2024. április 19., péntek

Miért mosolyog a zsonglőr?

Kalandozások térben és időben, tündérmese és realitás között Fekete I. Alfonzzal

Kishegyesről azt szokták mondani, főként a helybeliek, hogy az írók faluja. Valóban sok író neve köthető Kishegyeshez, ezek sorát gyarapítja Fekete I. Alfonz, alias Fodor András is. A fiatal író Kishegyesről származik, és a közelmúltban itt mutatta be első könyvét, A mosolygó zsonglőrt. András a JAKkendő-díj pályázatán nyert, és ennek köszönhetően jelent meg a könyve. A díjat a József Attila Kör és a MrSale Öltönyház alapította 2012-ben, és a 40 évnél fiatalabb, kötettel még nem rendelkező költők, írók és drámaírók között osztják ki minden évben.

A fiatal szövegzsonglőr családjával együtt költözött Magyarországra, és hét éve foglalkozik írással.

– Vajdaságban születtem 1986-ban, aztán, mint több embernél, közbeszólt a háború, így 1992-ben átköltöztünk Magyarországra. Azóta életvitelszerűen ott élek. Szegeden végeztem angol szakon, majd Budapesten megszereztem a magiszteri címet. Most Szegeden fogok doktorálni, szintén angol irodalomból. 2010 óta írok, a legelső szövegeimet az újvidéki Hídban publikáltam. Azóta is vissza-visszatérek, ahogy az időm engedi.

Mit kell tudnunk az első könyvedről?

– A könyvben a történelem, a mitológia, a mesék és a tündérmesék egy nagy tálba kerülnek. Ezt gyakorlatilag összehabarom, és kisütöm. A könyvben 11 novella szerepel. Egy alapvetően fantasztikus mű ez, viszont úgy pózol, mintha realizmus lenne. Sőt, szerintem helyenként minden probléma nélkül olvasható a realizmus felől. A korábbi szövegeimben közelebb álltam a realizmushoz, aztán ahogy haladtam előre az időben, ez alakult. De szerintem óhatatlan, hogy alakul az ember stílusa, az, hogy hogyan látja a világot, és bánik egy szöveggel. A könyvben vannak olyan novellák, amelyek utazó novellák. Ezt úgy értem, hogy távoli időben és térben utazunk, teszem azt, az ezredfordulós Bizáncba utazunk vissza, ahol a császár lányával kalandozunk. Vagy például egy magyar hajdúval ellátogatunk a 30 éves háborúba, ahol különböző furcsa esetekkel találkozhat mint zsoldos. Illetve vannak olyan részek, amelyek konkrétan a mi időnkbe datálódnak, vagyis időben kortársak. Sokat gondolkodtam azon, hogy mennyire húzzam szét ezeket a kortárs elképzeléseket. Végül amellett döntöttem, hogy nagyjából a 100 év az, amihez az ember még tud úgy viszonyulni, hogy igen, kihatással van a mára. Ebből gyakorlatilag az következik, hogy megjelenik a századforduló, az első világháború, az azt követő fehérterror, majd a kommunizmus, és '56 is előkerül, igaz, csak említés szintjén. Viszont a későbbiekre tartogatom a vajdasági témákat. Ez már egy külön kötetben fog megjelenni. Elképzeléseim vannak, szinopszis van, igazából már csak az kell, hogy leüljek és elkezdjek rajta dolgozni.

És miért mosolyog a zsonglőröd?

– Ez már a sokadik címváltozat volt, és végül mellette horgonyoztam le, mivel picit optimista, és talán idealista is bizonyos szemszögből. A zsonglőr pedig abból származik, hogy több témát, több elképzelésrendszert, több regisztert hozok két borító közé, és ezekkel zsonglőrködöm folyamatosan a szövegekben.

Miért álnéven publikálsz, és rejt-e valamilyen történetet az írói álneved?

– Ennek szerzői jogi oka van. Élt egy Somogy megyéből származó Fodor András író, költő. Ő 1997-ben meghalt, de szerzői jogi problémák léptek volna fel, ha a polgári nevemen kezdek publikálni. Ezért kezdtem Fekete I. Alfonz néven alkotni, és igazából most már nem érzem azt a nyomást, hogy meg kellene változtatni. Már csak kanonizációs okok miatt sem. A névválasztásnak is megvan a története: a kávéházi kultúra felvirágzása idején, az 1870-es, ´80-as évek környékén Budapesten élt egy Barna Izidor nevű, meglehetősen vitriolos tollú kritikus. Ő majdhogynem párbajra menő dolgokat művelt, amit 22 évesen roppant szimpatikusnak tartottam. Azt gondoltam, hogy én még borzasztóbb és vitriolosabb tollú leszek, így a Barnát kicseréltem Feketére. A legtöbb ember olvasta Rejtő Jenőnek a Három testőr Afrikában című könyvét, amelyben megjelenik a Senki Alfonz nevű karakter. Ezt gyakorlatilag beemeltem a névbe és így lett Fekete I. Alfonz.

Futólag említetted, hogy a következő könyved már ott motoszkál benned. Mik az elképzeléseid erre vonatkozóan, és mik a hosszú távú terveid?

– A következő könyvemben mindenképpen Vajdaság lesz fókuszban, és nagy valószínűség szerint családtörténetnek írom. Nem tervezem megfejteni az irodalomtörténetnek ezt a szegmensét, csak annyit szeretnék, hogy ennek a közösségnek, amelyből származom, adjak egy könyvet. Ez is visszaemlékezésekből, történetekből áll, gyakorlatilag legendárium jellege lesz. A távlati tervek között 6-7-8 könyv biztosan szerepel, de azokról egyelőre nem szeretnék konkrétabbakat mondani. Annyi, hogy ugyanabban a világban tervezem megírni őket, illetőleg 150 évet igyekeznek majd felölelni.

Íróként képzeled el a jövődet?

– Is. Azért tartsuk szem előtt Csokonai Vitéz Mihálynak azt az intelmét, hogy: „... az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”. Ez olyan hivatás, ami mellé kell egy munka, ami kenyeret ad. Ha minden flottul megy, akkor nekem ez az egyetemi szféra lesz.