2024. március 28., csütörtök

Fölújítják a bezdáni zsilipet

Lapunk keddi számában már beszámoltunk arról, hogy a Magyarország és Szerbiai közötti, határon átívelő IPA-program keretében támogatott öt projektum egyike a bezdáni zsilip és a Sebesfok vízrekesztő fölújítása.

A fölújításra váró hajózsilip (Fotó: Fekete J. József)

A fölújításra váró hajózsilip (Fotó: Fekete J. József)

A Baja–Bezdán csatorna vízgazdálkodási területének komplex fejlesztésére több mint hétmillió euró fordítható. Legnagyobb tételt a zsilip és a vízrekesztő rekonstrukciója jelenti, viszont a munkálatok elvégzésével Zombor kijáratot kap a Dunára, bekapcsolódhat a folyami teherforgalomba, a turizmus révén új munkahelyek nyílhatnak mind a városban, mind Bezdánban és környékén. A zsilip üzembe helyezésével a Duna irányából elérhetővé válik a bezdáni hajógyár, ami ideális telelőt biztosít a jachtoknak.
A bezdáni kamarazsilipet, vagy hajózsilipet Mihálik János tervei szerint és vezetése alatt építették. Az 1856-ban elkészült műtárgy volt Európa első, víz alatti betonozással készült zsilipje. Mihálik zsenialitása már abban is megmutatkozott, hogy a hajózsilipet közvetlenül a Duna partjára, nem pedig 2-3 kilométerrel beljebb, a csatornára tervezte. Mivel a kiválasztott hely homokos talajú, a zsilip medencéjéből nem lehetett kiszivattyúzni a vizet, ezért úttörő megoldáshoz folyamodott, víz alatt, nem fából, hanem betonból építette meg a medencét. Franciaországban akkoriban már néhány évtizede kísérleteztek a betonnal, de Mihálik módszere egyedinek számít. Maga kísérletezte ki a keverés arányát, folyami kavics helyett kőzúzalékot használt, próbaterhelés által döntött az optimális receptről. Gondoljuk el, hogy 1856-ban vagyunk, nincsenek tehergépkocsik, nincs villanyenergia, cementet se venni, se tárolni nem lehet. Mihalik ezért cementégetőt és betonkeverőt hozott létre az építkezés helyén, a kettő kapacitását úgy hangolta össze, hogy az 1,7 köbméter űrtartalmú, nyitható aljú süllyesztőszekrény megtöltéséhez legyen elegendő. Három hónapig éjjel-nappal, üresjárat nélkül öntötték a betont. A zsilipbe 19 000 köbméter betont épített be egyetemi tervezőiroda és egyéb tudós háttértámogatás nélkül, saját tudására, kísérleteire, mesteremberekre és fizikai dolgozókra támaszkodva. Építészeti remekmű, amelynek megnyitásakor csodájára jártak egész Európából, és ma is látogatják.
Azt még hozzá kell fűznünk, hogy Mihálik zsilipje elméletileg működőképes, 1954-ban komoly rekonstrukciót végeztek rajta, de az 1965-os árvíz után az egyik melléképülete megsüllyedt, és emiatt nincs használatban. A rekonstrukció ezt az „elméletileg működőképes” állapotot hivatott „gyakorlatilag működőképes” helyzetbe állítani.