hogyha egy erős közösség áll mögöttünk. Ha egy összefogott, összetartó, erős közösség maradunk, akkor hiszem, hogy nem kell félnünk, és könnyen vesszük az akadályokat – mondta.
A kegyelet virágait a Kossuth-szobornál elsőként Magyarittabé polgárai helyezték el. Koszorúzott a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, de a vajdasági önkormányzatok és civil szervezetek képviselői is.
