Szerbiának az IMF támogatásával készült gazdasági programja a terméknövekedés, a beruházások, a foglalkoztatottság és a pénzügyi alkalmazkodás tekintetében minden várakozást felülmúlt, és a Valutaalap történetében az egyik legjobb azok között, amelyek esetében az eredmények túlszárnyalták a terveket. A távlati siker azonban a szerkezeti reformok sikeres lezárásától függ – állapítja meg James Roaf, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerbiai küldöttségvezetője a NIN hetilap legújabb számában megjelent szerzői cikkében, és megjegyzi, hogy ez az IMF támogatásával készült ötödik program.
Szerbiának rövid távon szinte minden alkalommal sikerült megteremtenie a makroökonómiai stabilitást, ám nem tudta kiküszöbölni az alapvető strukturális hiányosságokat, így az átmeneti javulást követően ismét lelassult a gazdasági növekedés, és egyre kifejezettebbé váltak a pénzügyi gondok – írja a szakértő, hozzáfűzve, hogy éppen ezért sok még a teendő Szerbiában.
„A lakosság jövedelme a nyugat-európai standardok arányában fájón alacsony, és ahhoz, hogy ez megváltozzon, 3 százalékosnál lényegesen nagyobbnak kellene lennie a gazdasági növekedésnek. A 70 százalékos GDP-arányos államadósság még mindig nagy, és rendkívül érzékeny a külső feltételek változásaira vagy a gazdasági tevékenység csökkenésére. A rendszerváltás távolról sem fejeződött be, a gazdaságot leterheli a hatékonytalan közszféra, kevéssé támaszkodnak a termékeny magánszektorra – sorakoztatja a tényeket James Roaf. Példaként emeli ki azt, hogy „számos közvállalatban akkorák a veszteségek, hogy az államnak inkább megérné azért fizetni a munkásokat, hogy otthon maradjanak, mint hogy továbbra is támogatásokkal tartsa életben ezeket a vállalatokat”.
Az IMF szerbiai küldöttségvezetője arra is kitér cikkében, hogy a magánszektorban foglalkoztatottaknak talán az egyharmada is a szürkegazdaságban dolgozik, hogy a közszférában átlagban magasabbak a bérek, mint a magánvállatokban, miközben az állami szolgáltatások továbbra is alacsony szinten vannak.
„A szerbiai lakosság jövedelme fenntartható módon csak úgy növekedhet, ha a magánszektort felerősítik és kibővítik, a közszférát pedig csökkentik. Jó hír, hogy a kormányprogramnak éppen ez a célja” – írja az IMF tisztségviselője. Szerinte a reformokhoz tartós politikai és makrogazdasági stabilitásra van szükség, ezeknek viszont természetesen ellene szegülnek azok az érdekcsoportok, amelyek éppen a fennálló helyzet megtartásából jutnak nyereséghez. Azok az országok, amelyek képesek voltak legyőzni ezeket az akadályokat, gyors növekedést jegyeztek, és csakhamar lépést tudtak tartani a fejlettebb államokkal. Közép-Európa és a balti államok most a nyugat-európai jövedelem kétharmadának szintjén vannak, Szerbia viszont hozzávetőlegesen az egyharmadánál tart.
